Negyvenhét év után dobbantottak a britek. És most mi lesz?

Nyitókép forrása: dw.com

Negyvenhét évnyi tagság után Nagy-Britannia február 1-jétől már nem része az Európai Uniónak. A tegnap éjféli határidő azonban inkább csak lélektani határ, mától az úgynevezett átmeneti időszak vette kezdetét. Néhány hét múlva Nagy-Britannia az uniós tagállamok mindegyikével külön-külön tárgyalásba kezd az uniós kereteken kívüli kétoldalú kapcsolatokról.

Több mint három és fél év telt el azóta, hogy 2016 nyarán az Egyesült Királyság lakossága szűk többséggel úgy döntött, hogy kilép az EU-ból. A meglepő eredményt hozó referendumot a brit és az uniós politikai elit képtelen volt kezelni. A Brexit miatt brit kormányok buktak és előrehozott választásokat tartottak, miközben az EU vért izzadva igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy az EU-ból kilépni rendkívül nehéz, költséges és ijesztően nagy árat kell érte fizetni – nehogy mások is kedvet kapjanak hozzá.

Hivatalosan Nagy-Britanniának 2019. március 29-én kellett volna kilépnie, ám ehelyett folyamatosan elhalasztották a határidőt. A brit parlament rendkívül alibista módon egymást kizáró határozatokat fogadott el. Például egyszerre utasították el a kilépés határidejének meghosszabbítását és az EU által már elfogadott kilépési megállapodást, de elutasították a kemény Brexitet is. Negyedik lehetőség értelemszerűen nem volt.

   

Ennek a huzavonának most vége, a politikai patthelyzet Londonban (elvileg) megszűnik. A következmények azonban nem maradnak el.

Brexit – Ilyen Nagy-Britanniában még nem történt: A brit alsóház átvette az irányítást a kormánytól

Nagy-Britannia belső villongásai

Nagy-Britanniában tegnap, az uniós tagság utolsó napján az utcákon szinte tettlegességig fajuló viták zajlottak arról, hogy szabad-e megünnepelni a Brexitet és figyelmen kívül hagyni a maradáspártiak érzéseit. Pedig ennél sokkal súlyosabb ellentétek is felszínre kerülhetnek, mégpedig hamarosan.

A skótok egyelőre törvényes kereteken belül keresnek lehetőséget egy függetlenségi népszavazásra. Ez megint egy olyan esemény lehet, ahol, ha a kiválás mellett döntene a többség, iszonyúan nehéz kérdéseket vetve fel. London hagyná-e, hogy a királyság területének jelentős része kiváljon a területéből? Lemondana-e Skócia kikötőiről és tengeri kijáratairól, természeti kincseiről és az odatelepített atomütőről.

Persze, a skótok a függetlenedési szándékot arra is felhasználhatják, hogy újra az EU-ba kényszerítsék a királyságot, ugyanis a függetlenség népszavazás okán a skót politikai vezetők kizárólag az uniós tagság elvesztését jelölték meg.

Növekszik a nacionalista hanghordozás Észak-Írországban is. Az Írországgal való egyesülést célul kitűző ír nemzeti párt, a Sinn Féin 11-gyel növelte mandátumainak számát a decemberi előrehozott választásokon, az unionisták elvesztették többségüket az északír parlamentben, a Sinn Féin szerint pedig ezzel megkezdődött a szigetország elkerülhetetlen egyesítése.

Hogy a britek kiválása milyen hatással lesz a vámintézkedésekre és a kereskedelemre, egyelőre nem lehet megmondani. A britek egy része pánik félelmében már bespájzolt az alapélelmiszerekből. Teljes csőd aligha várható, de fennakadások a vámoltatások körül előfordulhatnak. Beszédes, hogy az év végéig valószínűleg Nagy-Britannia az EU roamingdíj-zónájában marad. De például nem tisztázott, hogy lesz-e vízumkötelezettség, vagy hogy mennyire és milyen formában változnak meg a brit online vásárlások feltételei.

A tagállamok végérvényesen jóváhagyták a brit kilépésről szóló megállapodást

Mi lesz az EU-val

Az EU-nak a nyilvánvaló problémákon kívül is súlyos kérdéseket kell majd megválaszolnia a Brexit kapcsán. Nagy-Britannia az uniós költségvetés több mint 11 százalékát adta, az Egyesült Királyság volt az EU negyedik legnagyobb nettó befizetője és a második legnagyobb gazdasága.

A kieső bevételeket az uniós büdzsében a 2004 után csatlakozott tagállamoknak szánt támogatások lefaragásán és az északi tagállamok megsarcolásán keresztül akarják pótolni. A legnagyobb plusz hozzájárulást Németország teszi majd (33 milliárd euró értékben). A közép-európai új tagállamok sem zárkóznak el az elől, hogy többet fizessenek a kasszába, de vannak prioritások, amelyekből nem hajlandóak engedni. Ilyen például a mezőgazdasági és a kohéziós alapok szinten tartása.

A büdzsé körül azonban parázs vita alakult ki. Az úgynevezett „takarékos ötök”, vagyis Németország, Svédország, Dánia, Hollandia és Ausztria Nagy-Britannia nélkül túlsúlyba kerül, márpedig ők konzervatívabb, regionális kiadásokat megszorító politikát erőltetnek. Szembe találtalák azonban magukat a közép-kelet-európai országokkal, akik kitartanak a kiadások szinten tartása mellett. És még ott vannak a déli tagállamok, élükön Franciaországgal, akik az állami és uniós költekezésben látják gyenge gazdaságuk megerősödésének zálogát.

Juncker: Ha Nagy-Britannia ismét be akarna lépni, az EU visszafogadná

Ez tehát most a helyzet, amelyet leegyszerűsítve úgy jellemezhetnék, hogy a britek kilépésével túl kevés lett a pénz és arányaiból túl sok a germán, ami történelmi gyökerű félelmet ébreszt Franciaországban.

Az elhúzódó és költséges brit Brexit-saga mindenesetre elérte célját az EU-ban. Jelenleg az euroszkeptikus pártok kijelentéseikben inkább szorítkoznak az EU vagy az eurozóna alapos megreformálására, mint a tagság feladására. Legalábbis egyelőre, mert a britek távozása, kvázi sikeres kiválása idővel új lendületet és érveket ad majd az euroszkeptikus erők kezébe. Olaszországban az eurót és a migrációs politikát érzik béklyónak az emberek. Kelet-Európában a német bérekhez való felzárkózás és a 15 évvel ezelőtt ígért tejjel-mézzel folyó Kánaán és joguralom elmaradásából táplálkoznak a szélsőségesek.

És ott van a nagy dilemma: ha a zöldek és baloldali liberálisok túlsúlyát nyögő Brüsszel túlfeszíti a húrt Lengyelországnál és Magyarországnál, vajon nem esik-e szét az EU?

És persze azt se felejtsük el, hogy Franciaország mellett Nagy-Britannia volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának másik uniós tagja. Most már csak egy maradt. Várhatóan a britek távozása feszültségeket hoz felszínre a déli és északi, keleti és nyugati tagállamok, Berlin és Párizs között. A fő irány továbbra is az EU lassú, fokozatos bomlása felé mutat.

A skót parlament elfogadta a függetlenségi népszavazásról szóló határozatot

Körkép.sk