Amerikai-orosz tárgyalások: Rejtve maradtak az orosz szándékok, élesebbé vált az amerikai retorika

Nyitókép forrása: SITA/Olivier Hoslet, Pool Photo via AP

Nem hozott semmilyen előrelépést az amerikai-orosz tárgyalások második napja. Az amerikai és orosz külügyminiszter-helyettesek szerdán a NATO brüsszeli központjában találkoztak ismét, hogy megbeszéljék az Ukrajna körüli feszültség és az orosz biztonsági garanciakövetelésok ügyét. Áttörés nem született, sőt, élesebb nyilatkozatokra került sor mindkét fél részérél. Az egyetlen jó hír, hogy az egyeztetések folytatódhatnak, még ha a hidegháborús légkör meg is marad.

Az USA szerint Oroszországnak el kell döntenie, hogy érdekelt-e egyáltalán az Ukrajnával kapcsolatos patthelyzet megoldásában, vagy ürügyet keres a megszállására. Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes a szerdai találkozó után jóval élesebb retorikát mutatott a sajtó előtt, mint az egyeztetések első napján (hétfőn).

„Oroszország lépései okozták ezt a válságot, Oroszországon múlik, hogy feloldja-e a feszültséget, és lehetőséget a diplomáciának a megoldásra”

fogalmazott Sherman. Egyes nyugati sajtóorgánumok ezt a kijelentését úgy sarkították le, hogy Oroszországnak választania kell a NATO-val való konfrontáció és a diplomáciai megoldás között.

   

Azt is mondta, hogy „nehéz megérteni, az atomfegyverekkel felvértezett Oroszország miért érzi magát fenyegetve a sokkal kisebb szomszédja miatt, és miért tart hadgyakorlatokat Ukrajna határa közelében.

„Az invázióról van szó? Vagy a megfélemlítésről, netán felforgatással próbálkozik? Nem tudom, de ez nem segíti a diplomáciai megoldások elérését”

mondta az amerikai külügyminiszter-helyettes. Megjegyezte, hogy Oroszország nem vállalt kötelezettséget a helyzet deeszkalálására, bár nem is zárta ki, hogy erre hajlandó volna.

A tervezettnél egy órával tovább nyúló szerdai egyeztetések egyetlen hozadéka, hogy nem zárták ki a tárgyalások folytatásának lehetőségét. Azonban az oroszok követeléseinek legfontosabb pontja (Ukrajna NATO-tagságának kizárása) és az amerikaiak terve (az Ukrajnával kapcsolatos orosz szándékok kifürkészése) sem teljesült.

„Van, ahol Oroszország nem hátrálhat meg”

Oroszország hetekkel ezelőtt százezer katonát vont össze Ukrajna határainál, és a tárgyalásokat beárnyékolták az oroszok által megkezdett éleslőszeres hadgyakorlatok (bár csak háromezer katona vett részt rajta), és az sem segített a hangulat javításán, hogy szerdára tették az új orosz szuperszonikus stratégiai nehézbombázó, a Tu-160M tesztrepülését is, amelyet nukleáris fegyverek nagy távolságra történő célbajuttatására terveztek.

Oroszország visszautasította a válság felelősségéről szóló vádakat, Alekszandr Grusko orosz külügyminiszter-helyettes szerint Moszkva a „béke garanciája” a térségben. Hangsúlyozta, hogy számos alapvető kérdésben nem értenek egyet az amerikaiakkal. Kijelentette, hogy Oroszország nem kínál kompromisszumot a biztonsági garanciakövetelmények kapcsán, de hajlandó fegyverzetkorlátozási tárgyalásokat folytatni a támadó fegyverekről.

Grusko egyébként méltatta a NATO-val folytatott „éles de nyílt” tárgyalásokat, és kijelentette, van lehetőség az előre lépésre, de vannak területek, ahol Oroszország nem hátrálhat meg.

Az orosz stratégiai dilemma Ukrajna kapcsán, hogy annak NATO-tagságával kvázi ellenséges haderők soha nem látott közelségbe kerülnének Moszkvához. Ukrajna keleti határa mindössze 500 kilométerre van az orosz fővárostól, nem beszélve a stratégiai előnyről, amit a ország mérete és az esetleges nukleáris fegyverek telepítése lehetővé tesz.

Csak a NATO-főtitkár szerint van előrelépés

Jens Stoltember NATO-főtitkár kijelentette, hogy hajlandó találkozni Oroszországgal a vitás kérdések kapcsán, de Oroszország nem hajlandó elkötelezni magát a programpontok mellett.

„Van előrelépés, Oroszországnak pedig el kell döntenie, hogy valóban a biztonságáról van-e szó, és ebben az esetben el kéne köteleznie magát, vagy ez csak ürügy, és talán még nincs is vele tisztában”.

fogalmazott Stoltenberg, hozzátéve, hogy Moszkvának nem vétózhatja Ukrajna NATO-csatlakozását.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a Nyugat nem is kínálta egyértelműen fel Ukrajnának a NATO-csatlakozást, mivel tudja, hogy az több mint provokáció lenne Oroszországgal szemben. A háború befagyása ebből a szempontból jól jött, mert a NATO ráfoghatja a kivárást arra, hogy háborúban álló ország nem léphet be a szövetségbe.

Viszont azt sem mondhatják, hogy nem engedik csatlakozni Ukrajnát a NATO-hoz, hiszen az egész majdani forradalom és a háború a nyugati integráció végett indult el, és egycsapásra értelmét vesztené. Ráadásul, szinte borítékolható, hogy az orosz követelések teljesítése végérvényesen aláásná az USA pozícióját Ukrajnába, Kijevben pedig hatalomváltás következne be.

Körkép.sk, Bloomberg, Reuters