Nyitókép forrása: apnews.com
Miközben javában zajlik az uniós vita az EU újjáépítési alapjáról és a következő hétéves időszak költségvetéséről, Brüsszel újabb olajat öntött a tűzre, és bemutatta az Európai Bizottság új migrációs tervét. Az egy héttel elhalasztott uniós csúcs ellenére Ursula von der Leyen gyorsan tárgyalóasztalhoz is ült a tömeges bevándorlást ellenző Visegrádi Négyekkel. A válasz udvariarasan elutasító álláspont volt.
Alighanem igaza lesz Andrej Babiš cseh miniszterelnöknek, hogy kemény vitákra lehet majd számítani az EB migrációs paktumát illetően. Orbán Viktor magyar kormányfő hangsúlyozta, hogy a paktum átnevezve is paktum marad – vagyis a terv hangnemének megváltoztatása még nem jelent gyakorlati változás.
Nagyjából ugyanezt visszhangozta Richard Sulík (SaS) szlovák gazdasági miniszter és kormányfőhelyettes, aki szerint a terv bújtatva tartlmazza a migránsok kötelező kvóták szerinti elosztását, és megerősítette, hogy sem ő, sem pártja semmilyen formában nem támogatja a migránsok elosztását.
Mielőtt még rátérnénk a paktum buktatóira, érdemes egy pillantást vetni a brüsszeli nézőpontra is.
Elvileg az migrációs terv nem írna elő kötelező kvóták szerinti elosztást, helyette „kötelezően választható” érvénnyel lehetőséget kínálna a tagállamoknak, hogy vagy részt vesznek a migránsok áthelyezésében, vagy adott kvóták szerint kiváltják ezt a lehetőséget egy másfajta hozzájárulással.
Ha egy adott tagállam nem vesz részt az áthelyezésben, Brüsszel kötlezően előírná számára, hogy vagy vegyen részt az elutasított migránsok visszaküldésében. Ez elvileg csökkentené a migrációs nyomás alatt lévő országokban az illegális bevándorlók számát.
2019-ben 1,8 millió migráns érkezett az EU-ba, ezek kétharmada (mintegy 1,2 millió fő!) nem kapott tartózkodási engedélyt, de mindössze egyharmadukat (cca. 400 ezer fő) sikerült ténylegesen kitoloncolni, a többiek eltűntek a rendszerben a bürokratikus kiskapoukon keresztül.
A nagy átverés
Nagy kérdés, hogy a gyakorlatban mit is jelent majd a visszaküldésben való részvétel. A brüsszeli elképzelés szerint azt, hogy az adott tagállam „mindent megad” a migrációs nyomás alá került frontországnak, ami az elutasított személyek visszaklüldéséhez kell. És most jön a csavar:
a visszaküldési támogatásban elvileg beletartozik az is, hogy a visszaküldeni nem sikerült személyeket az adott tagállam befogadja a frontországból egy időre, és onnan próbálja meg elérni, hogy a migránsokat fogadják vissza a származási országban. Más szavakkal: a kötelezően választható elosztás vagy visszaküldés a gyakorlatban egyaránt a migránsok kötelező befogadását takarja.
Van azonban harmadik lehetőség is a kötelező elosztást elutasító tagállamok számára. Ez áll a legközelebb a visegrádi országok által szorgalmazott rugalmas szolidaritáshoz. Ez a különféle kapacitások építésére, operatív és technikai támogatásban részvételre épül, amelynek része a migránsok származási országának pénzügyi támogatása is. Azt azonban egyelőre nem nagyon lehet tudni, hogy milyen áron lehet kiváltani a migránsok befogadását.
Orbán Viktor elutasító kijelentései az új paktum kapcsán tehát indokoltnak tűnnek. Abban pedig teljesen igaza van, hogy a terv, amit az Európai Bizottság letett az asztalra, az gyakorlatilag továbbra is szorgalmazza a migrációt, menedzselni, és nem megállítani akarja azt.
A magyar miniszterelnök azt is kifogásolja, hogy a migrációkezelését az EU területén akarják kezelni a brüsszeliek, ahelyett, hogy az EU területén kívül, a korábban gyakran emlegetett hotspotokon kezelnék a menekültügyi kérelmeket.
„Be lehet lépni az EU területére úgy, hogy nincs ítélet arról, hogy bejöhet”
fogalmazta meg a probléma lényegét.
Ördög a részletekben
Az SaS főleg azt nehezményezte, hogy bár a javaslat jóval kifinultabb, az egyes szolidaritási megoldások közti átváltások olyan bonyolult mechanizmusokon és képleteken keresztül zajlik, hogy a felszín alatt rejtett aknák bújhatnak meg. Sulík elég egyértelműen kimondta, hogy a megoldást a határok védelme jelenti.
Aknákra pedig tényleg számítani kell. Egy újabb példa a javaslatból: a menekültügyi eljárás 12-re rövidítenék, de a határmenti eljárás alól mentesülnek a 18 éven aluliak és a 12 évesnél kisebb gyermekkel rendelkező családok. A 2015-ös migránsválság tapasztalataiból kiindulva adódik a kérdés: vajon hogyan állapítják meg, hogy ki 18 éven aluli, és hogy az Európába vágyó család gyermek nincs még 12 éves?
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.