Rajmund, Zelma
  • HUF: 358.66
  • USD: 1.13
  • -6 °C
  • 1 °C

Hirdetés (X)

Külügyek

NATO-csúcs: Közel sem teljes az összhang Amerika és Európa között Kína kapcsán

Biden meg akarja nyerni az európai szövetségesek támogatását Kína ellen. Nem mindenki osztja az amerikai aggodalmakat

Nyitókép forrása: anadolu

 

Hétfőn kezdődik Brüsszelben a NATO-kétnapos csúcstalálkozója, ahol a G7-es értekezleteknél jóval nagyobb dilemmákat vesznek górcső alá a résztvevők. A lapok leosztása már megtörtén, az Egyesült Államok egyértelmű kiállást akar kicsikarni európai szövetségeseiből Kínával szemben – mind védelmi, mind gazdasági téren. Ezzel persze sokan nem értenek egyet, például Franciaország, vagy több közép-kelet-európai állam. Abban Jens Stoltenberg NATO-főtitkár aligha tévedett, hogy a mostani találkozóval „új fejezetet nyitnak a transzatlanti kapcsolatban”.

 

Egészen egyszerűen azért, mert az Egyesült Államok, a világ vezető katonai, hírszerzési és gazdasági ereje számára már nem az Atlanti-térség áll a figyelem középpontjában, hanem Délkelet-Ázsia. Itt Kína igyekszik felkerülni a globális játékosok ligájába, veszélyeztetve nem csak az amerikai dominanciát, de a világ kereskedelmének harmadát bonyolító távolkeleti útvonalakat is.

 

„Kapcsolatok kialakítására kell törekednünk Kínával az olyan kérdésekben, mint a klímaváltozás vagy a fegyverek ellenőrzése. (…) Ott látjuk Kínát Észak-Afrikában és az Északi-sarkon. (…) Látjuk, ahogy Kína egyre nagyobb összegeket fektet nukleáris és hagyományos fegyverrendszereinek fejlesztésébe. (…) Nem akarunk új hidegháborút kezdeni Kínával, és Kína nem az ellenfelünk, vagy ellenségünk. (…) De szövetségesekként együtt kell kezelnünk azokat a kihívásokat, amelyeket Kína jelent a biztonságunk szempontjából”

 

fogalmazott a főtitkár, hozzátéve, hogy mindemellett a NATO-szövetségeseknek fejleszteniük kell a kibervédelmet és az információs technológiai képességeiket, hogy „Kína ne fenyegethesse világszerte a kritikus infrastruktúrát”. Ez jelentős változás a NATO vezetőségének retorikájában.

 

Ugyanakkor Stoltenberg emlékeztetett, hogy Oroszországgal régen látott mélypontra süllyedt a NATO kapcsolata. Azonban érdemes kiemelni, hogy bár a közelmúltban került sor „feszült” eseményekre, az összkép nem annyira pesszimista, ahogy arról a politikusok előszeretettel nyilatkoznak.

 

A rövid- és középtávú nukleáris rakétákat szabályozó egyezményt ugyan Oroszország felmondta, de nem kifejezetten azért, mert fegyverkezési ambíciói lettek volna, hanem mert az csak az USA-t és Oroszországot kontrollálta, de az olyan feltörekvő hatalmakat, mint Kína, Irán vagy India, már nem.

 

A Navalnij-ügy, az egyértelmű stratégiai pozíció feladás és legfontosabb európai szövetségesei ellenkezése ellenére a Biden-adminisztráció visszavonta az Északi Áramlat 2 építését akadályozó szankciókat. És, a G7-es csúcsot követő NATO-találkozót egy Biden-Putyin találkozó zárja le június 16-án, Genfben. A párbeszéd lehetősége tehát még megvan. Az is igaz, hogy Stoltenberg továbbra is orosz agresszióról beszél Ukrajna kapcsán is.

 

Macron nem ért egyet

 

Miközben Sotltenberg igyekszik Washington álláspontját visszhangozni a NATO élén, a szövetségesek közül nem mindenki osztja véleményét. Emmanuel Macron francia államfő például jelezte, hogy szeretné tisztázni, hogy pontosan milyen stratégiai céljai is vannak a szövetségnek. A G7-es csúcs vasárnapi zárásakor a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy

 

„a szövetség ellensége minden olyan hatalom vagy szereplő, amely ártani akar a szövetség tagjainak, területi integritásuknak, vagy veszélyezteti a szövetség tagjainak biztonságát”

 

fogalmazott, kiemelve, hogy a területi integritást fenyegető elemek közé sorolja az iszlamista terrorizmust is. Hozzátette, hogy az ő értelmezésében Kína nem része ennek az egyenletnek.

 

„Az én térképemen Kína nem része az atlanti térségnek, hacsak nem az én térképemmel van gond”

 

jegyezte meg.

 

Nagyjából passzolt a belga miniszterelök kijelentéséhez, aki leszögezte, hogy Amerika visszatértt, de nem akadályozhatja meg az EU-t abban, hogy saját stratégiai célokat fogalmazzon meg.

 

„Az elmúlt évek megmutatták, hogy az EU-nak önállóan kellett döntenie saját prioritásairól. (…) Ha ezek egybevágnak az Egyesült Államok prioritásaival, az nagyszerű. Ha nem, akkor annál fontosabb, hogy saját stratégiát alakítsunk ki. Végül is Oroszország a szomszédunk”

 

fogalmazott.

 

Körkép.sk, politico.eu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket