Német választások: Gyorselemzés – Mire elég a szocdemek matematikai győzelme?

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Michael Sohn

Németország választott, és vélhetően új korszak kezdődik Európa első számú gazdasági és politikai hatalmában. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk mit érdemes kiemelni és mire érdemes figyelni a választási eredményekkel kapcsolatban. Az SPD győzött, de ahogy a politikában mindig, mindig van egy „de” a kijelentés után.

1. Hiába kapott elképesztő vastapsot Olaf Scholz szociáldemokrata kancellárjelölt az SPD kampányközpontjában a választás éjszakáján, az SPD előnye nem elég nagy ahhoz, hogy egyedül döntse el a következő kormány kinézetét. Scholz vastapsa inkább annak szól, hogy az elmúlt évek vesztes pozíciójából sikerült pár százalékkal megverni a nagy (politikai és ideológiai) riválist, a CDU/CSU-t. A tényleges győzelem azonban valaki másé.

2. A CDU/CSU történelmi vereséget szenvedett el, amely azonban nem annyira meglepő. Angela Merkel idején a pártunió jobbról egyre inkább középre pozicionálta magát, ezzel szavazatokat vitt el az SPD-től. Csakhogy végül épp ez lett a veszte: Merkel identitás és értékválságba kormányozta a német konzervatívokat, válságos időkben (migráció, kultúrharc, EU-jövője, koronavírus) pedig ennek megmutatkoztak a súlyos következményei.

3. A választások valódi győztesei a szabaddemokrata FDP és a Zöldek. Ők lesznek a királycsinálók, és ezzel tökéletesen tisztában is vannak. Nem véletlen, hogy az FDP már jelezte, hogy elsőnek a Zöldekkel fognak tárgyalni az együttműködésről. E két párt prioritásai állnak egymástól a legtávolabb, ha sikerülne megegyezniük, akkor gyakorlatilag ők választhatják meg, kivel akarnak kormányra lépni: a CDU/CSU-val vagy az SPD-vel. Hiába tehát az SPD győzelme, a lapok leosztása miatt a szerzett voksoknál jóval kevesebb a mozgástere.

4. A koalíciós variációk között gyakorlatilag két valószínű forgatókönyvvel érdemes foglalkozni: az egyikben a Zöldek és az FDP a CDU-CSU-val, a másikban az SPD-vel kormányoznak. Paradox módon a CDU/CSU kudarca lehetővé teszi, hogy jobb helyzetből induljon neki a tárgyalásoknak.

   

Az SPD győztes, még ha csak matematikai is, a választók megkövetelik tőlük, hogy miután évekig a CDU/CSU mellett voltak másodhegedűsként, most a lehető legtöbb célkitűzésüket megvalósítsák, ami csökkenti a koalíciós potenciált. Az SPD másik nagy hátránya, hogy a Zöldeknek természetes versenytársuk. A Zöldek ugyan a választások előtt egyértelművé tették, hogy a CDU/CSU-t ellenzékbe akarják száműzni, ám a választások után egy gyenge középre sorolt CDU adott esetben kezelhetőbb partnernek bizonyulhat, mint egy győztes pozícióból diktálni akaró SPD.

Az FDP számára a CDU/CSU természetes szövetséges, mert egybevágna gazdaságpolitikai érdekeik.

5. Ám a kisebb pártok nem lehetnek túlságosan követelőzők. Nem lehet kizárni, hogy a két nagyobbik párt inkább kiegyezik egymással, minthogy kiszolgáltassa magát a két kisebbnek. Az SPD ráfizetett a nagykoalíciókra az elmúlt években, ám a tegnapi választással változott a helyzet. Legyőzte a CDU/CSU-t, a győztes szerepéből pedig már nem olyan nehéz lenyomni az emberek torkán egy újabb nagykoalíciót, mert a baloldali prioritások domaniciáját sugallja az új helyzet.

6. A német belpolitika egy dolog, az, hogy Európában és Közép-Európában milyen hatással lesz a választási eredmény, már egy másik kérdés. Szlovákia és Magyarország számára egy olyan német koalíció lenne a legjobb, amelyben az FDP és a CDU/CSU szerepel. Bármelyik másik variáció esetében kedvezőtlen gazdaságpolitikai következmények várhatók, nem beszélve az ideológiai harcba burkolt nyugati arrogancia fokozódásáról.

Körkép.sk