Svájc megmentette a bankrendszert, de eltemette saját hitelességét. Küszöbön lehet a pénzügyi válság

Nyitókép forrása: SITA/Michael Buholzer/Keystone via AP

Svájc megmentette a Credit Suisse-t. Részben adófizetők pénzéből is. A tarthatatlan likviditási problémákba kerülő neves pénzintézetet felvásárolja a szintén svájci UBS. Az egész folyamat azonban példátlan állami beavatkozással zajlik le, és sokan már most úgy tartják, hogy a svájci bankrendszer reputációja sírba száll a Credit Suisse-szal. És persze, a történetnek ezzel még közel sincs vége.

Svájc ugyanis 100 milliárd frankos likviditási keretet hozott létre arra a célra, hogy a kényszerű bankfúzió egyáltalán életképes lehessen. Ezenfelül 100 milliárd frankos hitelkeretet is létrehoz szükség esetére állami (értsd: adófizetői) garanciákkal. Ez pedig iszonyatosan durva beavatkozás – és még csak a jéghegy csúcsa.

Becslések szerint nagyjából 10 ezer Credit Suisse-alkalmazottat bocsáthatnak el, de megszorítások jöhetnek az UBS-nél is. A Credit Suisse kötvényesei (hitelezői) pedig nem kevesebb, mint 16 milliárd dollárt buknak el. Egyszerűen azért, mert az illetékesek úgy döntöttek, hogy a tulajdonosok (részvényesek) követelései előbbrevalók a hitelezőkénél (kötvényesekénél).

   

Az UBS sem ússza be veszteségek nélkül, a következő öt évben 8 milliárd frankjába fog kerülni a CS felvásárlása – azon a 3 milliárd frankon kívül, amiért megvette a pénzintézetet.

Közben már az is kiderült, hogy a részvényeseknek sincs miért örülnie. A szaúdi nemzeti bank befektetéseinek 80 százalékát elbukta, mintegy 1 milliárd dollár névértéken. Szaúd-Arábia fél évvel ezelőtt vásárolt közel 10 százalékos részesedést a CS-ben 1,5 milliárd euróért. Ma délelőtt ez a csomag már 215 millió dollárt ért. Hasonló veszteséget könyvel el a katari állami befektetési alap és a norvég állami alap.

Az egész Credit Suisse-ügy alapjaiban rázta meg a bankrendszert. Sokat elárul, hogy svájci bankmentőakció után a világ hat nagy jegybankja, az amerikai Fed, az Európai Központi Bank, a kanadai, a brit, a japán és a svájci jegybank egyszerre jelentette be, hogy heti helyett napi gyakorisággal nyújtanak egyhetes futamidejű likviditási támogatásokat.

A Reutersnek közben két nagybank vezetője elárulta, hogy a svájci bankmentés ellenére náluk is tapasztalni lehet a bizalmatlanság terjedését – vagyis a „piaci fertőzés” jeleit.

Hétfőn délelőtt az európai tőzsdék esésbe fordultak, az európai bankok részvényei is zuhanni kezdtek.

A bankmentés eredményeképpen a bankok csődkockázati felára (a „rendes” kamaton vagy kötvényhozamon túl fizetendő kockázati hitelfelár) meredek emelkedésbe kezdett. Különösen az UBS-nél nőtt a kockázati felár, de a szintén rendkívül sérülékeny olasz bankoknál is kopogtat a válság, ott a kockázati felár emelkedés kiugró volt a Sanpaolo és az UniCredit banknál.

Mindaz, amit most a piacon látni, valójában egy próbálkozás arra, hogy a (megint) Amerikából induló bankválság ne gyűrűzzön tovább, és még most az elején fel lehessen tartóztatni az egész piac „megfertőződését”. A történet sok tekintetben hasonlít a 2008-as eseményekhez. Most azonban egyelőre a döntéshozók igyekeznek kerülni azt, hogy rögtön az adófizetők pénzéből mentsék meg a bankokat – a részvényeseket és a hitelezőket is.

Ennek elkerülésére 2008 óta egy sor eszközt alkottak meg, például az AT1-es típusú kötvényeket.  Csakhogy ezek azok a kötvények, amelyeket most a Credit Suisse-nál lenulláztak, és ezzel vélhetően megpecsételték az AT1-es kötvényekbe vetett bizalom sorsát is, így ez az eszköz a továbbiakban biztosan nem fogja védeni az adófizetők pénzét. Európában mintegy 275 milliárd dollárnyi AT1-es kötvény van forgalomban.

Vesztesek tehát vannak és lesznek még bőven.

A válság esélye elég reális. A legtöbb európai nagybank likviditási és tőkemutatói alig jobbak a Credit Suisse-nál, így, ha a bizalmatlanság tovagyűrűzik, annak beláthatatlan következményei lehetnek.

Körkép.sk, Marketwatch, bloomberg, VG.hu