Temetik a francia-olasz bankártandemet, a migráció és értékpolitika mentén feszülhet egymásnak a két európai hatalom - Körkép.sk
Dóra, Dorottya
  • HUF: 388.38
  • USD: 1.08
  • -5 °C
  • 2 °C
Külügyek

Temetik a francia-olasz bankártandemet, a migráció és értékpolitika mentén feszülhet egymásnak a két európai hatalom

Árulkodó nyilatkozatok hangzottak el mindkét oldalon. Az olaszoknál megjelent a nemzeti érdek az érvek között.

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Olivier Matthys

 

Másfél évvel ezelőtt Emmanuel Macron francia elnök testvérnemzetnek nevezte az olaszokat, és Mario Draghi akkori olasz kormányfővel közösen koordinált Európa-politikán dolgoztak. Nagyon úgy fest, hogy az idilli együttműködésnek vége, és ennek az az egyetlen oka, hogy Olaszországban a nép jobboldali kormányt választott meg. A francia nyilatkozatokat nehéz félreértelmezni: Giorgia Meloni miniszterelnököt Párizs Trumphoz hasonlította legutóbbi nyilatkozatában. A német-francia kapcsolatok mellett úgy fest, hogy az európai politikai változások szele a francia-olasz viszonyokat is próbára teszi.

 

Persze, az is igaz, hogy könnyű volt Macronnak megtalálni a közös hangot Draghival. Mindketten a bankszektorból érkeztek, mindketten saját országuk pénzügyi helyzetét az EU költségvetésével és az mélyebb EU kialakításával akarták orvosolni (értsd: a német gazdasági erőre felvett hitelekből fizetni a francia és olasz államadósságot, amelyek egykori kollégáik kezében vannak), a közös hitelfelvétel és a migráció támogatóiként nyilatkoztak. Ez mára megváltozott.

 

A Politico brüsszeli hírportál egy nappal a német-francia tandem megszűnését előrevetítő cikke után ugyanezt vetíti előre a francia-olasz kapcsolatok terén. A lap szerint a fő probléma Meloni “franciaellenes” (magyarul: olasz nemzeti érdekeket képviselő) konzervatív háttere.

 

SJE Nyílt nap

Emmanuel Macron és Giorgia Meloni vasárnap este találkozott egymással, nem hivatalos keretek között. A találkozó kapcsán közzétett francia nyilatkozatok elég egyértelműen jelzik, hogy nincs összhang a két országvezető között:

 

“Létezik egy olasz probléma. Az egyetlen reális megközelítés, hogy nem tesszük feketelistára Olaszországot. (…) Nem fogunk úgy tenni, mintha Olaszország nem létezne. Anno kapcsolatot tartottunk fenn Trumppal is, vagyis az országával, és nem a személyével”

 

nyilatkozta a Politiconak egy francia tisztviselő.

 

Az olaszok nyilatkozata is árulkodó, főleg az utolsó félmondat:

 

“(…) Megállapodtunk, hogy folytatjuk az együttműködést a nagy közös kihívások megoldásában európai szinten, de tiszteletben fogjuk tartani egymás nemzeti érdekeit”.

 

Persze, a politikai nézeteltérések ellenére vannak azért közös kapcsolódási pontok. Párizs és Róma egyetérthet Ukrajna támogatása kapcsán, az ipari együttműködés is adott, és az sem véletlen, hogy épp a franciák és olaszok tiltakoztak leghangosabb Németország gigászi energiacsomagja ellen, ami a német vállalatok versenyképességét növeli a többi tagállam rovására.

 

Ellenben komoly viták várhatók politikai és értékrendbeli kérdésekben. Olaszország merőben más véleményt fog képviselni a migráció és a “polgári jogok” (értsd: genderideológia) tekintetében. És az is valószínű, hogy Olaszország jobboldali kormánya nem fogja támogatni Macron tervét, hogy az EU alapjogi chartájába benyomja az abortuszhoz való jogot (amelyre hivatkozva aztán a kérdésben mértékletességet gyakorló országokat rákényszerítenék jelenlegi szabályaik lazítására – a szerk.).

 

Várhatóan a migráció kérdése fogja kiváltani a legnagyobb vitát, de a témát Franciaország akár arra is felhasználhatja, hogy Olaszországot továbbra is maga mellett tudja egy kevésbé hangsúlyozott, de szintén fontos kérdésben: az uniós költségvetési szabályok lazításában.

 

Macron és Draghi (a két bankár) ugyanis el akarta érni, hogy az EU enyhítse a tagállamok adósságára vonatkozó szabályait (államadósság maximális értéke a GDP 60 százaléka, deficit max. 3 százalék), vagyis azt, hogy az általuk vezetett országok több kölcsönt vehessenek fel anélkül, hogy költségvetési szigorításoknak kelljen megfelelniük. És természetesen honnan máshonnan vennének fel, mint a pénzpiacról, ahonnan átigazoltak a politikába…

 

A fentiek alapján jól látszik, hogy az EU töredezettsége jóval mélyebb, mint azt a mainstream sajtó elárulta, de az energiaválság és a gazdasági nehézségek felszínre hozták a törésvonalakat. Ráadásul Macronnak politikai és retorikai vonalon muszáj támadnia Melonit, legalábbis, ha nem akarja, hogy Franciaországban is jobboldali fordulatra kerüljön sor, ami nem zárható ki teljesen. Elég arra gondolni, hogy Macron ugyan megnyerte az elnökválasztást, de pártja kisebbségi kormányba szorult.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket