Nyitókép forrása: cbs
Miközben az ukrajnai háború, az uniós embargós tervek lekötötték az európaiak figyelmét, Kína lépett egy merészet, és egy olyan együttműködésről kötött szerződést a Salamon-szigetekkel, ami miatt joggal érezheti bekerítve magát Ausztrália. Az amerikaiak még messzebb mentek, és kvázi nem zárták ki egy támadás lehetőségét sem, ha a 900 kisebb szigetből álló szigetcsoport engedi, hogy kínai haditengerészeti támaszpont létesüljön a területén.
A Csendes-óceáni térségben tehát rendkívüli mértékben megnőtt a feszültség. A nagy látkép természetesen a két nagy riválisról, az USA-ról és Kínáról szól. Ha azonban ráközelítünk, akkor más országokat is látunk a sakktáblán, például Ausztráliát vagy Japánt. Vagyis: a szemben álló felek kezdik elfoglalni a számukra legelőnyösebb pozíciókat a térségben.
Az Ukrajnával volt párhuzamok némileg erőltetettek, bár tény, hogy az amerikai Csendes-óceáni térségért felelős külügyminiszter-helyettes kemény kijelentései a támadásról mégiscsak hasonlít arra, mikor egy nagyhatalom, például Oroszország, a határain kívül érvényesíti érdekeit katonai eszközökkel.
A helyzet ennél persze árnyaltabb. A Salamon-szigetek már két évtizede egyik társadalmi válságból a másikba zuhan, és már korábban is számos külföldi országot kért fel, hogy segítsenek rendet tartani az országban. 2003-tól 2017-ig például Ausztrália vezette a Salamon-szigeteki regionális segélymissziót, ami a gyakorlatban biztonsági erők képzését és persze az ausztrál gazdasági érdekek és vagyon védelmét jelentette.
Ugyanakkor az elmúlt években jelentősen megnőtt a kínai gazdasági jelenlét is a szigetcsoportban, és az állandó, zavargásokból fosztogatásokba torkolló válságok miatt adta magát Kína felkérése a védelem alátámasztására. És persze számos egyéb érdek is megjelent az említett sakktáblán.
Ausztrália ellensúlyozása
A másfél évtizedes ausztrál-új-zélandi „segélymisszió” miatt a Salamon-szigeteki vezetés kezdte úgy érezni, hogy túlságosan kiszolgáltatottá válik Ausztráliával szemben. Szó szerint gyarmati sortól való félelmek táplálták a döntést: Ausztrália hatalmának ellensúlyozása érdekében kerüljön Kína is a képbe.
A politikai vezetés felvállalta a Tajvannal szoros gazdasági kapcsolatokat ápoló szigetek rosszallását, és 2019-ben Tajvan helyett Kínába helyezte át a diplomáciai kapcsolatokat. Ezzel megjelent a kínai tőke a szigetcsoportban, és elkezdődött a feszültség lassú, de határozott emelkedése.
A Salamon-szigeteki kormány 2020-ban meghirdette a „mindenki barátja, senki ellensége” politikai doktrínát, majd 2021-ben Honiara meghívta a kínai rendőrséget, hogy szintúgy segítsenek be a folyamatos zavargások féken tartásában. Ettől kezdve Ausztrália és szövetségesei mozgástere megváltozik, attól függetlenül, hogy a Salamon-szigetek nem adott olyan hatáskört Kína kezébe, amit más országoknak ne adott volna meg korábban. A gyakran hangsúlyozott érv, hogy egy most készülő, és „véletlenül” kiszvárgott paktum keretében kínai hadihajók tölthetik fel készleteiket a szigetcsoportnál, azért gyenge, mert ez a lehetőség más országoknak is jó ideje meg van adva.
Peking számára a döntés számos pozitív változást hozott. Érdemes kihangsúlyozni, hogy Kína kétszer annyi ENSZ-békefenntartó csoportot tart fenn az szervezet keretében, mint a másik négy állandó BT-tag együttvéve (USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország). Mindezt nem csak azért, hogy érvényesítse érdekeit szerte a világban (különösen Afrikában), hanem hogy a nemzetközi politikában ne „kínai terjeszkedést” emlegessenek, hanem ahogy az amerikaiak, franciák vagy britek esetében, „kínai jelenlétként” értelmezzék.
Washington rémálmai
Az, hogy hivatalosan is megjelenhet a Salamon-szigeteken, kiverte a biztosítékot Washingtonban. És nem csak azért, mert nehéz agresszív terjeszkedésnek eladni. A dolog itt kezd igencsak érdekessé válni.
Tavaly született meg a franciák kvázi „átverésével” (ami miatt az ausztrálok lemondták a francia tengeralattjáró-szerződést) az AUKUS szövetség az USA, Ausztrália és Nagy-Britannia részvételével. Ezzel kapcsolatban pedig három dolgot kell kiemelni:
- a szövetség egyértelműen Kína ellen irányul,
- de nincs benne Új-Zéland, amely az elmúlt években nem volt hajlandó fenyegetésnek nyilvánítani a pekingi vezetést, holott Új-Zéland része az Öt Szemnek, a világ legkiterjedtebb titkosszolgálati együttműködésének;
- az AUKUS keretében Ausztrália többek között atomtengeralattjáró-technológiát kap Amerikától és a britektől, és az új tengeralattjáró-támaszpont az ország keleti partján kap helyet – a Salamon-szigetek pedig Ausztráliától északkeletre található.
A nyugatiak aggodalma a kínai pozíciónyerés miatt így nem alaptalan. Washington gőzerővel dolgozik egy Kína-ellenes csendes-óceáni blokk kialakításában, és a Salamon-szigetek esete megmutatta, hogy ez egyáltalán nem olyan egyszerű, és hogy Kína is képes körbefogni az USA szövetségeseket, akiknek így el kell gondolkodniuk a lehetséges következményeken.
Ezért beszélt olyan vehemensen a Salamon-szigetekről az amerikai külügyminiszter-helyettes, és ezért értékelődött fel a nyugatiak szemében a tavaly ősszel, az AUKUS után létrehozott némileg lazább Kína ellenes szövetség, a Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd (QUAD) szerepe, amelyben az USA, Japán, Ausztrália és India vesz részt.
Kína és a Salamon-szigetek tagadja, hogy katonai együttműködésről tárgyalnának. Ez jelenleg igaz is lehet – de a helyzet gyorsan meg is változhat.
Körkép.sk
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
