Elemzés: Lengyelország nem akar harmadik világháborút, de a legtöbbet fogja kisajtolni a helyzetből

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Mindaugas Kulbis

Lengyelország katonai-védelmi függősége az Egyesült Államoktól mérsékelni fogja a lengyel mohóságot, és Varsó kénytelen lesz kevesebbel beérni, mint egy megalázott és legyőzött Oroszországgal. Például meg kell elégednie a semleges Ukrajnával. Bár nem ez a lehető legjobb eredmény, amiben Lengyelország reménykedett, együtt kell élnie vele, mert nincs választása – írja legfrissebb elemzésében a Geopolitical Futures.

A szerző felvezetésében leszögezi, hogy bár a politikai retorika mást mutat, a nyugat-európai (nemzeti – a szerk.) vezetők tartanak az orosz-ukrán háború gazdasági következményeitől. Lengyelország azonban első helyen a biztonság áll (magyarul: félnek, hogy felőrlődnek Oroszország és Németország között – a szerk.). Az elemzés arra is utal, hogy Amerika osztja a nyugat-európaiak aggodalmát – nem csoda, ősszel félidős választások vannak, és az infláció nagyobb belpolitikai vihart kavar, mint az ukrajnai háború.

Az Észak-európai-síkságon elhelyezkedő Lengyelországnak nincsenek érdemi földrajzi akadályai keleten vagy nyugaton, amelyek feltartóztathatnának egy inváziós sereget. Lengyelország ebben a helyzetben kénytelen szövetségeseire és az elrettentés eszközére támaszkodni.

   

Stratégiai mélység

A 16. században a lengyelek a litvánokkal szövetkztek, létrehozva a Lengyel-Litván Nemzetközösséget, amely a Balti-tengertől Dél-Ukrajnáig terjedt. Ez növelte Varsó erőforrásait, és ami még fontosabb, megnövelte a távolságot az ország szívétől az esetleges betolakodók számára. Ezt nevezzük stratégiai mélységnek.

A tartós konfliktus, külföldi intrikák és végül Poroszország felbukkanása nyugaton végül a nemzetközösség bukását okozta, és a 18. században Poroszország és Oroszország sportot űzött abból, hogy addig faragják Lengyelországot, míg nem maradt belőle semmi.

Lengyelországot az első világháborút követő határrendezésekkor „állították vissza” független államként. Varsó akkor szorgalmazta az Intermarium (Tengerköz) létrehozását, egy olyan szövetséget, amely gyakorlatilag ugyanazokat a területeket fedte volna le, mint a Lengyel-litván Nemzetközösség. Vagyis, a cél megint egy stratégiai mélység létrehozása volt.

Az Intermarium nem valósult meg, Lengyelországot pedig nemsokkal később megszállták a nácik, majd a szovjetek.

Az EU csak a második legjobb integrációs cél volt

Lengyelország a Szovjetunió bukása után a nyugati integrációval próbálta szavatolni biztonságát. Az uniós csatlakozás gazdasági előnyökkel kecsegtetett, de a valódi előny a NATO-tagság nyújtotta védelmi garanciák voltak. Az ugyanis jelentősen növelte Lengyelország elrettentő erejét, ráadásul Németországgal egy blokkba kerülve legalább nyugati határait biztonságban tudhatta.

Így jutunk el február 24-hez, amikor Oroszország inváziót indított Ukrajna ellen. A lengyel félelmek ismét erőre kaptak, így Varsó a legagresszívebb reakciók szorgalmazójává lépett elő a NATO-n belül.

A dilemma a következő: ha nem is támadnák meg az oroszok a lengyel területeket, Ukrajna elfoglalásával rendkívül közel kerülnének Lengyelországhoz. Vagyis veszélyes mértékben számolnák fel a lengyel stratégiai mélységet.

A ló túlsó oldalán

Földrajzi adottságuk miatt a lengyeleknek ez sokkal veszélyesebb probléma, mint a nyugat-európaiak számára. Ez az oka annak, hogy Lengyelország szakít az orosz energiahordozókkal, hogy más országokat is erre próbál ösztönözni, és hogy vehemensen követeli Ukrajna modern fegyverekkel való felszerelését.

Lengyelország ebben főleg az Egyesült Államokra támaszkodik. Ám amit Varsó képvisel, az még Washingtonnak is túl radikális. Lengyelország például sürgeti az EU-ban nagy vitát kiváltó olaj- és gázembargó bevezetését, abban reménykedve, hogy Oroszország elesik azon bevételeitől, amely képessé teszi egy lengyelek elleni háború finanszírozására.

Ám ez némi gondot okoz az USA-nak. Janet Yellen, az USA pénzügyminisztere nemrég figyelmeztette Brüsszelt, hogy megfontoltabban járjon el embargóügyben, nehogy térdre kényszerítse az energiapiacokat, aminek hatásai az USA-nak is fájna.

Az elemzés rámutat, hogy Lengyelország egy olyan forgatókönyvben reménykedik, ahol Oroszország az ukrán ellenállással szemben kátyúba kerül, elsüllyed, és vereséget szenved. A legyőzött Oroszország egy gyengébb Oroszországot eredményez, ami a legjobb életbiztosítás Lengyelország számára.

Ám sem az USA, sem az oroszok nem akarnak közvetlen háborút egymás között, ami behatárolja Lengyelország lehetőségeit abban, hogy kieszközölje az orosz vereséget.

Persze a dolog nem ennyire egyszerű. Lviv relatíve nagyon közel van a lengyel határhoz, és az oroszok részéről elég lenne egy célt tévesztő rakéta ahhoz, hogy a NATO és Oroszország a háború szélére kerüljön.

GPF szerint a nyugat-európaiak próbálnak Varsó kedvében járni, hogy mérsékeljék követeléseit Ukrajna kapcsán, például Brüsszel egyre nagyobb hajlandóságot mutat engedni jogállamiság kérdésében (értsd: a pénzek visszatartásának megszüntetését illetően). Cserébe Brüsszelen keresztül Berlin azt kéri Varsótól, fogja vissza elvárásait az oroszokkal szemben.

Közben az USA megnövelte katonai jelenlétét Lengyelországban, hogy növelje a lengyelek biztonságérzetét.

Szerencsére, Lengyelország jelen pillanatban nem elég erős, és talán hiányzik a valódi akarata, hogy háborúba vigye a NATO-t. Viszont ezen kívül minden lehetőséget meg fog ragadni, hogy minél nagyobb árat fizettessen Oroszországgal.

Körkép.sk