Nyitókép forrása: SITA/Yara Nardi, Pool photo via AP/A képen Gierga Meloni és Matteo Salvini a januári olasz elnökválasztás idején. 

 

Olaszországban szeptember 25-én előrehozott választásokat tartanak, miután a két hullámban érkező kormányválság elsöpörte a politikai alkuk (és nem választás) útján hatalomra került Mario Draghi kormányfőt. A jelek szerint az új olasz kormány jobboldali konzervatív lesz, de már nem a Liga és Matteo Salvini tűnik a legerősebb embernek a pályán.

 

Az olasz helyzet nem egyszerű. Eleve egy olyan országról van szó, ahol a második világháború óta eltelt időben szinte minden évre jut egy kormány, a kabinetek átlagban 1,1 évente cserélik egymást – olyan gyakoriak a kormányválságok és az előrehozott választások.

 

Másrészt a bankszektorból érkező, így a nemzetközi pénztőke által kedvelt Mario Draghi kormányfő nem választás útján, hanem a korábbi jobboldali kormány szétesésekor létrejött alkuk miatt kerülhetett csak hatalomra. Azért őt választották, mert személye garanciát jelentett az olasz reformintézkedések megvalósítására, amelyek között vannak megszorítások is.

 

 hirdetes_400x285  

Az EU második legnagyobb államadósságával rendelkező Olaszország folyamatosan az államcsőd szélén billeg, és közben a koronavírus is súlyos károkat okozott. Az Európai Unió nagy újjáépítési alapjából így Olaszország kapná a legnagyobb részt: közel 200 milliárd eurót, amelynek „megfelelő” elköltésére a garanciát a piacok Draghiban látták.

 

Draghi lemondásának hírére az olasz tízéves lejáratú államkötvények hozamai (vagyis az olasz állam által felvett hitelek irányadó kamatköltsége) azonnal meredek emelkedésbe kezdett, és sokan már azt rebesgetik, hogy „veszélyben forog az uniós pénzek hatékony felhasználása”. A balliberális ámokfutást gyakorló Brüsszel szemében nyilván így van, mivel az erőviszonyok jobboldali-konzervatív új olasz kormány sejtetnek.

 

Ám a jobboldalon is alaposan megváltozott a helyzet. A Matteo Salvini által vezetett konzervatív és bevándorlásellenes Liga népszerűsége 14 százalékos, holott két éve 40 százalékkal még egyedül is tudott volna kormányozni. A népszerűségvesztés oka egyértelműen az, hogy támogatta Draghi kormányát.

 

Hasonló a helyzet a baloldali Öt Csillag Mozgalommal, amely szintén nagyot bukott Draghi kormányán. Feljött ellenben a szintén baloldali Demokrata Párt, amely igyekszik kamatoztatni a Draghi támogatásából származó nemzetközi előnyöket és hazai kapcsolati tőkét.

 

Meloni a befutó

 

A közelgő választásokon vélhetően az Olasz Testvériség és a Forza Italia pártszövetsége lesz a befutó, a felmérések szerint a szavazatok 60 százalékát fogják kasszírozni. Ha az Olasz Testvériség fogja a szavazatok nagyobbik részét megszerezni, akkor vélhetően Giorgia Meloni lesz Olaszország új miniszterelnök.

 

Meloninak már kötött európai szintű partnerségeket, euroszkeptikus, migrációellenes politikát folytat, elutasítja az LGBTI-ideológiát, az eutanáziát és bírálja az abortusz népszerűsítését. A keresztény identitás védelmezéséről beszél. Bírálói pártja „posztfasiszta” gyökereit emlegetik fel. Ugyanakkor támogatja Ukrajna felfegyverzését, ami kontraproduktív álláspont: az olasz társadalomnak már a fele nem nézi ezt jó szemmel.

 

Meloni korábban találkozott Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, Marine Le Pennel, a francia jobboldal vezetőjével és nemrég tárgylat Santiago Abascallal, a spanyol konzervatív VOX párt elnökével. Nemzetközi kapcsolatrendszerét tekintve tehát a felemelkedő, valódi konzervatív pártok közé tartozik. Persze az EU által ígért 191 milliárdos támogatási keret valószínűleg minden olasz kormány kezét megköti egy jó időre.

 

Nagy lesz a dilemma…

 

A Stratfor elemzése szerint, ha létrejönne a legvalószínűbb forgatókönyv, és szeptember után létrejönne a Meloni-féle pártszövetség és a Liga koalíciója, akkor tovább nőne az aggodalom a pénzpiacokon, mivel a Draghi idején megkezdett konszolidációt szolgáló reformok (értsd: megszorítások) veszélybe kerülhetnek.

 

A Draghi által preferált intézkedések kedvezményezettjei ugyanis nem szívesen látnának olyan intézkedéseket az új kormánytól, mint a már bezengett adócsökkentés.

 

A kérdés az, hogy Draghi miért engedte el a gyeplőt. Az előrehozott választások ugyanis elkerülhetők lettek volna – ha valóban annyit számítanak a sokat emlegetett megkezdett reformok, amelyek nélkül Brüsszel egyszerűen nem hajlandó átutalni a pénzeket Olaszországnak.

 

Az időzítés mindenesetre feltételezi, hogy a gázválság, infláció és háború miatti gazdaság legrosszabb hullámát jövő év elején majd az új kormánynak kell kezelnie, és vállalnia a vele járó népszerűtlen intézkedéseket…

 

 

 

Körkép.sk

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!