Ízlenek a szankciók? A nyugati világ 2 milliárd eurót éget el naponta az öngerjesztett válságban

Nyitókép forrása: finance-magazin.de

Nem kérdés, hogy Oroszországnak is fájnak a szankciók, ám Európa olyan szinten rohant bele a büntetőintézkedések hullámába, mintha sebezhetetlen lenne. Az idő azonban megmutatta, hogy nem. Ráadásul, globalizált világunkban az elhibázott döntések a világ többi részére is kihatnak.

Elemzők szerint az Oroszország elleni nyugati szankciók az Ukrajna elleni orosz invázió kitörése óta 379 milliárd dollárjába került a fejlődő országoknak.

Maga a nyugati világ – amelybe az EU egésze beletartozik – naponta 2 milliárd eurót éget el a lassuló gazdaság, elszabadult árak és az állami szociális intézkedések kényszerű növelésének terhe alatt.

   

Kína 2015-ös hírhedt valutaleértékelése óta nem látott drasztikus infláció sújtotta Ghánát, Pakisztánt, Egyiptomot, Mongóliát, Bulgáriát és Törökországot. Ezek az országok tartalékaik egyharmadát felélték, és mindegyikük valutaválsággal küzd.

Az államkötvények hozamai – vagyis az országok által fizetendő kamatok nagysága – egyre emelkednek az infláció eredményeként, miközben a koronavírus-járvány 2020-as megjelenése óta így is jelentősen növelni kellett a közkiadásokat a járvány okozta gazdasági válság enyhítésére.

A nyugati-orosz gazdasági szembenállás ezt a helyzetet tovább súlyosbította, és most emelkedő kamatlábak mellett kell recesszióra, gazdasági visszaesésre számítani – többek között Európában is.

Hatszor többet kellett költeni (eddig) a gáztárolókra

Ukrajna jelenleg 700 milliárd dollár környékére becsüli az országban keletkezett háború okozta kárt. Nem kizárt, hogy a végső összeg bő egybillió (ezermilliárd) dollárra fog majd hízni, és nem tudni, az oroszok meddig mennek a fronton.

Ukrajna irdatlan nagy számai azonban még így is eltörpülnek a Nyugat által elszenvedett károkhoz. Ukrajna szövetségesei eddig 84 milliárd dollárt fordítottak Kijev kitámogatására, ennek az összegnek közel felét az USA fizeti.

Ehhez hozzá lehet tenni azt az összeget, amivel az EU kénytelen többet költeni gáztorolói feltöltésére, mint korában, békeidőben. Anno évente 12 milliárd euró ment el az európai tárolók 95 százalékos feltöltésére. Most csak a megvásárolt, lényegében pótmegldást jelentő LNG-re fordított összeg meghaladja a 70 milliárd eurót, és a tél még el sem kezdődött.

Ezek csak a legnyilvánvalóbb példák. Más kiadások is nyomás alá helyezhetik a nyugati országok költségvetését. Az elszabaduló energiaárak miatt választani kell, hogy a háztartásokat vagy a cégeket mentik-e meg. Németországban 1000 euróval nő átlagban a háztartások villanyáram számlája. Az Egyesült Királyságban évi 4–5 ezer brit fonttal emelkedik a cech.

Határ a csillagos ég

Egy júliusi becslés szerint (ami még nem tartalmazott minden körülményt) az előttünk álló energiaválság okozta kár nagysága 200 milliárd euró lesz. Ez több mint amit Ukrajna kér a lakások és nélkülözhetetlen infrastruktúra helyreállítására (186 milliárd dollár).

Mivel az elemzők többsége úgy sejti, hogy az orosz energiaforrásokról való hirtelen és túl gyorsan erőltetett leválás miatt jövőre is velünk marad az energiahiány (hiszen Európának időbe telik az átállás más beszállítókra), a teljes kárösszeg meghaladja majd az egyezermilliárd eurót (egybillió eurót).

És még nem beszéltünk az Eurozónában példátlan, 8,9 százalékos inflációról, amelyet szinte kizárólag az energiaválság és az agrárszektor válsága generál.

A nyugati narratíva folyamatosan Oroszországot teszi felelőssé a történtekért, de másrészről nehéz nem észrevenni, hogy Európa meggondolatlanul rohant bele az oroszellenes szankciókba, elfeledkezve saját érdekeiről. Az ugyanis eleve naiv elképzelés volt, hogy Oroszország majd tétlenül tűri, ahogy tönkreteszik gazdaságát, kitiltják polgárait Európából, térdet hajt a Nyugat előtt, és lemondatja Putyin orosz elnököt, elismerve vereségét Ukrajnában.

Mindennek ára van, és jelenleg nagyon úgy fest, hogy a nyugati szankciók kevésbé fájnak Oroszországnak, mint Európának.

Körkép.sk