Nyitókép forrás: Youtube.com/stratfor.com
Ahogy zsugorodik az északi jégsapka, úgy nő az orosz katonai jelenlét a sarkkörön túl. A tempi orosz katonai bázison kétszáz orosz katona állomásozik, Bastion partvédelmi és Pancier légvédelmi rakétákkal felszerelve. Ezeknek a katonáknak az állandó készültség fenntartása mellett parancsba adták a klímaváltozás hatásainak figyelését is. Ez is jelzi, hogy Moszkva kiemelt hangsúllyal kezeli az Északi-sarkot – és nem csak annak ásványkincsei miatt.
A világ összes olajkészletének nagyjából 13 százaléka található az északi jégtakaró alatt, a globális földgázkészletek 30 százaléka, és ezek túlnyomó többsége bányászható. Oroszország már most is termel olajat és földgázt a sarkörön túl, ráadásul ezek adják az orosz bruttó hazai összermék 11 százalékát és az export 22 százalékát.
Hidegháborús hangulat északon
Tavaly Oroszország újranyitotta a NATO-tag Norvégiával határos Kola-félszigeten lévő katonai bázisát. Válaszul a NATO több mint tíz éve nem látott, 40 ezer katonát megmozgató hadgyakorlatot tartott a skandináv országban, majd októberben Nagy-Britannia bejelentette, hogy 800 kommandóst küld Észak-Norvégiába, Izland védelmét pedig 4 Typhoon vadászgéppel erősítette meg.
A jég olvadása azonban más lehetőségeket is rejt Moszkva számára. Az ukrán válság és polgárháború amiatt tört ki, hogy Oroszország nem akarta elveszíteni a Krímet és Szevasztopolt, az egyetlen melegvizű tengeri bázisát (ez az egyetlen katonai kikötője, amely egész évben hajózható). A globális klímaváltozásnak köszönhetően azonban egyre hajózhatóbbá válik az Északi-sark és a kontinentális Oroszország közti partvidék, új kereskedelmi (és katonai) útvonalakat nyitva meg.
A sarkkörön túl másodpercenként 10 ezer tonna jég tűnik el a tengeren a klímaváltozás miatt. Egyes becslések szerint, ha nem változik a jégtakaró olvadásának üteme (már pedig jelenleg inkább gyorsulásra számítanak a szakértők, mint lassulásra), akkor 2035 nyarára teljesen hajózható lesz az Északi-sark.
Ennek realitását az is mutatja, hogy 2017-ben az északi sarköri hajóutakon az áruforgalom meghaladta a 7 milliárd dollárt, mintegy 35 százalékos növekedést produkálva. És várhatóan ez még fokozódni fog. Az új kereskedelmi útvonalak létrejöttének jelentőségét pedig nem lehet túlbecsülni. Miért?
Geopolitikai gyorstalpaló
Oroszország Eurázsia belsejében található. Ásványkincsekben és erőforrásokban gazdag, de kereskedelmi kijáratai korlátozottak. Az elmúlt évszázadok nagy háborúinak tétje mindig az volt, hogy ez a gazdag de elzárt térség talál-e kereskedelmi kijáratokat. Mert az a hatalom, amely ellenőrzi a kijáratokat, ellenőrzi (vagy kordában tartja) Eurázsiát is.
Ezért került Közép-Európa a nagyhatalmak fókuszába a világháborúk idején és ezért olyan fontos az USA számára a Dél-kínai-tenger és Irán. (Akit bővebben érdekel ez a téma, keressen rá Halford John Mckinder írásaira, őt tartják a geopolitika atyjának)
Ezt a több száz éve érvényesülő szabályt rúgja most fel a globális felmelegedés. Ha az északi útvonalak járhatóvá válnak, akkor az orosz áruforgalom hatalmas lendületet kapna, könnyedén eljutna hajóival Nyugat-Európába, sőt, Észak-Amerikába is. Moszkva szorosabb kereskedelmi kapcsolatokat alakíthatna ki egy sor országgal, ezzel párhuzamosan befolyása is nőne. És már nem lehetne feltartóztatni a kulcspozícióknál (Közel-Kelet, Kelet-Európa, Közép-Kelet), egyszerűen megkerülné azokat. Az USA pedig kapna egy rendkívül erős versenytársat: Eurázsiát.
A jég olvadása miatt az eddig érvényes erőviszonyok, stratégiai modellek, és katonai forgatókönyvek mehetnek a kukába. Nem csoda, hogy az Északi-sark már bekerült a legnagyobb hatalmak katonai stratégiai dokumentumaiba (USA, Oroszország, Kína).
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.