Németországban hamarosan kisebbségbe kerülhetnek a nehézfegyverek szállítását ellenző kormánytagok

Nyitókép forrása: SITA/*Annegret Hilse/Pool via AP

Teljes a káosz a német kormányban az Ukrajnának küldendő fegyverszállítmányok kapcsán. Csütörtökön a Zöldek kancellárhelyettese még azt nyilatkozta, hogy „Oroszország célpontjává” válhat a Nyugat, ha nehézfegyverekkel látja el Ukrajnát. Nagyjából ugyanezt mondta, csak sokkal érzékletesebben Erich Vad, Angela Merkel exkancellár egykori katonai tanácsadója, aki azt mondta, hogy a nehézfegyverek átadása „egyenes út a harmadik világháborúba”. Aztán jött a nagypéntek, hogy a német kormánykoalíció legkisebb pártja borította az eddigi képletet.

Április második hetében tekintélyes botrány kerekedett abból, hogy Németország a korábban ígérettel ellenétben nem küldött tankokat Ukrajnának. Az eredeti terv arról szólt, hogy 100 Marder tankot bocsátanak Kijev rendelkezésére. Németország 200 ilyen harcijárművel rendelkezik, ennek nagyjából a fele van a német hadseregnél, fele a gyártónál, a Rheinmetallnál.

A cég azonban jelezte, hogy a nála sorakozó tankok még nincsenek harctéren bevethető állapotban. Szóba került, hogy a német hadsereg sajátjait adná át, ezt azonban szinte azonnal levették a napirendről Németország „saját védelmének” megtartása érdekében. Kiemeljük: a német védelmi minisztériumot a szocdem (politikai retorikában a szélsőbal felé húzó)  Christine Lambrecht vezeti.

   

Az azóta eltelt időben az ukránok nem kevés és nem mellesleg elég szabadszájú kritikákat fogalmaztak meg Berlin felé. Igaz, ami igaz, bár a hivatalos retorika szerint Németország támogatja Ukrajna felfegyverzését, a gyakorlati kivitelezés elég nyögvenyelősen halad.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az orosz energia németországi importjában leginkább a szocdem SPD érintett. Az Északi Áramlat 2 projektjét vezető cégben a csúcsvezetők között évekig ott volt Gerard Schröder, az SPD egykori kancellárja, és az Északi Áramlat 2 egy olyan kelet-német tartományban lép be a kontinentális Európába, ami szocdem vezetés alatt áll – és ez csak két példa a gazdasági kapcsolatok politikai vetületéből.

Az elmúlt héten elképesztő mennyiségű fegyvert küldtek Ukrajnában. Még Szlovákia is lehetőségeihez mérten igen nagylelkűen szállt be az ukrán hadsereg felfegyverzésébe – önjáró lövegekkel, S-300-as légvédelmi rendszerrel). A csehek, a szlovákok, a britek, az ausztrálok, az amerikaiak mind nehézfegyvereket, tankokat, páncélosokat küldtek Ukrajnába.

Új helyzet van

Április 14-én, csütörtökön Robert Habeck kancellárhelyettes, aki a balliberális Zöldek első embere, azonban kijelentette:

„A nehézfegyverek egyet jelentenek a tankokkal, és ezidáig minden NATO-ország kizárta [ezek szállítását], hogy ne váljanak célponttá”

Habeck nem tévedett: a háború kirobbanásának első néhány hetében vörös vonalnak számított a nehézfegyverek, a légvédelmi eszközök szállítása, ám ezeket az álláspontokat a bucsai mészárlás és a többi, futószalagon érkező háborúsbűn-gyanúk elnyomták, és átírták.

Új helyzet van, Habeck pedig óvatosan kijelentette, hogy „először a NATO-nak és az EU-nak meg kellene vitatnia, hogy hogyan akarja megváltoztatni a korábbi álláspontját”. Magyarul: úgy tolták el a fegyverkezési ingerküszöböt, hogy arról sem a NATO-ban sem az EU-ban nem született konkrét döntés – mert ha erre sor került volna, a németek vélhetően akadályozták volna. Persze a szállítmányokat nem az EU és nem a NATO küldi, hanem az egyes országok, hivatalosan a saját szakállukra.

Habeck fenti gondolatmenetével besorakozott Olaf Scholz (SPD) kancellár mögé. Sokra nem mentek vele.

Annalena Baerbock, aki a tavalyi német választások idején lényegében Scholz konkurenseként szintén igényt tartott a kancellári székre, mint a Zöldek kancellárjelöltje, most külügyminiszterként a kancellár kritizálására használta fel a helyzetet. Mint mondta, hogy ” nem most jött el a kifogások ideje, most kreativitásra és pragmatizmusra van szükség”.

Scholz álláspontjának – nagyon úgy tűnik – hogy pénteken az FDP adta meg a kegyelemdöfést.

A nehézfegyverek nem jelentenek háborús részvételt (?)

Marco Buschmann német igazságügyi miniszter a liberális FDP politikusa a Welt am Sonntagnak arról beszélt, hogy a tankok és nehézfegyverek átadása nem jelenti a háborúba való belépést.

Megjegyezzük, azt, hogy mi minősül a háborúba való belépésnek nem a német legkisebb kormánypárt igazságügyi minisztere fogja megítélni, hanem Oroszország, akinek kárára a fegyverszállítások történnek. Buschmann kijelentése ugyanakkor egyértelműen jelzi, hogy az FDP vagy saját alkupozícióját akarja javítani a fegyverszállításokat kihasználva a kormányon belül, vagy tényleg elhatározta, hogy felszáll a háborús gyorsvonatra.

Sőt, az FDP politikusa tovább ment és kijelentette, hogy a fenti logika nem csak az ő és az FDP álláspontja, hanem az egész német kormányé, amely épp pénteken jelentette be, hogy 1 milliárd eurós fegyverkezési keretet bocsát Ukrajna rendelkezésére (a pénzügyminisztérium szintén a liberális párt irányítása alatt áll).

Elég nyilvánvaló, hogy a német kormánykoalíció hatalmas nyomás, pontosabban feszítőhatás alatt áll, és Scholz illetve Habeck álláspontja könnyen kisebbségbe szorulhat.

Azonban Berlin belpolitikai intrikái nélkül is mennek a fegyverek Ukrajnába, ahol a Donbasz-régióban kerülhet sor a második világháború óta eltelt évtizedek legnagyobb szárazföldi csatájára készülnek.

Körkép.sk