Nyitókép forrása: wuantara.de,eg24.news

 

A francia terrortámadások kapcsán – de nem csak miattuk – elég komoly diplomáciai kardcsörtére került sor Franciaország és Törökország között. Amellett, hogy ezek az országok több területen szemben állnak egymással, saját belpolitikai helyzetüknek kifejezetten jót tett némi acsarkodás és ellenségkép. Franciaország például a koronavírus nyomása alatt is igyekszik visszaszerezni az EU által elherdált befolyást a Földközi-tengeren. Törökország pedig a szunnita világ vezető hatalmává akar előlépni. A súrlódások pedig elkerülhetetlenek.

 

Az elmúlt hetek franciaországi politikai értelmezései kevésbé szóltak magukról a terrorakciókról, sokkal inkább két ország acsarkodásáról. A Charlie Hebdo alsógatyás Erdogan török elnökkel provokálta a muszlim világot, a törökök pedig személyes sértések mellett a francia áruk bojkottjára szólítottak fel.

 

A háttérben azonban nem kölcsönös politikai sértődöttségről van szó, hanem a geopolitikai célok megvalósításáról. A két ország között egyre kiélezettebb a rivalizálás. Franciaország szeretné visszaszerezni egykori befolyását a Földközi-tenger keleti medencéjében, míg Törökország az iszlám világ nagyobbik, szunnita ágának vezető hatalmává akar válni, Erdogan pedig igyekszik minden eszközzel elterelni az emberek figyelmét romló gazdasági helyzetükről és a járvány nehézségeiről.

 

 hirdetes_810x300  
Kemény nyilatkozatok

 

A Geopolitical Futures vonatkozó elemzése szerint ráadásul mindkét országnak érdekében áll a jelenlegi feszültség fenntartása.

 

Emmanuel Macron francia államfő Samuel Paty francia tanár lefejezését követően arról beszélt, hogy a politikai iszlám az egész világon válságban van, és összeegyeztethetetlen a stabilitással, Franciaországnak pedig reformokra van szüksége az iszlám szeparatizmus visszaszorítására.

 

Franciaországban is bőven túl vagyunk a választási félidőn, és a járvány a terrorizmustól való félelemmel együtt komoly stresszhelyzetet teremtett a francia társadalomban. A terrortámadások után néhány nappal a francia kormány korlátozta az iszlamista csoportokat, és bejelentették, hogy még ebben az évben módosítani fogják az 1905-ös, vallási jelképek viseléséről szóló törvényt, hogy növeljék a muszlim közösségek feletti felügyeletet.

 

Erre Törökország éles bírálatot fogalmazott meg. Recep Tayyip Erdogan török államfő Macront iszlamofóbnak nevezte, jelezve, hogy az „iszlámot nem kell megjavítani”, a francia elnöknek pedig „mentális kezelésre van szüksége”. Egyúttal a „franciák muszlimokkal szembeni bánásmódja miatt” a francia áruk bojkottjára szólította fel a lakosságot.

 

A francia szempont

 

A politikai retorikán túl látni kell a nyilatkozatok mögött a francia stratégiai érdekeket képviselő Total energiavállalatot, amelynek jelentős érdekeltségei vannak a Földközi-tenger úgynevezett „energiaháromszögében”, éppen ott, ahol a saját felségvizein lelőhelyekkel nem rendelkező Törökország földgáz és olaj után kutat.

 

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy tavasszal francia hadihajók „védték” Líbia partjait, leginkább más ország zászlaja alatt közlekedő török csempészhajóktól, amelyek a líbiai egységkormány támogatására szállítottak fegyvereket (Franciaország Haftár tábornokot támogatta).

 

Párizs a Pax Mediterrae doktrína létrehozásáért lobbizik az EU-nál, ami Európa befolyásának újbóli kiterjesztését jelentené. Ezen kívül megpróbálta az EU-t Törökország ellen fordítani, és az arrogáns török viselkedésnek köszönhetően ez részben sikerült is neki.

 

Török perspektíva

 

Azt is látni kell, hogy Törökország nem mond(hat) le a felségvizein kívüli energialelőhelyek felderítéséről, részben azért, mert szüksége energiaellátása biztonságosabbá tételére, másrészt azért, mert a hadihajókkal kísért török kutatóhajók, és az általuk keltett riadalom a görögökben hatékonyan tereli el a török átlagpolgár figyelmét a romló gazdasági körülményekről.

 

Ugyanakkor Törökország szüntelenül azon dolgozik, hogy az iszlám világ szunnita ágának vezetőjévé léphessen elő. Idén a Hagia Sophia múzeumot mecsetté alakították át. Ankara átvette a palesztin ügyben a vezető hangadó szerepét. A franciákkal folytatott szóváltás csak segített a neo-oszmán stratégia megvalósításán.

 

A francia termékek bojkottjával sikerült a francia Carefour kiskereskedelmi láncot sarokba szorítani. Sőt, saját határain túllépve sikerült rávennie a környező országokat arra, hogy mellé álljanak Párizs ellenében: Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emirátusokat, Pakisztánt, Iránt és Egyiptomot, még Libanont és a Gázai övezet palesztinjait is.

 

Mindkét országnak megvannak a saját nehézségei, ám kettejük kardcsörtéje nem annyira a problémák tetézését jelenti, mint inkább azok kényelmes elfedését. A fentiekből persze az is következik, hogy a rivalizálás nem fog véget érni, sőt…

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!