A Salamon-szigetek és Kína alaposan bemutatott az amerikai szövetségeknek, nő a feszültség a Csendes-óceánon

Nyitókép forrása: cbs

 

Miközben az ukrajnai háború, az uniós embargós tervek lekötötték az európaiak figyelmét, Kína lépett egy merészet, és egy olyan együttműködésről kötött szerződést a Salamon-szigetekkel, ami miatt joggal érezheti bekerítve magát Ausztrália. Az amerikaiak még messzebb mentek, és kvázi nem zárták ki egy támadás lehetőségét sem, ha a 900 kisebb szigetből álló szigetcsoport engedi, hogy kínai haditengerészeti támaszpont létesüljön a területén.

 

A Csendes-óceáni térségben tehát rendkívüli mértékben megnőtt a feszültség. A nagy látkép természetesen a két nagy riválisról, az USA-ról és Kínáról szól. Ha azonban ráközelítünk, akkor más országokat is látunk a sakktáblán, például Ausztráliát vagy Japánt. Vagyis: a szemben álló felek kezdik elfoglalni a számukra legelőnyösebb pozíciókat a térségben.

 

Az Ukrajnával volt párhuzamok némileg erőltetettek, bár tény, hogy az amerikai Csendes-óceáni térségért felelős külügyminiszter-helyettes kemény kijelentései a támadásról mégiscsak hasonlít arra, mikor egy nagyhatalom, például Oroszország, a határain kívül érvényesíti érdekeit katonai eszközökkel.

 

A helyzet ennél persze árnyaltabb. A Salamon-szigetek már két évtizede egyik társadalmi válságból a másikba zuhan, és már korábban is számos külföldi országot kért fel, hogy segítsenek rendet tartani az országban. 2003-tól 2017-ig például Ausztrália vezette a Salamon-szigeteki regionális segélymissziót, ami a gyakorlatban biztonsági erők képzését és persze az ausztrál gazdasági érdekek és vagyon védelmét jelentette.

 

Ugyanakkor az elmúlt években jelentősen megnőtt a kínai gazdasági jelenlét is a szigetcsoportban, és az állandó, zavargásokból fosztogatásokba torkolló válságok miatt adta magát Kína felkérése a védelem alátámasztására. És persze számos egyéb érdek is megjelent az említett sakktáblán.

 

Ausztrália ellensúlyozása

 

A másfél évtizedes ausztrál-új-zélandi “segélymisszió” miatt a Salamon-szigeteki vezetés kezdte úgy érezni, hogy túlságosan kiszolgáltatottá válik Ausztráliával szemben. Szó szerint gyarmati sortól való félelmek táplálták a döntést: Ausztrália hatalmának ellensúlyozása érdekében kerüljön Kína is a képbe.

 

A politikai vezetés felvállalta a Tajvannal szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló szigetek rosszallását, és 2019-ben Tajvan helyett Kínába helyezte át a diplomáciai kapcsolatokat. Ezzel megjelent a kínai tőke a szigetcsoportban, és elkezdődött a feszültség lassú, de határozott emelkedése.

 

A Salamon-szigeteki kormány 2020-ban meghirdette a “mindenki barátja, senki ellensége” politikai doktrínát, majd 2021-ben Honiara meghívta a kínai rendőrséget, hogy szintúgy segítsenek be a folyamatos zavargások féken tartásában. Ettől kezdve Ausztrália és szövetségesei mozgástere megváltozik, attól függetlenül, hogy a Salamon-szigetek nem adott olyan hatáskört Kína kezébe, amit más országoknak ne adott volna meg korábban. A gyakran hangsúlyozott érv, hogy egy most készülő, és “véletlenül” kiszvárgott paktum keretében kínai hadihajók tölthetik fel készleteiket a szigetcsoportnál, azért gyenge, mert ez a lehetőség más országoknak is jó ideje meg van adva.

 

Peking számára a döntés számos pozitív változást hozott. Érdemes kihangsúlyozni, hogy Kína kétszer annyi ENSZ-békefenntartó csoportot tart fenn az szervezet keretében, mint a másik négy állandó BT-tag együttvéve (USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország). Mindezt nem csak azért, hogy érvényesítse érdekeit szerte a világban (különösen Afrikában), hanem hogy a nemzetközi politikában ne “kínai terjeszkedést” emlegessenek, hanem ahogy az amerikaiak, franciák vagy britek esetében, “kínai jelenlétként” értelmezzék.

 

Washington rémálmai

 

Az, hogy hivatalosan is megjelenhet a Salamon-szigeteken, kiverte a biztosítékot Washingtonban. És nem csak azért, mert nehéz agresszív terjeszkedésnek eladni. A dolog itt kezd igencsak érdekessé válni.

 

Tavaly született meg a franciák kvázi “átverésével” (ami miatt az ausztrálok lemondták a francia tengeralattjáró-szerződést) az AUKUS szövetség az USA, Ausztrália és Nagy-Britannia részvételével. Ezzel kapcsolatban pedig három dolgot kell kiemelni:

 

• a szövetség egyértelműen Kína ellen irányul,
• de nincs benne Új-Zéland, amely az elmúlt években nem volt hajlandó fenyegetésnek nyilvánítani a pekingi vezetést, holott Új-Zéland része az Öt Szemnek, a világ legkiterjedtebb titkosszolgálati együttműködésének;
• az AUKUS keretében Ausztrália többek között atomtengeralattjáró-technológiát kap Amerikától és a britektől, és az új tengeralattjáró-támaszpont az ország keleti partján kap helyet – a Salamon-szigetek pedig Ausztráliától északkeletre található.

 

A nyugatiak aggodalma a kínai pozíciónyerés miatt így nem alaptalan. Washington gőzerővel dolgozik egy Kína-ellenes csendes-óceáni blokk kialakításában, és a Salamon-szigetek esete megmutatta, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, és hogy Kína is képes körbefogni az USA szövetségeseket, akiknek így el kell gondolkodniuk a lehetséges következményeken.

 

Ezért beszélt olyan vehemensen a Salamon-szigetekről az amerikai külügyminiszter-helyettes, és ezért értékelődött fel a nyugatiak szemében a tavaly ősszel, az AUKUS után létrehozott némileg lazább Kína ellenes szövetség, a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd (QUAD) szerepe, amelyben az USA, Japán, Ausztrália és India vesz részt.

 

Kína és a Salamon-szigetek tagadja, hogy katonai együttműködésről tárgyalnának. Ez jelenleg igaz is lehet – de a helyzet gyorsan meg is változhat.

 

Körkép.sk