Nyitókép forrása: rmf24.pl

 

Bár a tagállamok csütörtöki videókonferenciáját a koronavírus előretörése inkább nemzetközi válságértekezletté változtatta, amelyet a nizzai terrortámadás is beárnyékolt, a nyugati sajtó komoly előrelépésekről számolt be a jogállamisági vitát illetően. Azt viszont elmulasztották kiemelni, hogy egyes „fukar” tagállamok manipulációja és az Európai Parlament kompetenciaharca miatt nem sikerült teljesíteni az október végi határidőt, leghamarább november 9-én születhet kompromisszum az uniós újjáépítési alap és költségvetés kérdésében.

 

Még mielőtt rátérnénk, miért volt olyan fontos az október végi határidő, érdemes pár szóban összefoglalni az uniós országvezetők csütörtöki videókonferenciáján történteket. Már az azt megelőző órákban is fontos bejelentések hangzottak:

 

Christina Lagarde az uniós újjáépítési alap elfogadását sürgette, hogy ellensúlyozni lehessen a koronavírus okozta gazdasági válságot. Merkel a német és a szomszédos országok kórházainak telítődését hangsúlyozta a Bundestag előtt mondott felszólalásában, és jelezte, hogy tárgyalásokat folytat Csehországgal az ottani betegek esetleges Németországba szállításáról, ha a cseh egészségügyi rendszer megroppanna.

 

 hirdetes_810x300  
Mindenhol pandémiás fásultság

 

A koronavírus jegyében telt az uniós vezetők videókonferenciája is, ahol a tagállamok elismerték, hogy jóval gyorsabban kellett volna reagálniuk a járványra, és hamarabb kellett volna zárlatokat bevezetniük. Ez az álláspontjuk abból fakadt, hogy minden országban „pandémiás fásultság” tapasztalható. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy az emberek belefáradtak a korlátozó intézkedésekbe és a világjárvány okozta nehézségekbe, ezért kevésbé fegyelmezettek, nem tartják be a intézkedéseket, és nő a döntéshozókkal szembeni kritika mértéke.

 

Mark Rutte Holland miniszterelnök csütörtökön elismerte, hogy kormánya túlságosan megbízott az emberek felelősségtudatában. Németország és Franciaország olyan zárlatokat vezetett be, amelyeket néhány hete még elképzelhetetlennek tartottak és elutasított a kormányuk.

 

Andrej Babiš cseh kormányfő nemrég elnézést kért azért, hogy alábecsülték a járvány súlyosságát – bár azért a teljes képhez hozzátartozik, Szlovákiához hasonlóan ott voltak politikai keselyűk, akik a népszerűtlen intézkedések ellen igyekeztek bagatellizálni a járványt, és azt sulykolták, amit az emberek hallani akartak, és szították a korlátozásokkal szembeni elégedetlenséget.

 

Felemás áttörés a joggállamisági vitában

 

Nem is csoda, hogy lényeges előrelépés ezen a konferencián nem született az újjáépítési alapot és költségvetést késleltető jogállamisági vita kapcsán. Pedig volt rá esély, hogy érdemi határozatra kerül sor, miután kedden elkezdtek közeledni az álláspontok az Európai Parlament delegációja és német soros elnökség vezette ellenoldal, az Európai Tanács között.

 

Az előzményekről tudni kell, hogy az Európai Parlament kemény jogállamisági feltételeket akar szabni az uniós források merítésekor. Ez kvázi politikai fegyverként szolgálna a tagállami kormányok megregulázására, ezért számos ország elutasítja, nem csak Magyarország és Lengyelország. Az EP persze ennél többet is szeretne elérni, például azt, hogy 39 milliárd euróval növeljék az általa szorgalmazott költségvetési tételek keretét, amit viszont a németek nem szeretnének megvalósítani. Ezekbe a tételekbe olyan programok tartoznak, mint az Erasmus, vagy a migrációs program.

 

Lemaradunk egy fontos határidőről

 

Az érdemi tárgyalások november 9-ével folytatódnak majd, ami jelentős csúszásnak tekinthető. A tagállamok figyelmeztették az Európai Parlamentet, hogy október végéig megállapodásra kell jutni, hogy legyen idő a döntések nemzeti ratifikálására, anélkül ugyanis nem indulhat el januárban az újjáépítési alap merítése. Egyelőre kérdés, mekkora csúszást okoz az EP erőlködése – egyébként a mainstream sajtó mindent megtesz, hogy ezért is Lengyelországot és Magyarországot hibáztassa.

 

A kiszivárgott információk szerint a mérleg az Európai Tanács álláspontja felé billen el, de azért az EP-nek is sikerülhet néhány érzékeny eredményt elérnie. Például, hogy visszakerüljön az igazságszolgáltatás pártatlanságának kritériuma a feltételrendszerbe. Ez a kritérium Brüsszel kedvenc fegyvere Lengyelországgal szemben, annak ellenére, hogy a lengyel reform egyes elemei más tagállamokban is ugyanúgy megtalálhatók, de persze, a kettős mérce rendszeres alkalmazása nem idegen az Európai Parlamenttől.

 

Megy a vita arról is, meddig tartson a felelősségre vonó eljárás a kritériumokat megszegő országokkal szemben. Ebben a kérdésben akár az EP is kikerülhet győztesen, ők 7-8 hónap alatt lezavarnák a dolgot, míg az Európai Tanács minimum 7, maximum 13 hónapban gondolkozik.

 

Az EP ostora

 

Az Európai Tanács azonban (szerencsére) nem enged az elmarasztaló szavazás kérdésében. Ott az EP eredetileg azt javasolja, hogy az elmarasztaló határozatot a Tanácsnak ne jóváhagyást kelljen megadnia, az automatikus legyen, szükség esetén szavazzon ellene. A kettő között a különbség az, hogy a második esetben a tagállamoknak esélye sem lenne szövetségeseket szerezni a blokkoló kisebbséghez, míg az első esetben igen. Megjegyezzük, egyik variáció sem tükrözi a magyar és lengyel álláspontot, amely a konszenzus és a vétójog megtartását javasolja.

 

Állítólag az EP azon javaslata is átment a Tanács delegációján, amely szerint a „kormányok bűneiért nem büntetnék a pályázatok végső kedvezményezettjeit”. Magyarul: a politikai alapon meghurcolt ország kormánya kezéből kivennék az uniós források osztásának jogát, és Brüsszel, vagy épp Strasbourg dönthetné el, kik kapnak és kik nem az pénzekből. Nem nehéz kitalálni, hogy milyen irányba tolódna el a támogatott programok listája.

 

Az már szinte borítékolható, hogy az Európai Bizottság botrányos színvonalú jogállamisági jelentése nem kerülhet be a jogállamisági feltételrendszerbe.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!