Fehéroroszország kiürítette a határmenti migránstábort – Lukasenka csatát vesztett? (Körkép-elemzés)

Nyitókép forrása: SITA/Leonid Shcheglov/BelTA via AP

Csütörtökön fordulópont történt a lengyel-belorusz határon kialakult válsághelyzetben. A belorusz oldalon feltorlódott migránsoknak kiépített táborokat a fehérorosz hadsereg felszámolta, a migránsokat pedig egy, a határtól távolabb eső raktárépületben szállásolta el. A lengyel-belorusz migránsválság hetek óta húzódott, a pattanásig feszült helyzet fegyveres konfliktussal fenyegetett, hiszen lengyel és fehérorosz katonák néztek egymással farkasszemet a határon. Fordulópontot a mainstream sajtó szerint Angela Merkel beavatkozása hozott, valójában azonban a könyörtelen realitások hoztak áttörést.

Közép-európai idő szerint csütörtök este landolt az Iraqi Airways Boeing 747-e Arbil városában 431 migránssal a fedélzetén, akik egy nappal korábban még a lengyel határkerítést ostromolták ágvágókkal, rönkökkel, kövekkel. Kiürültek a határmenti rögtönzött migránstáborok is.

A liberális fősodratú média közlése szerint az enyhülés Angela Merkelnek köszönhető, aki az elmúlt héten háromszor is telefonon tárgyalt Alekszandr Lukasenka (oroszul ejtve, Lukasenko) fehérorosz államfővel. A második beszélgetésüket követően olyan hírek szivárogtak ki, hogy született valamiféle bizonytalan körvonalazású megállapodás a két országvezető között. Aztán csütörtökön Lukasenka szóvivője arról beszélt, hogy az EU-nak 2000 migránst kellene befogadni, Fehéroroszország pedig vállalja, hogy 5000 migránst szállít vissza származási országukba.

   

A megállapodásnak állítólag az is része volt, hogy Németország biztonsági folyosó létrehozását kéri a lengyelektől a belorusz határtól egészen a német határig. A bejelentésre Berlin következetesen tagadásba kezdett, igaz nem Merkelen keresztül, a hírt ugyanis a kancellár helyett Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter cáfolta meg, állítása szerint Merkellel való konzultáció után. Politikailag ez azt jelenti, hogy Lukasenka otthon arcvesztés nélkül nyilatkozhatja azt, hogy Merkel nem rúgta fel a megállapodást, tőle ugyanis erre vonatkozó információ nem jött, Lukasenka pedig vele egyezett meg. A német tagadás hátterében az állhat, hogy az elég rossz fényt vethet még a hamarosan posztjáról távozó Angela Merkel kormányára is, hiszen az eddigi migrációs politika lényege épp az volt, hogy nem egyetlen ország viseli a bevándorlók befogadásának terhét.

Az egyik válság legyűrése után az EU generál egy újat

Az Európai Unió azonnal elutasította a javaslatot, azt állítva, hogy Lukasenkával nem lehet összetett migrációs kérdésekben tárgyalni. Magyarul: a lengyel-belorusz migrációs válság valósága elég keményen rámutatott a brüsszeli migrációs politika irracionalitására, és nem nagyon akarják, hogy a lengyel-belorusz eset precedenssé váljon. Hiszen az ártana az eddig erőltetett befogadó migrációs politikának.

És miután az EU elutasította a tárgyalás lehetőségét, és nem adott pénzt a lengyeleknek falépítésre, a Brüsszellel baráti kapcsolatokat ápoló Mario Draghi olasz miniszterelnök kormánya megkönnyítené a migránsok bejutását Európa déli határain keresztül. Még be sem fejeződött a közép-európai migrációs válság, a nyugati tagállamok létrehoznak egy újat. Nem nagyon került be a fő hírekbe, hogy november 7-én az olasz kormány engedélyezte a Sea-Eye német civil szervezetnek, hogy 843 migránst tegyenek partra a szicíliai Trapani kikötőben. Novembern 11-én a francia SOS Mediterranée NGO Ocean Viking névre hallgató hajója 306 migránst tehetett partra szintén Sziciáliában, november 9-én pedig egy halászhajón Tunéziából érkező 396 fős migránscsoport köthetett ki Pozzallo dokkjainál.

Lukasenka részsikert aratott

A kettős mércén túl azonban más politikai játszmák is kezdték sarokba szorítani a feleket. Lengyelország egyértelművé tette, hogy nem engedi be a migránsokat. Azzal, hogy kizárta a határmenti területekről a sajtót, megakadályozta, hogy balliberális, migrációpárti propagandát építsenek fel a válsághelyzetre. Fehéroroszország számára tehát nyilvánvaló volt, hogy a lengyel határ zárva marad. Ezzel együtt közeleg a tél, a migránsok helyzetének romlásával (a hideg nagy úr) pedig előbb utóbb oda fajult volna a helyzet, hogy a fehérorosz katonáknak is fegyvert kéne használnia, a migrációs fegyver pedig visszafelé sült volna el.

Lukasenka célja ugyanis az volt, hogy Brüsszellel visszavonassa az elcsalt államfőválasztás és az azt követően kitört tüntetések brutális elfojtása miatt kirótt uniós szankciókat. Egy vérengzésbe torkolló határmenti incidens rá nézve is súlyos nemzetközi következményekkel járt volna.

Az EU hivatalosan nem ismeri el Lukasenkát fehérorosz elnöknek, ez a másik oka, amiért nem voltak hajlandók tárgyalni vele. Németország számára a helyzet hasonlóan bonyolult volt, ám Merkelnek leköszönő kormányfőként már nem volt vesztenivalója. Merkel kancellári hivatala azonban ügyelt rá, hogy az összes ezzel kapcsolatos nyilatkozatban „Mr. Lukashenko” szerepeljen, és ne „elnök úr” vagy „Fehéroroszország elnöke”. Fontos részlet, hogy az EU eredetileg Oroszországtól várta, hogy megregulázza Lukasenkát, ám Putyin finoman jelezte, hogy Lukasenkával kell tárgyalniuk, nem vele.

Lukasenka azonban végül mégis részsikert könyvelhetett el: elmondhatja, hogy tárgyalt vele Európa legnagyobb gazdaságának hivatalban lévő kancellárja, és ő a puszta tárgyalás tényét interpretálhatja úgy, mintha Európa vezető hatalma elismerte volna elnöknek.

Vér nélkül többet nem lehetett kisajtolni a helyzetből

Az érem másik oldala, hogy Lukasenka ennyivel kénytelen is volt beérni, mivel elfogytak a muníciói. A közel-keleti migránsokat a beloruszok repülőgéppel utaztatták be Fehéroroszországba. Csakhogy az európai országok közbenjárására ezen a téren folyamatosan elvesztette lehetőségeit. November 12-én a török polgári légiközlekedés hivatalosan is bejelentette, hogy leállítja a Fehéroroszországba szóló jegyek értékesítését az iraki, szíriai és jemeni állampolgárok számára. Nem sokkal később Libanon is bejelentette, hogy csak fehérorosz tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeknek adnak el oda szóló jegyeket.

A lengyel határra nehezedő migránshullám tehát sokkal inkább a lengyelek kitartásán tört meg, mint Merkel közbenjárása okán. Főleg, mert nyilvánvaló volt, hogy a lengyelek által feltartóztatott tömeg Németországba akar eljutni, nem elégszik meg Közép-Európával.

Vélhetően a Lukasenka-rezsimre kirótt uniós szankciók érvényben maradnak, ahogy Lukasenkának is megmarad a lehetősége, hogy később ismét migránsfegyverhez nyúljon, ha érdekei éppen úgy kívánják.

Körkép.sk