Ezerötszáz rászoruló ebédelt Ferenc pápával a Vatikánban

Nyitókép: AFP

Hátrányos helyzetű olaszokkal és külföldiekkel, magányos idősekkel és betegekkel, hajléktalanokkal telt meg a Vatikán a szegények világnapján, amelyen Ferenc pápa ezerötszáz rászorulóval ebédelt a pápai állam audienciatermében vasárnap.

 

Százötven asztalt állítottak fel a VI. Pálról elnevezett teremben. Százan Ferenc pápával közös asztalnál kaptak helyet. Az ebéd első fogása tészta volt, majd baromfihúsből készült étel és édesség következett. A résztvevők élelmiszercsomagot is kaptak ajándékba.

 

   

„Ez egy barátok közti ebéd!” – mondta a pápa, amikor helyet foglalt. Hozzátette, hogy a szegények számáról szóló nemzetközi statisztikáknál csak a velük szembeni közöny a rosszabb. A szegényeknek szentelt egyházi világnapot Ferenc pápa három éve vezette be.

A világnap a szegények védelmezője, a mai Szombathely egykori területén született Tours-i Szent Márton idén november 11-i ünnepnapját követő vasárnapra esett. Rómából és az olaszországi egyházmegyékből érkeztek a meghívottak, akiket plébániáik papjai és a rászorulókat segítő szervezetek önkéntesei kísértek a Vatikánba.

Először a Szent Péter-bazilikában a pápa bemutatta misén vettek részt: a bazilika első soraiban a kerekesszékes betegek kaptak helyet, mögöttük a magányosan és nehéz körülmények között élő idősek, hajléktalanok, szegénységben élő családok, migránsok ültek.

Közülük ezerötszázan fértek be azt ezt követő vatikáni ebédre, a többieknek – a világnaphoz csatlakozott – római éttermekben, templomokban, szegénykonyhákon főztek. Ferenc pápa homíliájában kijelentette, hogy korunk rohanó és mindent azonnal megkapni akaró világában az igazi értéket a szegények képviselik, mivel ők „nem az egoista én nyelvét beszélik”.

Amikor a szegények az ajtónkon kopogtatnak, ne „zavart” érezzünk, hanem használjuk ki „segélykiáltásukat, hogy kilépjünk saját énünk uralta világunkból” – hangoztatta az egyházfő. Úgy vélekedett, a szegényektől lehet megtanulni, mi tartós és mi számít mulandónak az életünkben.

Beszédében arra figyelmeztetett, hogy nem elegendő a magunkra ragasztott keresztény vagy katolikus „címke”: „tegyük fel magunknak a kérdést: segítünk-e valakit, akitől majd ezt visszakapjuk, nekem kereszténynek, van-e barátom a szegények között?”

MTI