Az ünnep leple alatt Brüsszel a hatodik szankciós csomagot készíti elő Oroszország ellen, benne az olajembargóval

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Adam Schreck

Miközben Kelet-Ukrajnában kemény csatára készülnek a szemben álló felek, az Európa Unióban már a hatodik szankciós csomagot készítik elő Oroszország ellen. Ennek a csomagnak három különleges sajátossága van. Az egyik, hogy a bucsaihoz hasonló megrázó képsorok nélkül is bevezetik, a második, hogy olajembargót is tartalmaz (ezt hivatalosan még nem erősítették meg), és a harmadik, hogy az olajembargós része miatt a részleteket fokozottan védik a nyilvánosságra kerüléstől, nehogy szembefordítsa a tagállamokat és nehogy befolyásolja a küszöbön álló francia választásokat. Ez itt a szép új világ, ahol a szabad és objektív sajtó arról írhat, amiről épp szabad…

Kétségkívül, hogy az új szankciós csomag legfontosabb része az olajembargóra vonatkozó szakasz. Az ugyanis nem csak azt jelenti, hogy eddig soha nem látott csapást mérnének az orosz energiapiaci bevételekre, hanem azt is, hogy reálissá válik az orosz energiacsapok elzárása. Azt ugyanis az oroszok már korábban is jelezték, hogy egy olajembargó maga után vonná a gázszállítások csökkentését vagy megállítását. És még nem beszéltünk arról, hogy miképp tudják majd a tagállamok pótolni az orosz kőolajat – és persze miből.

A szankciós csomag valószínűleg komoly EU-n belüli politikai vitákat idéz elő, és növelni fogja az egyébként is iszonyatosan magas energiaárakat. Emiatt jogállamiságról papoló hivatalnokokhoz enyhén szólva sem illő pragmatizmussal az uniós vezetők csak az április 24-én esedékes francia elnökválasztások második fordulója után bocsátják vitára. Mitől félnek Brüsszelben?

   

Attól tartanak, hogy úgy megijesztenék az embargó hatásaival a francia választókat, hogy a jobboldali Marine Le Pent hoznák helyzetbe a versenyben Emmanuel Macron kárára. Le Pen ugyanis jóval mérsékeltebb retorikával nyilatkozik Oroszországról. Csak halkan jegyezzük meg, hogy közben az Európai Csalásellenes Hivatal, az OLAF a választások második fordulója előtt egy héttel vádolta meg sikkasztással Le Pent. Ha ez nem meríti ki a szabad választásokba való aktív és passzív, külső beavatkozás fogalmát, akkor semmi. De sajnos hasonló forgatókönyveket láthattunk, tapasztalhattunk meg a magyarországi választásokkor is.

A németek megint válaszút előtt

Oroszország az EU legnagyobb kőolajbeszállítója, 2020-ban több mint az EU olajigényének negyedét biztosította, egyes országok szinte teljes egészében az orosz kőolajszállításoktól függnek – közéjük tartozik Szlovákia is. Németországban a függőség százalékos mértékben alacsonyabb (nagyjából 34 százalék), csakhogy ez is akkor kiesést jelentene, hogy a német gazdaság padlót fogna.

Másik komoly probléma, hogy a lengyel határ közelében lévő két nagy német olajfinomító tulajdonosa az a Schwedt nevű vállalat, amelynek 95 százalékos főrészvényese a Rosznyeft orosz óriásvállalat. Tehát nem csak olaj nem jutna a németeknek, de még finomító kapacitás sem lenne elég.

Egyébként az egykori szocialista tömb finomítóinak majdnem mindegyike az orosz vezetékekre van ráállva, a technológia is az orosz kőolaj sajátosságaihoz van igazítva. Az átállás tehát itt sem csak alternatív kőolajforrásokról szólna.

Robert Habeck német helyettes kancellár és gazdasági miniszter korábban azt nyilatkozta, hogy Berlin az év végére meg akar szabadulni a kőolajtól. Kérdés, hogy ez mennyire megoldható, van-e helyettesítő termék, és ki fogja viselni a váltás anyagi következményeit. A mostani szankciós csomag, ha valóban ott lesz a végső változatban az olajembargó, akkor a leválást fel fogja gyorsítani.

Színt vallhatnak a baltiak és Lengyelország

A dolog pikantériája, hogy olyan országok valódi vérmérsékletéről is lerántja majd a leplet, mint Lengyelország és a balti államok. Lettország olajimportjának két harmada Oroszországból érkezik, Litvánia 45,6 százalékban, Észtország 43,6 százalékban függ az orosz kőolajtól. Lengyelország olajigényének több mint felét (55 százalékát) szerzi be az oroszoktól.

A németeken kívül egyértelműen az energiaembargó ellen foglal állást Magyarország is. Érdemes kihangsúlyozni, hogy nehéz megállapítani, hány ország osztja a véleményüket, mert sok tagállam vehemens oroszellenességet mutat a sajtó előtt, egészen addig, míg van egy Németország és egy Magyarország, amely vállalja, hogy elviszi a balhét a fősodratú médiában az energiaembargók akadályozásáért.

Magyarország szintén a nagymértékben orosz olajtól függő országok közé tartozik. Orbán Viktor kormánya pedig az Intellinews elemzése szerint azt szorgalmazza, hogy az uniós tagállamok vezetői döntsenek a szankciós csomagról, ne pedig valamelyik szaktárcához tartozó miniszterek. Ez önmagában is sokat elárul az európai tagállamok kormánykoalícióinak viszonyairól, meg az Unió trükkjeiről. Tárgyalás szempontjából Szlovákia esetében sem mindegy, hogy Eduard Heger kormányfő, vagy például Richard Sulík gazdasági miniszter, esetleg Ivan Korčok külügyminiszter fog dönteni ebben a fajsúlyos kérdésben. Megint fontos szempont a döntés előtt országvezetői találkozók lehetősége.

A szankciós csomagot az uniós tagállamoknak egyhangúlag kell megszavaznia, tehát van lehetőség a vétójog érvényesítésére. A soron következő uniós csúcstalálkozót Ukrajnával kapcsolatban májusban rendezik meg.

Egy hónapos türelmi idő

Érdemes kitérni arra is, hogy a liberális média előszeretettel hivatkozik az Egyesült Államokra ebben a kérdésben. Az USA ugyanis már hetekkel ezelőtt blokkolta az Oroszországból importált finomított kőolajtermékeket. Ám nagy különbség van, hogy ilyen készre finomított anyagokból az USA mindössze évi 4 milliárd dollárt költött, ám az EU ennek 12-szeresét vásárolja meg az európai finomítókon keresztül. És ez csak egy része az ágazat teljes volumenének.

Persze, nem csak Európának fájna az intézkedés. Oroszország számára a következmények ugyanolyan beláthatatlanok lennének. Elemzők szerint az EU által esetlegesen nem fogadott olaj mennyisége túl nagy ahhoz, hogy Moszkva azokat máshova irányítsa át a piacon, tehát hatalmas bevételkieséssel kellene megküzdenie. Az orosz energiaágaz alapjai is megroppanhatnak a szankciók súlya alatt – kérdés, hogy ez önmagában elegendő lesz-e Moszkva tárgyalóasztalhoz kényszerítéséhez, és hogy a kétélű fegyver mekkora sebet ejt majd az uniós gazdaságon.

Ha az EU végül nem az olajra, hanem az olajvezetékeket üzemelő cégekre róna ki szankciókat, akkor elvileg alternatív útvonalakon az orosz kőolaj még eljuthat Európába. Például tankerhajókon. Ez viszont legalább 200 tankerhajót jelentene állandó üzemben. Tekintve, hogy a szankciók kiterjesztése idővel ezekre is kiterjedhet, Oroszország aligha vállalná be, hogy kiépíti az infrastruktúrát rá, hogy aztán a hajók ott vesztegeljenek a kikötőben. Egyébiránt, erősen kérdéses, hogy ekkora mennyiséget az európai kikötők képesek lennének fogadni egyáltalán.

Az Intellinews régiós hírportál közlése szerint a szankciós csomag elfogadása esetén egy hónapos türelmi időszak áll a tagállamok rendelkezésére, hogy alternatív kőolajforrásokra tegyenek szert.

Körkép.sk