Nyitókép: AllEastAfrica.com
Cikkünk a Körkép.sk ‘Látókör’ című online magazinjának decemberi számában jelent meg (magazinunk második számát a cikk végén lapozhatja át).
A két Szudán területén a mai napig zajlanak a harcok az olajmezőkért, amelyeket régi, ’80-as években gyártott csehszlovák fegyverekkel is vívnak.
Szlovákia az illegális, vagy a nemzetközi jog szempontjából legalábbis megkérdőjelezhető fegyverszállítmányok egyik ugródeszkája. Ezt már a balkáni nemzetközi oknyomozó-csoport 2016-os cikke is megerősítette, amelyből kiderült, hogy 200 millió euró értékben kerültek szlovákiai fegyverek a Közel-Keletre, elsősorban Szaúd-Arábiába. Később kiderült, hogy Európában tevékenykedő terroristák, brit és svéd bűnszervezetek is Szlovákiából származó lőfegyvereket használtak. Legutóbb szlovák eredetű halált okozó eszközök azerbajdzsáni megjelenése okozott felháborodást. Most pedig itt a legújabb ügy: szlovákiai cégeken keresztül jutnak el Szudánba azok a fegyverek, amelyek a világ legnagyobb migrációs válságának fenntartásához járulnak hozzá.
Szudánból amerikai segítséggel 2011-ben vált ki Dél-Szudán egy ötven évig tartó polgárháború eredményeképpen. Az egykori gyarmat két részre szakadt: Szudánra és Dél-Szudánra. Az előbbinél maradtak az ország fontos kőolajhoz kötődő infrastruktúrái: finomítók, vezetékek, kikötők. A szegényebb Dél-Szudánhoz kerültek azonban a leggazdagabb olajmezők. A két ország viszonya eddig is feszült volt, ám 2013-tól véres polgárháború tört ki Dél-Szudán határmenti területein, amelyet az olajmezőkért folytatott harc fűt.
A britektől 1956-ban függetlenedett Szudánban nem kevesebb, mint 150 etnikai csoport él, amelyek közel 500 nyelven és nyelvjárásban beszélnek. Az ország északi részében az iszlámhoz hű arabok, déli részében keresztény nem arabok éltek. A brit uralom alatt az északi arabok kezében összpontosult a politikai és gazdasági hatalom, így értelemszerűen az ország északi része fejlődött, míg a déli lemaradt.
A két, összesen fél évszázadig tartó polgárháborút hivatalosan 2005-ben zárták le, a békeszerződés pedig szavatolta, hogy hatévnyi átmeneti időszak után a déliek népszavazást tarthatnak a kiválásról. Így is lett.
Az arabok lakta Szudán Dél-Szudán területeivel együtt elvesztette olajbevételeinek 75 százalékát, költségvetési kapacitásának felét. Az olajmezők megszerzése érdekében felsőbb utasításra gerjesztett konfliktusokat a helyi politikai és etnikai feszültségek tovább fokozták, míg végül 2013-ban kitört a dél-szudáni polgárháború. Csak a konfliktus első évében több mint 2 millióan hagyták el az országot, jórészt Ugandába menekülve. További kétmillióan hazájukban maradtak, de belső migrációban élnek. 2016-ban a dél-szudáni menekültválság vált a világ leggyorsabban növekvő migrációs krízisévé.
Az egyébként is klímaváltozás okozta aszályokkal sújtott vidéken egyre nehezebb megélhetést találni. A földeket nem is annyira az aszály, hanem inkább a fegyveres milíciák portyázásai miatt sem lehet megművelni.
A földön dolgozókat gyakran legyilkolják, így nincs élelmiszer, az infláció miatt pedig hatalmas a drágulás üteme. A 11 milliós népességű ország 7,5 millió lakosát fenyegeti éhínség. Közben az egymással hadakozó politikai vezetés milliós bevételekre tesz szert.
A helyi konfliktusban használt fegyverek zöme pedig Bulgáriából és Szlovákiából érkezik a térségbe. Csehszlovák könnyű-gépfegyverek, muníciók, amelyek a Conflict Armament Research oknyomozása szerint olyan offshore cégeken keresztül jutnak el dél-szudáni csoportokhoz, melyek mögött többek között brit és amerikai állampolgárok állnak. Szlovákia logisztikai csomópont, a szállításnál és az adásvételnél szlovák cégek is érintettek.
Meghalt a Dél-Szudánban meglőtt szlovákiai misszionárius nővér
A fegyverek szava
A Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg (SPLA) és nem állami militáns csoportok 2014-ben jelentős mennyiségű könnyűfegyverzethez és munícióhoz jutottak hozzá. A nemzetközi Fegyveres Konfliktusok Kutatóintézete (CAR – Conflict Armament Research) által megszerzett dokumentáció szerint a Bulgáriából és Szlovákiából Ugandába szállított fegyvereket jelenleg a fegyverembargó alatt álló Szudánban és Dél-Szudánban használják.
Arra nincs bizonyíték, hogy a két európai ország kormányának tudomása lett volna arról, hogy az általuk kiadott exportengedéllyel értékesített fegyvereket továbbadták egy háború sújtotta térségbe. Ugandai, amerikai cégek láncolata – amelyeknek élén brit, izraeli, ugandai és amerikai állampolgárok állnak – megszereztek egy amerikai katonai repülőgépet és egy osztrák gyártmányú felderítő gépet is, amiket aztán a SPLA rendelkezésére bocsátottak 2015-ben és 2016-ban.
2014-ben legkevesebb kettő Seychelle-szigeteken bejegyzett offshore-vállalat, mint közvetítők vettek részt Dél-Szudán fegyvervásárlásaiban. 2015-ben egy harmadik Seychelle-szigeteki cég egy Romániából induló, Szlovákián át Ugandába érkező fegyverszállítmányt közvetített, ezek a fegyverek Dél-Szudánban kötöttek ki, a SPLA-val szövetséges, de nem állami militáns csoportoknál.
A közvetítő offshore vállalat mögött a CAR szerint egy olyan személy áll, akit az ENSZ nyomozói az Ugandába tartó szlovák fegyverszállítmányok megszervezőjeként tartanak számon, és aki szoros kapcsoltban állt Charles Taylor libériai rezsimjével és az ismert fegyverkereskedővel, Victor Bouttal.
Charles Taylor volt libériai elnököt 2012-ben ítélték 50 év börtönbe a Sierra Leone-i háborúban elkövetett bűneiért: 1996 és 2002 között Sierra Leónéban a gyémántbányák ellenőrzéséért vívott polgárháborúban 120 ezer ember veszett oda. Victor Bout – eredeti nevén Viktor But – a halál kalmára néven vált ismerté.
Az egykori KGB-s a fegyverembargó alá eső országokra specializálódott, a világ egyik legismertebb fegyverkereskedőjeként tartják számon. Az ENSZ kutatásai szerint But rengeteg félautomata fegyvert juttatott cégláncolatain keresztül Afrika háborús gócaiba, de kereskedett tankokkal, harci helikopterekkel, légvédelmi fegyverekkel is. 2008-ban tartóztatták le, 2013-ban 25 évre ítélték.
A CAR adatai szerint az elmúlt években elsősorban régi, a ’80-as évek elején gyártott csehszlovák fegyverek kerültek Dél-Szudánba, táplálva az ottani konfliktust.
Az Afrikába, pontosabban Ugandába érkező fegyverszállítmányok zöme Bulgáriából indult útnak 2015-ben, nagyjából 18,2 millió euró értékben. A Romániából induló több millió darab 7,62x54R milliméteres muníció Szlovákián keresztül került exportálásra Ugandába. A szállítmány a CAR szerint 2015 márciusában érkezett Kampala városába.
Geopolitikai játszmák
Szudán viszonylagos stabilitásnak örvend. Geopolitikai szempontból Szaúd-Arábiával és Egyiptommal ápol jó kapcsolatokat, de szeretné, ha jelentőségét Európa és az Egyesült Államok is felismerné. Mivel tengeri kijárata az Indiai Óceán felé van, a térségben szemlátomást egyre aktívabb szerepet vállal Kína.
Például megháromszorozta a Dél-Szudánban missziót vállaló kínai ENSZ-békefenntartók számát. Kína rengeteg pénzt öl a hozzá közelebb eső tágabb értelembe vett közel-kelet-afrikai országokba, miközben az amerikai jelenlét – legalábbis hivatalosan – csökkenő tendenciát mutat. A legtöbb kínai tőkét Afrikában Etiópia, Angola, Kenya és Szudán szerezte meg. Ezek az országok jelentős hiteleket is kaptak.
Közben Dél-Szudánt kilóra megvásárolták az amerikai és kínai cégek. Elsősorban a kőolajban gazdag országrészek földterületeit. Kína elsőként reagált, és olajkitermelő bázisokat hozott létre olajfinomítókkal, ahol golyóálló gyárépületekben zajlik a kitermelés. Majd megérkeztek az amerikai cégek is, és az amerikai kongresszusban néhány éve már úgy tartják, hogy a két Szudán Kína és az USA proxyháborújának színtere.
A Dél-Szudáni helyzetről szóló, az osztrák Hubert Sauper rendezésében négy éve megjelent dokumentumfilm, a Barátként jöttünk szemléletesen mutatja be az újkori gyarmatosítás módszereit. Például annak a szerencsétlen, angolul nem beszélő, nem olvasó törzsfőnök esetét, akivel amerikai cégvezetők aláírattak egy angol nyelvű szerződést a törzs földtulajdonának eladásáról. Azt mondták neki, hogy kozmetikai termékekhez termesztenének majd ott olajpálmát és más növényeket.
A keserűen nevetséges történet csattanója, hogy a naiv törzsfőnök saját népe 60 ezer hektáros területét adta el mindössze 11 000 eurónak megfelelő szudáni fontért. A Nílus-völgyéhez tartozó terület globális szinten is rengeteget ér: a Föld utolsó olyan agrárterületeként tartják számon, ahol még nagy mennyiségben termeszthetők élelmiszernövények. A törzs tagjainak pedig el kell hurcolkodniuk otthonukból, hogy helyet adjanak az amerikai mágnásoknak.
körkép.sk/kl
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.