Külügyek

Megint eszkaláció felé sodródik az ukrán válság. Az ukránok a karabahi háborút eldöntő drónokat vetnek be a fronton

A feltételek adottak az eszkalációhoz, a politikai akarat viszont más kérdés

Nyitókép forrása: SITA/Ukrainian Presidential Press Office via AP

 

Orosz haderő-összevonás Ukrajna keleti határainál, ukrán dróntámadások a szakadárokkal szemben, a minszki megállapodások kijátszása az egyik oldalról, kikényszerítése a másik oldalról, az EBESZ megfigyelők kitessékelése az orosz ukrán határról – amely jóval nagyobb jelentőséggel bír, mint elsőre gondolnánk. Ok tehát van bőven a nyílt(abb) konfliktusra Oroszország és Ukrajna között. A helyzetet bonyolítja, a NATO európai szárnya olyannyira meggyengült az érdekérvényesítésben, hogy minimális ráhatása van az események alakulására. A helyzet eddig csak azért nem eszkalálódott, mert a szemben álló felek egyike sem érdekelt egy nem bizonytalan kimenetelű, de bizonytalan következményekkel járó és költséges háborúban. Körkép-elemzés.

 

Az európai hatalmak súlyvesztésével párhuzamosan Ukrajna egyre kevésbé hajlandó betartani az úgynevezett minszki megállapodást, és a német elnökről elnevezett Stenmeier-formulát. Ez Oroszországot enyhén szólva is bosszantja, ezért válaszlépéseket foganatosított. Október 30-án a Washington arról írt, hogy az amerikai és európai hírszerzés aggódik az orosz katonák tömeges megjelenése miatt az ukrán-orosz határnál. Hasonló mozgolódás volt áprilisban is, ráadásul a szeptemberi, nagyszabású Západ 2021 hadgyakorlat fedezékében az oroszok jelentős haditechnikát “felejtettek” ugyanezen a területen. A hírszerzők szerint eredetileg szibériai hadtestek állomásoznak Oroszország nyugati határainál, akik szintén a Západ 2021 gyakorlatra érkeztek ide szeptemberben, de annak végeztével nem tértek vissza eredeti bázisaikra.

 

Az ukrán álláspont szerint Ukrajna keleti határainál 90 ezer orosz katona állomásozik, a kijevi vezetés pedig nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az orosz gyorsreagálású haderő legütőképesebb 41. hadteste Fehéroroszország és Ukrajna határaihoz közel, Jelnyában tartózkodik. Azt állítják, hogy az orosz hadgyakorlat után fegyverirányító és kommunikáció rendszerek maradtak a nyugati határnál.

 

Aligha lehet letagadni, hogy idén Moszkva jelentősen növelte katonai képességeit nyugati határainál – ez alatt Fehéroroszországot és Ukrajnát kell érteni. Ennek a képességnek a lényege, hogy gyorsan tudjon reagálni bármilyen fejleményre egykori szatellitállamaiban.

 

Hivatalosan autonómia, nem hivatalosan blokkoló kisebbség

 

A Stratfor amerikai magánhírszerző ügynökség elemzése szerint Moszkva lépései arra utalnak, hogy az oroszok próbálják rávenni az Egyesült Államokat, hogy gyakoroljon nyomást Kijevre a minszki megállapodás betartása kapcsán. Miről van szó?

 

Ukrajna elvesztése az oroszok számára azt jelentené, hogy a NATO hadereje soha nem látott közelségbe kerülne az orosz fővároshoz, ami enyhén szólva is politikai és biztonságpolitikai traumát jelent a moszkvai stratégák számára, akik még emlékeznek, hogy harminc éve befolyási övezetük Berlinben volt. Oroszország nyilván nem foglalhatja vissza erővel Ukrajnát, mert azzal magára haragítaná a nyugati szövetségeseket, ami minimum súlyos gazdasági és politikai ellenlépésekkel járna. Helyette támogatja a kelet-ukrajnai szakadárokat. Amíg ugyanis Ukrajna kettészakadt, és nem ura saját területének, addig nem tud a NATO-hoz csatlakozni.

 

A minszki megállapodás az úgynevezett Normandiai Négyek (Franciaország, Németország, Ukrajna és Oroszország) békefolyamata, ami elvileg a konfliktust hivatott kezelni több pontból álló program teljesítésével. Ezek egyike a donyecki és luhanszki szakadár régióknak adott autonómia, aminek ki nem mondott célja az, hogy az oroszbarát területek vétójogot kapjanak az olyan kérdésekben, mint Ukrajna NATO-csatlakozása.

 

A békefolyamat megvalósítása azonban ezer sebből vérzik. A szemben álló felek rendszeresen megszegték a tűzszüneti megállapodásokat, a Nyugat azt követeli, hogy az EBESZ megfigyelői akadálytalan mozgást kapjanak a régióban, amit az oroszok vonakodnak teljesíteni. Kijev a rá eső kötelezettségek teljesítése kapcsán ultimátumot adott Moszkvának, azt követelve, hogy szüntesse be az orosz állampolgárság osztását a szakadár területeken. Sőt, ma már az ukrán vezetés szerint az orosz útlevelek kiosztása oly mértékben megváltoztatta a konfliktus jellegét, hogy végrehajthatatlanná tette a minszki megállapodásokat.

 

Zavarosba húznák Amerikát

 

Vologyimir Zelenszkij ukrán államfő szeptemberi washingtoni látogatása során arról győzködte az USA-t, hogy győzze meg Németországot és Franciaországot, hogy ne ragaszkodjanak a minszki megállapodásokhoz, főleg ne a Steinmeier-formulához. Ez utóbbi egy kvázi módszertan, amely a német elnök nevéhez fűződik. A megállapodás szerint Ukrajnának különleges autonóm státuszt kell adnia a két szakadár régiónak. A dilemma az volt, hogy mikor: mielőtt vagy miután letették a fegyvert, illetve mielőtt vagy miután lezajlottak a helyhatósági választások. Az oroszok ahhoz ragaszkodtak, hogy Ukrajna területi egysége csak azután állhat helyre, mikor lezajlottak az autonóm területekben a választások. Az ukrán delegáció névleg akkor rábólintott erre, bár ez nem egy hivatalos kötelező érvényű vállalás volt.

 

Moszkva azonban Kijev szerint úgy véli (teljesen jogosan), hogy Moszkva szándékosan belpolitikai patthelyzetet akar teremteni ezzel a megoldással, konkrétan úgy fogalmaztak, az oroszok “rosszindulatú befolyást akarnak gyakorolni az ukrán állami politikára”.

 

Zelenszkij washingtoni látogatása után egy nappal, szeptember 2-án Oroszország jelezte, hogy nem hosszabbítja meg a nemzetközi EBESZ-megfigyelők tartózkodási engedélyét az orosz-ukrán határnál. A látszólag kevésbé jelentő döntés igen nagy szereppel bír: azt jelenti, hogy a nemzetközi közösség többé nem tudja hivatalosan ellenőrizni, hogy Oroszország megsérti vagy sem az ukrán határokat – eddig Oroszország ennek legalább a látszatát fenntartotta. A megfigyelők ugyanis épp az egyoldalúan függetlenségüket kikiáltó Donyecki és Lihanszki Népköztársaságok Oroszországgal közös határát tartották szemmel. A megfigyelők kitessékelését Kijev ismét eszközként használta követelései alátámasztására.

 

Vlagyimir Putyin orosz elnök az elmúlt hetekben több olyan nyilatkozatott is tett, amelyben felszólították az ukrán vezetést, hogy hagyjon fel az ultimátumok osztásával. Egyes elemzők szerint Putyin valószínűleg inkább tovább fenyegetőzik a konfliktus eszaklációjával, minthogy dűlőre vigye dolgot. Az idő Oroszországnak dolgozik, és inkább kivárná, míg egy “rugalmasabb” ukrán vezetés kerül hatalomra, akivel könnyebb kiegyezni. Ez nem lesz könnyű. Ahogy nő az ukrán belpolitikai feszültség a parttalan korrupció miatt, úgy nő az orosz és kisebbségellenes szólamok alkalmazása a kormányzat hibáinak elfedése céljából.

 

Az indulatok tehát egyelőre nem csitulnak, és vélhetően nem is fognak, hiszen Ukrajnában két bő két év múlva lesznek választások, vagyis túlvagyunk a választási félidőn. Ukrajna államileg ellenőrzött területein az oroszpárti Ellenzéki Platform – az Életért párt népszerűsége 17 százalékra csökkent november elejére, de Zelenszkij kormányzópártja, a Nép Szolgája is 18,2 százalékig zuhant a folyamatos korrupciós ügyek miatt.

 

Változtatnak valamin az ukrán drónok?

 

A konfliktusban azonban új színt hozott a drónok használata Ukrajna részéről. Ez egy kétélű fegyver, egyaránt segíthet lenyugtatni a kedélyeket (hiszen kevesebb katona esne el a fronton), vagy eszkalálni. Ez utóbbi azért lehet cél, hogy Ukrajna rákényszerítse nyugati partnereit, hogy nyíltan lépjenek fel Oroszország ellen az ő védelmében. Másrészt, Zelenszkij belpolitikai okokból is kénytelen megmutatni, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a szakadárokkal és Oroszországgal.

 

Így nemrég török harcidrónokat vásárolt a kijevi kormány, és a minap be is vetették őket a donbaszi fronton a szeparatisták ellen. Az ukránok hivatalosan azzal indokolták a drónvásárlását, hogy visszaszorítsák a provokatív fegyverszünet megsértéseket a fronton. Egyébként azokról a drónokról van szó, amelyeket a törökök az azerieknek is átadtak, és amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a karabahi konfliktus Azerbajdzsán győzelmével ért véget.

 

Ukrajna azonban más eset, Oroszország nem Örményország, a háborút lehetetlen eldönteni. Az eszkaláció pedig azért lenne logikátlan cél Kijev részéről, mert a nyugati partnerek érezhetik úgy, hogy Ukrajna túl messzire megy, és lehetetlen helyzetbe manőverezi magát. Ráadásul Zelenszkij is a donbaszi béke megteremtésével kampányolt 2019-ben.

 

Oroszország tehát kivár, közben pedig azzal fenyegeti Ukrajnát, hogy ha túl messzire megy, akkor úgy jár, mint Grúzia saját oroszbarát szakadár területeivel, Dél-Oszétiával és Abháziával.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Hirdetés (X)

Kövessen minket