Mindenki a nyugati tankok átadását várja, közben Ukrajna kifogy a lőszerből

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Libkos

Bár a sajtó figyelmét teljesen leköti a nyugati tankok átadásának lehetősége, továbbra is megoldatlan az Ukrajnának átadott fegyverek „etetése”. A szakértők tényként kezelik, hogy a Nyugatnak nincs elég gyártókapacitása, hogy abban a tempóban pótolja a lőszert, ahogy az ukránok azt ellövik. Az ipari ellátási láncok válság miatti összeomlása ezen a helyzeten tovább nehezít.

A probléma gyökere elvileg az, hogy nem tömegháborúra, hanem terrorizmus elleni harcra rendezkedett be a nyugati infrastruktúra. Ez helyi élőerőre, precíziós technológiára, kisebb, sebészi pontosságú akciókra alkalmas különítményekre támaszkodott, és nem tömegtermelésre, tömegek felszerelésére.

Ráadásul az orosz-ukrán háború okozta gazdasági problémák Európának eddig legalább 1000 milliárd eurójába kerültek. A Financial Times szerint a fegyverlobbi arról győzködi az európai országokat, hogy fektessenek nagyobb termelési kapacitásokba, de egyelőre csak kevés szerződést írtak alá.

   

-vélemény

Vannak elképzelések, miszerint az ukrajnai háború valójában csak előjáték, és nem Oroszország a főellenség, hanem Kína. Az ukrajnai konfliktus csupán a fegyverek tesztelését szolgálja és a hadiipari kapacitások megfelelő szintre hozását készíti elő. Jelenleg lehetetlen megmondani ennem a teóriának a valóságtartalmát. Tény, hogy a Nyugat nem akar közvetlenül konfrontálódni Oroszországgal, Ukrajnának pedig eddig nem adott a háború megfordításához szükséges támogatást.

Ukrajna sokkal gyorsabban lövi el a lőszert, mint ahogy a nyugati gyárak pótolni tudják. Az USA eddig több mint egymillió 155 milliméteres lőszert adott át, ami egy szabványos tüzérségi lövedék. Ennek gyártási kapacitása azonban évi 93 ezer darabra korlátozódik jelenleg. Még ha a gyártást 240 ezres darabra növelnék – amely már így is iszonyatosa beruházásokat követelne –, akkor is 750 ezer darabos hiány lenne.

Hasonló a helyzet a Javelinekkel is, amelyek hatékonyan pusztították az orosz tankokat a fronton. Az USA 8500 darabot küldött eddig belőle, összes készletének cirka kétharmadát, miközben évente csak 1000 darab legyártását tudja vállalni.

A HIMARS rakéta-sorozatvetők is ott vannak az ukrán fronton, hatalmas PR-értéket képviselnek, de az ukránok csak 20 darabot kaptak az amerikaiaktól. Nagyjából ennyit tudnak legyártani egy évben az USA-ban. A sajtó információi szerint az amerikai raktárakban 30 ezer HIMARS-hoz való rakéta található, de az ukránok eddig csak 400-at használhattak el.

Az amerikai védelmi minisztérium becslése szerint ugyanakkor az USA-ban ma 3250 lövedéket tudnak legyártani havonta, tavasszal ezt 20 ezerre, két év múlva 40 ezerre tudják bővíteni. Ez azonban kevés.

Az ukránok naponta 6–7 ezer tüzérségi lövést adnak le, ami havonta több mint 200 ezer lövést jelent. Ennek pótlására csak az amerikai (egyébként legbővebben kiépített) gyártókapacitás kevés. Nem véletlen, hogy a szlovák kormány megbuktatása előtt még elfogadták az állami kézben lévő fegyvergyárak alaptőkéjének megemelését, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy bővítsék a gyártás kapacitását. 

A szovjet szabványú lőszerek lassan teljesen elfogynak. Ukrajna a háború első hónapjaiban naponta 6000 ezer ilyen lőszert kapott a lövegeihez. Ma már csak napi 30-at.

Mindez több dolgot is jelent.

• Felmerül a dilemma, hogy az USA mennyire lesz hajlandó támogatni Ukrajna lőszerrel való ellátását saját raktárkészletei rovására, miközben Kínát tartja az első számú ellenségnek, és Tajvan körül is igen puskaporos a levegő.
• Ha lesz háború Kínával, akkor az USA lemond-e Ukrajna ellátásáról (ez a probléma nyilván ott motoszkál az amerikai döntéshozók fejében, mikor Európa katonai vállalásairól értékeznek).
• Ha a jelenleg Ukrajnában lévő haditechnika ellátása problémát okoz, mi lesz még az ígért tankok lőszerellátásával? Nyilván ott is vannak készletek, amelyek viszont elhúzódó háború esetén szintén gyorsan elfogynak majd.

Körkép.sk