Nyitókép forrása: TheNationView

 

Orosz puccskísérlet lehetősége, oroszbarát és kormányellenes tüntetések sora, belpolitikai válság, mélyszegénység, regnáló, de egyre hiteltelenebb nyugatbarát kormány, tettlegességig fajuló vita a parlamentben. Ez Moldova, Európa egyik legszegényebb országa, amely a héten azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az éppen regnáló kormányzótöbbség szó szerint átverekedte a parlamentben azt a törvénymódosítást, amely a románt tette meg hivatalos nyelvvé. A döntésnek figyelemreméltó geopolitikai vonala is van.

 

A nagykép

 

Moldova államfője, a tanulmányait Egyesült Államokban végző Maia Sandu 2020-ban nyerte meg az elnökválasztásokat az oroszbarát Igor Dodon jelölt ellen. Néhány héttel ezelőtt az ő pártja által létrehozott nyugat-barát kormány lemondott hivataláról. A lakosság jelentős része nem nagyon bánta: Európa egyik legszegényebb országának ugyanis nincs elég pénze az energiahordozók importjára, ami súlyos inflációt, a szegénység mélyülését okozta. A háború is megosztotta a társadalmat, és a múlt évben egyre nagyobb tüntetésekre került sor a kormány ellen, az oroszok mellett, vagy is-is. Sandu azonban továbbra is NATO- és EU-közeli pályán próbálja tartani országát, és új kormányt nevezett ki.

 

A kormánycserét azonban egy Ukrajnából származó információ belengetése előzte meg. Az ukrán katonai elhárítás arra figyelmeztette Chisinaut (magyarul Kisjenőt) február 10-én, hogy Oroszország puccsot kísérelhet meg Maia Sandu elnök kormánya ellen.

 hirdetes_400x285  

 

A felvetés nem alaptalan. Moldova Európa legnagyobb lőszerraktárával rendelkező Transznisztriával él ellentmondásos szimbiózisban. Az oroszbarát vezetéssel és alapvetően Oroszország felé húzó lakossággal rendelkező Dnyesztermenti Köztársaság területén több ezer orosz katona állomásozik. Transznisztria és az oroszok által ellenőrzött dél-ukrajnai területek között található Ukrajna egyetlen megmaradt releváns kikötővárosa, Odessza.

 

A puccs hírével sikerült stabilizálni a kormány helyzetét

 

A Geopolitical Futures vonatkozó elemzése felhívta a figyelmet, hogy Moldova már az ukrán figyelmeztetés előtt is fokozott készültségben volt. Az oroszok több figyelmeztető jelzést is küldtek Chisinaunak, hogy „Moldova lehet a következő Ukrajna”. A fenyegetést Sandu provokálta ki, mikor januárban arra tett utalást, hogy Moldova be akarna lépni a NATO-ba.

 

Az akkori moldovai kormányfő, Natalia Gavrilita miniszterelnök lemondott, helyét pedig Sandu egy még közelebbi embere, nemzetbiztonsági tanácsadója vette át. A GPF azonban megjegyzi azt is, hogy a puccsról szóló ukrán pletykák segítettek Sandunak és pártjának  megszilárdítani pozíciójukat. Ha ez nem történt volna meg, akkor Sandu kormány még februárban elbukott volna – nem pusztán az oroszbarát tüntetések, hanem a gazdasági nehézségek és általában a kormány rossz teljesítménye miatt.

 

Hamarosan román ajkú moldovaiak lesznek…

 

Jött március eleje, és az új kormány első olvasatban szó szerint átverekedte azt a törvényt, amely a moldovai jogrendszerben szereplő minden „moldovai nyel”, „hivatalos nyelv”, „államnyelv” vagy „anyanyelv” kifejezést „román nyelvre” módosít. A 101 fős parlamentben 56-an támogatták a módosítást. A vita azonban olyannyira elfogult, hogy az oroszbarátnak nevezett ellenzék és a kormánypártok képviselői összeverekedtek.

 

Tény, hogy moldovai nyelv nem létezik, az ott élők románul beszélnek. Az ország egykor Románia részét képezte, később az oroszok elfoglalták, majd önálló országgá alakult. A „moldovai nyelv” fikciója a szovjet idők terméke, így annak lebontása az orosz befolyás lebontásának egyik eleme. Illetve, annál azért jóval több.

 

Egyrészt az 1991-es moldovai függetlenségi nyilatkozat „román nyelvet” emleget, míg az alkotmány „moldovai nyelvet” erőltet. A moldovai alkotmánybíróság 2013-as határozata szerint a függetlenségi nyilatkozatnak jogelsőbbsége van az alkotmánnyal szemben. Erre alapozva született meg ez a törvény.

 

A dolog érdekessége, hogy a moldovai kisebbséggel rendelkező Ukrajna hivatalosan „moldovai nyelvet” ismer el jogilag. Már most elindultak a viták arról, hogy ezt minél hamarabb meg kell változtatni.

 

 

Vörös vonal az oroszok számára

 

Másrészt Moldova lakosságnak egy jelentős része (feltehetően közel a fele) szeretne Romániához csatlakozni (a románok nagy örömére). Nem a román életszínvonal vonzza őket  – ami az ő szempontjukból így előrelépés lenne – hanem az, hogy automatikusan az EU munkaerőpiacán és a NATO védernyője alatt találnák magukat. Az ország másik fele azonban vagy önállóságot vagy orosz-orientációt tartana fenn.

 

Harmadrészt, nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy Oroszország részben névleg az orosz kisebbség és az orosz ajkú ukránok védelmében indította az inváziót. Megfordítva a dolgot, egy orosz beavatkozással Moszkva azt kockáztatná, hogy ugyanebből az okból a NATO-tag Románia is beavatkozna és sietne a „román ajkú moldovaiak” védelmére.

 

Moszkvának pedig most már azt is figyelembe kell vennie, hogy ha egy államcsínnyel vagy mással destabilizálni akarná Moldovát – amelynek hadserege olyan gyenge, hogy érdemi ellenállást nem tudna felmutatni – akkor azt kockáztatná, hogy az ország legalább egy részét a NATO-tag Románia karjaiba löki.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!