Az EU katonai missziót tervez Líbiában – attól fél, hogy Törökország migrációs harapófogóba szorítja

Nyitókép forrása: mena-studies.org

Az Európai Unió a jelek szerint nem szívesen adná át hatalmi helyét az észak-afrikai Líbiában, amely nem mellesleg kulcsfontosságú stratégiai ország a migráció feltartóztatásában. Egy nemrég  kiszivárgott dokumentum szerint az EU-27 tagállama (tehát nem a NATO) katonai missziót tervez megvalósítani Líbiában.

A dokumentum az európai diplomáciai vezetés központjából szivárgott ki. Akárhogy is, az Unió nem kis fába vágja a fejszéjét. Az ország egy évtizede polgárháborúról polgárháborúra bukdácsol, egyszerre két három, sőt ennél is több hatalmi központ versenyzik a kormányzásért. A belpolitikába ráadásul olyan szereplők is beleártják magukat, mint Oroszország, Törökország vagy épp az Egyesült Arab Emirátusok és Egyiptom.

A bekémisszió nem csak korlátozott hatékonyságú, de elsősorban a káosz jellemzi, legalábbis ha hinni lehet az erről szóló elemzéseknek. Nemrég polgárháború dúlta Líbiát, amely bármelyeik pillanatban kiújulhat. A szemben álló felek most az új választási törvény kapcsán feszülnek egymásnak, egyelőre a tárgyalóasztalnál. Ám ez gyorsan megváltozhat, hiszen nemrég még két kormánya is volt az országnak – ha csak azokat számoljuk, amelyeket az európai hatalmak is relevánsnak tartottak.

   

A rendkívül bonyolult és kiélezett helyzetbe akarja beleártani magát az Európa Unió. Az EU Observer portál közlése szerint azzal a céllal vállalna katonai missziót Líbiában, hogy biztosítsa az általános leszerelés feltételeit és hogy biztonságpolitikai stabilitást hozzon. Ez utóbbi pedig nem másról szól, mint a migrációról.

Radikálisok délen, migránsok és embercsempészek északon

Moammer Kadhafi líbiai elnök 2011-es meglincselését követően az ország az egyik belpolitikai válságból a másodikba süllyedt, ami jó táptalajt biztosított nem csak az iszlamista szélsőségeseknek, de az ingoványosban jól manőverező embercsempészeknek is. Líbiának 1800 kilométernyi összefüggő tengerpartja van, amelyet az illegális bevándorlók dobbantóként használnak Lampedusa és az olasz partok eléréséhez.

Líbia déli részében szélsőséges iszlamista militáns csoportok uralkodnak, változó eredménnyel gyűrik maguk alá egymást, ám a konfliktusok ösztönzik a migrációt, ráadásul egyes európai országok (Franciaország és Olaszország) gazdasági és politikai érdekeit is sértik.

A kiszivárgott dokumentum szerint az EU célja nem csupán az, hogy közös katonai fellépést eszközöljön ki, hanem hogy megakadályozza, hogy Líbia felett harmadik (értsd EU-n kívüli) országok gyakoroljanak befolyást. A dokumentum szövegezése nem csak nem zárja ki, de potenciális lehetőségként kezeli Líbia katonai támogatását „biztonsági reformja végrehajtása” idejére.

Bár a dokumentum nem taglalja, mely harmadik országok miatt aggodalmaskodik Brüsszel, azt nem nehéz kitalálni, hogy Egyiptomról, az Egyesült Arab Emírségekről, Szaúd-Arábiáról éls Törökországról lehet szó.

Bonyolult érdekütközések

2019-ben az addigi el-Szarrádzs vezette egységkormány megdöntésére háborút indított Khalifa Haftár tábornok, aki az ország keleti területeit tartotta ellenőrzése alatt, ahol a Tripoli kormány ellenkormánya gyakorolta a hatalmat. Haftár gyors győzelemben reménykedett, de végül ez nem jött össze. Törökország ekkor az EU által is elismert Tripoli oldalán belépett a konfliktusba.

Haftár sem maradt szövetségek nélkül, Franciaország, Egyitpom, az Egyesült Arab Emírségek és Kuvait, illetve Oroszország katonai eszközökkel és fegyverekkel látta el. Franciaország álláspontja az volt, hogy Haftár elég erős vezetőnek bizonyulna ahhoz, hogy megtörje a Líbia déli részében garázdálkodó iszlamistákat. Egyiptom és az Emírségek számára Törökország regionális hatalmi versenytárs, nem mellesleg komoly energiaporjektek (földgáz és kőolajvezetékek) körül is megy kötélhúzás (lásd: Franciaország Görögország segítségére sietett a ciprusi lelőhelyek körüli konfliktusban).

Az EU konkrétan attól tart, hogy Törökország meghaladva a katonai segítségnyújtást, katonai haderőt kezd el állomásoztatni Líbia nyugati, tehát az egységkormány által ellenőrzött területeken. Egyszerűbben fogalmazva: Törökország migrációs harapófogóba szorítaná az EU-t Líbia és az Égei-tenger (Görögország) felől, újabb milliárdokat és politikai előnyöket csikarva ki Brüsszelből. Törökország ugyanis nyugat-balkáni útvonal mellett a Földközi-tenger felőli útvonalat is ellenőrzése alá vonná.

És akkor még nem beszéltünk az illegális fegyver- és drogkereskedelemről, az iszlám radikálisok pénztárcájának kedvező kőolajcsempészetről. Persze más előnyök is származnának a helyzetből.

Ha a líbiai kormány rábólint az egyezségre, akkor elvileg engedélyt adhat arra is, hogy az EU katonai ereje (pontosabban valamelyik országé) az ország déli felében is légifelderítést végezzen, ami a militáns csoportokkal szembeni harcnak jelentős lendületet adna – a franciák nagy örömére. Persze, a teljes képhez hozzátartozik, hogy épp a franciák tartották hatalmon annak idején Kadhafit is.

Körkép.sk