Nyitókép forrása: SITA/P Photo/Hadi Mizban

 

A múlt héttől folynak a tárgyalások Törökország és Oroszország, illetve Törökország és Ukrajna között arról, hogy hogyan juttassák el a piacokra a silókban álló ukrán gabonát. Az idő sürget, Észak-Afrika és a Közel-Kelet országaiban egyre fokozódik az élelmiszerhiány, az árak miatt a belpolitikai feszültség is egyre nő. Oroszország nyitottnak tűnik a megállapodásra, ám az ukránok (joggal) cselszövéstől tartanak, az EU pedig tartja magát eddig ideológiai narratívájához.

 

Oroszország és Ukrajna a világ legnagyobb gabonaexportőrei, az orosz invázió miatt azonban jelenleg az ukrán silókban 22 millió tonna gabona várakozik exportálásra. Ez még az előző szezonból maradt. A piacra történő eljuttatás egyetlen járható útja (a szállítási mennyiség és a célpiacok elhelyezkedése miatt) a Fekete-tenger lenne. Csakhogy a háború miatt ez blokád alatt van.

 

Orosz részről, bár az uniós és nyugati szankciók az élelmiszereket nem érintik, a szállítmányozásukat és kifizetést már igen, így az orosz gabona sem tud eljutni rendeltetési helyére. A mostani tárgyalások Moszkva számára lehetőséget teremtettek arra, hogy megállapodásra hajlamos félként szerepelhessen, másrészt engedményeket csikarhat ki szankciók terén, vagy legalábbis rámutathat annak hátulütőire.

 

 hirdetes_810x300  
Az ukrán szempont

 

Az viszont tény, hogy Ukrajna valóban a huszonkettes csapdájába került. Már eleve az felért egy diplomáciai pofonnal, hogy Törökország Oroszországgal tárgyalt az ukrán gabona kiviteléről, de a találkozóra nem hívta meg az ukránokat. Később felajánlotta egy háromoldalú tárgyalás lehetőségét, ám az ukránok egyelőre elzárkóznak az eddigi javaslatoktól.

 

Az első javaslatok ugyanis arról szóltak, hogy ha az ukránok aknamentesítik Odessza kikötőjét, akkor török biztonsági garanciák mellett az oroszok kötelezik magukat, hogy nem indítanak a tenger felől offenzívát a város ellen. A probléma az, hogy erre garanciát adni lehetetlen, Odessza elvesztése pedig az ukránoknak azt jelentené, hogy minden tengeri kijáratukat elvesztették, ami hatalmas gazdasági csapással ér fel.

 

Az ENSZ már hetek óta szorgalmazza nem csak Odessza, de a többi ukrán kikötő aknamentesítését is, hogy elejét vegyék a kibontakozóban lévő élelmiszerválságnak. Görögország már felajánlotta kereskedelmi flottáját a gabona célba juttatására. A tárgyalások azonban elakadtak.

 

Ukrajna azonban hajthatatlannak tűnik. Kijev kijelentette, hogy Törökországnak nincs elég hatalma a Fekete-tengeren, hogy tárgyalásokat folytasson a témában vagy hogy garantálja az ukrán rakományok és kikötők biztonságát. Ráadásul azt állítják, hogy a kikötők aknamentesítése legalább 3, de inkább 4 hónapig tart.

 

Az ukránok azonban mintha szándékosan holtpont felé terelnék a tárgyalásokat. Például azzal, hogy NATO-hajók fekete-tengeri jelenlétét követelik, ami a háború kiszélesedését jelentené, iszonyú kockázatos volna. Az érem másik oldala, hogy Kijevnek nem érdeke, hogy Oroszország a gabonafolyosó kialakításával jópontokat szerezzen a nemzetközi porondon, sőt, valójában számára logikusabb lenne, ha minél többeknek fájna az Ukrajna elleni invázió, és így fokozódjon az oroszokkal szembeni ellenszenv.

 

Törökország kettős játéka

 

Törökország folytatja kettős játékát az orosz-ukrán háború kapcsán. Nem csatlakozott a szankciókhoz, de elítélte az orosz agressziót, és némi fegyverrel is támogatta az ukránokat. Ugyanakkor azon túl, hogy rá van szorulva az orosz és ukrán gabonára, kell neki Moszkva jóváhagyása ahhoz, hogy Szíria északi határvidékén offenzívát indíthasson a kurd milícia ellen. Így nem csoda, hogy mértéktartóbb hangnemet üt meg Moszkvával.

 

A patthelyzet napról napra súlyosabb válságot okoz

 

Az EU Ukrajna narratíváját támogatja, azt állítva, hogy Oroszország használja fegyverként a gabonakészletek visszatartását, és „Putyin háborúja táplálja az élelmiszerválságot”.

 

Ez persze a harmadik világ gondjait nem oldja meg, a gabonaimportra szoruló országok pedig megoldást akarnak, így nem is csaphatják rá Moszkvára az ajtót. Sőt, ahogy súlyosbodnak az ellátási problémák, úgy nyílnak meg Moszkva előtt a diplomáciai csatornák Afrikában és Közép-Ázsiában.

 

Nem csoda. Az EU-s országok együttes gabonakibocsátása a 2022-2023-as szezonban várhatóan 4 százalékkal lesz szűkösebb. A francia búza várhatóan 5 százalékkal lesz kevesebb, miközben Franciaország a világ negyedik legnagyobb búzaexportőre.

 

A tavalyinál szűkösebb búzatermés várható Kínában, Indiában és Ausztráliában is, és a 2008-as élelmiszerválság óta nem látott mértékű hozamromlással számolnak Marokkóban a tomboló szárazság miatt. Indiában pedig az elszálló árak és az extrém forró időjárás miatti félelmek miatt betiltották a gabona exportját.

 

Termésnövekedést csak az USA-ban, Kanadában, Oroszországban és Törökországban jósolnak, de csak az első három releváns exportőr, Oroszország pedig nem fér hozzá a piacaihoz.

 

Ukrajna tavalyi és idei termésének sorsa bizonytalan, pedig az ENSZ adatai szerint Libanon, Pakisztán és Dzsibuti búzaimportjának több mint felét, Szomália és Eritrea búzaimportjának közel felét az ukrán termés biztosította eddig.

 

A „szerencsésebb” országokban (EU-tagállamok, USA, Nagy-Britannia) a globális hiány az élelmiszerárak ugrásszerű növekedéseként jelenik meg – persze ez nem garancia arra, hogy a drágulás nem csak át hiányba.

 

Körkép.sk, WSJ, GPF

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!