Külügyek

Válogatott sértésekkel és kemény diplomáciai csörtével indult az amerikai-kínai találkozó Alaszkában

Az amerikaiak az első percben megadták az alaphangot

Nyitókép forrása: cnbc.com

 

Válogatott sértésekkel indult és teljes diplomáciai zsákutcába torkollt az Alaszkában megrendezésre kerülő USA-Kína találkozó. Hosszú idő óta ez az első találkozó, amely a két ország magasrangú tisztviselői között zajlik.

 

A találkozó előtt néhány perces közös, sajtó előtti fotózást akartak tartani. Csakhogy az amerikai delegációt vezető Antony Blinken külügyminiszter rövid felszólalásában – nem túl bölcsen – azonnal kritizálni kezdte a kínai felet. A Hvang Csi kínai külügyminiszter nem hagyhatta ennyiben a dolgot, és elkezdődött egy másdél órán át tartó adok-kapok, amely során folyamatosan visszahívták a sajtót a terembe, hogy reakciót tegyenek a másik fél reakciójára.

 

Blinken azzal borította ki a kínai delegációt, hogy kifejezte “mély aggodalmát Kína fellépésével kapcsolatban” az ujgur tartományban, Hongkongban, Tajvanon, nyíltan Kína számlájára írta az Egyesült Államok elleni kibertámadásokat, és “erőszakos gazdasági befolyásolással” vádolta meg Pekinget. Kijelentette, hogy “Kína fenyegeti a szabályokon alapuló világrendet, amely a globális stabilitást szavatolja”.

 

A kínai fél szerint az Egyesült Államok szándékosan eszközölte ki a vitát a találkozón. Jang Csie-csi, a kínai kommunista párt külügyi bizottságának elnöke kijelentette, ők tévedtek, amikor azt hiték, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja a diplomáciai etikettet, mert az USA kizárólag erőpozícióból képes kommunikálni Kínával. Felrótta az Egyesült államoknak, hogy folyamatosan beavatkozik Kína belügyeibe, hibának nevezte, hogy az USA folyton exportálni akarja saját demokratikus rendszerét, és megjegyezte, hogy az USA névleg szövetségesei érdekében, valójában azonban önös érdektől hajtva cselekszik.

 

Jang szerint Kína valójában együttműködést akar az Egyesült Államokkal.

 

Amerika rémálma

 

Az Egyesült Államok és Kína kapcsolata látványosan Donald Trump elnöksége idején romlott meg, de valójában már évekkel előtte is sejthető volt, hogy elkerülhetetlen a diplomáciai konfliktus. Kína feltörekvő hatalomként terjeszti ki befolyását a Dél-kínai-tenger vidékére, ahol a világ kereskedelmi volumenének csaknem egy harmada keresztülhalad.

 

Kína nem csak utoléri az Egyesült Államokat a bruttó hazai össztermék nagyságában, de megfontolt gazdaságpolitikával stratégiai jelentőségű amerikai vállalatokba vásárolta be magát, technológiákat szívott fel a világ minden részéről, jelentős beruházásokkal fontos szövetségeket kötött nem csak Európába, de Ázsiában és Afrikában. Saját, ázsiai gazdasági együttműködési szövetség fejlesztésével igyekszik kikerülni az amerikaiak által uralt kereskedelmi és bankügyi rendszerekből – emlékezzünk vissza, hogyan tiltotta le az összes banki átutalást az USA követelésére a Brüsszelben székelő banki SWIFT-rendszer, hogy érvényt szerezzen a szankcióknak.

 

Kína ugyanakkor közel sem sebezhetetlen. Hadseregének hatalmas technológiai lemaradást kell behoznia, a számbeli fölénnyel egyáltalán nem tudja ellensúlyozni az USA technológiai fölényét. Ráadásul az USA kezében vannak a kulcsfontosságú IT-technológiai szabadalmak, a kutatás-fejlesztési áttörések nagy része, amelyekre Peking ki van éhezve. Ezért érintette érzékenyen a vámháború és a szabadalmak részleges letiltása Kínát. Kína népességének legnagyobb része a keleti tengerpartra összpontosul, a hatalmas kontinentális területek feletti ellenőrzés egy nyílt háború esetében vagy belső feszültségek idején igencsak körülményes.

 

Nincs érdemi változás

 

Az Egyesült Államok száma mindennek ellenére Kína és a Dél-kínai-tenger került a fókuszpontjába. Az transzatlanti kapcsolatok, az EU és Oroszország messze nem olyan fontosak számára, mint Kína és a távol keleti kereskedelmi útvonalak hozzáférhetősége, és a nyugati partvidék biztonságának szavatolása. Az amerikaiak számára az, hogy Kína leelőzi néhány gazdasági mutatóban, hatalmas traumát jelent. Annak ellenére, hogy az USA továbbra is a legnagyobb katonai, gazdasági és politikai erő a globális világrendben, súlya némiképp csökkent. A mostani konfliktus valójában arról szól, hogy az Egyesült Államok próbálja megérteni, mit jelent ez az új helyzet, és keresi a megfelelő reakciót.

 

A mostani találkozó nyilván súlyos mellényúlás volt, de nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy a frissen kinevezett új külügyi vezetők kissé túltolták a bizonyítási vágyukat. Sok elemző úgy tartja, hogy Biden “mindent kidobott”, ami a Trump-adminisztráció után maradt. Valójában a lényegi kérdésekben nem történt változás: Biden ugyanúgy ellenzi az német-orosz Északi Áramlat 2-t, mint Trump, ugyanúgy támadni fogja Kínát, ahogy Trump, és ugyanolyan gyanakvással néz majd Németországra, mint Trump. A különbség legfeljebb a retorikában mutatkozik majd meg.

 

Körkép.sk

 

Az USA számára Kína feleme

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket