Rés a pajzson: Egyáltalán nem biztos, hogy Európa el tudja látni Ukrajnát lőszerrel

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Oleksandr Ratushniak, File

Bár az EU a nyilatkozatok szintjén igen eltökéltnek tűnik Ukrajna lőszerellátását illetően, és 2 milliárd eurót különített el közös beszerzésre, ez a kihívás azonban könnyen túlnőhet az eredetileg békeprojektként létrejött Európi Unión. Sokan abban is kételkednek, hogy Brüsszel alkalmas erre a feladatra – derül ki a Politico cikkéből.

Mivel Ukrajna gyorsabban használja el a lőszert, mint ahogy a nyugati világ fegyvergyárai pótolni tudnák, most a gyártókapacitás bővítése vált az EU egyik prioritásává. A 30 éve fokozatosan lefelé épített iparágat hirtelen átállítani ilyen szintű tömegtermelésre nem egyszerű. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy az európai gazdasági koncepció évtizedeken át arra épült, hogy az olcsó orosz erőforrásokra és az amerikai biztonsági garanciákra támaszkodik. Ezen a pajzson az első rés 2008-ban tűnt fel: a világválság és az orosz-grúz háború kitörésével.

Az EU elképzelése arról szól, hogy egymilliárd eurót költ meglévő hadianyag készletei átadására Ukrajna javára, egymilliárd eurót pedig a NATO-szabványú 155 milliméteres tüzérségi lőszerkészletek feltöltésére.

    

17 uniós tagállam plusz Norvégia állapodtak meg egyelőre abban, hogy részt vesznek a programban, és közösen szerzik be a lőszereket. Szlovákia is ott lesz, a kormány ugyanis még tavaly év végi bukása előtt számolt fegyvergyártó kapacitásainak bővítésével és intézkedéseket is foganatosított ennek érdekében.

Thierry Breton, az Európai Bizottság védelmi iparáért felelős biztosa a múlt héten tett körutat Közép-Kelet-Európában, hogy felmérje az itteni lőszergyárak „állapotát”. Állítása szerint a cél az EU átállítása hadigazdaságra. Ám, ha ez meg is történne, még akkor sem biztos, hogy Ukrajna igényeit Európa ki tudja elégíteni.

A Politico arra hívta fel a figyelmet, hogy a kétmilliárdos program elsősorban a fegyvergyártóknak szól, akik így nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy bővítsék gyártósoraikat. Listázták 11 tagállam 15 gyártóját is, akik képesek Ukrajna számára lőszereket gyártani.

A lelkesedés azonban a gyakorlatban nem annyira egyértelmű. A nagy tagállamok ugyanis továbbra is lassan döntenek a hadiipar felfuttatásáról. A fegyvergyártók arra panaszkodnak, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben egyetlen hosszú távú szerződést nem sikerült még tető alá hozni. Tipikus példa Németország, ahol a tavaly bezengett nagy 100 milliárd eurós haderőfejlesztési programra még egy centet sem költöttek.

A másik nagy kihívás a kaliberek összehangolása lesz. Ukrajnában jelenleg hétfajta löveget használnak a fronton, legalább ennyi fajta tankot fognak kapni, így nem csak 155 milliméteres lőszert fognak használni, és a 155 millimétereseken belül is vannak eltérő típusok.

A lőszergyártás pedig nemcsak az előállításból áll, hanem az anyagbeszerzésből, ahol már most is nehéz inputanyagokhoz jutni, az ellátási lánc felépítéséből és a legyártott lőszer logisztikájából. Az egész történet egyik Achilles-sarka a robbanóanyagok kérdése, amiben egyébként az energiaválságnak is van némi szerepe, lévén, hogy az egyik legsérülékenyebb iparág e tekintetben éppen a vegyipar.

Brüsszel természetesen saját kézben tartaná a pénzek elosztását, annak ellenére, hogy már a vakcinabeszerzéskor is leszerepelt. A program levezénylésével az Európai Védelmi Ügynökséget (EDA) bízná meg. A több mint 170 alkalmazottal rendelkező szervezet azonban nem hadibeszerzésre van berendezkedve, sokkal inkább agytrösztként működik.

De maga a rendszer is sérülékennyé teszi a programot. Elvileg egy tagállam az EDA-n keresztül is szerezhet be lőszert, vagy egy nagy gyártó országtól, vagy mindkettőtől. Ez azonban óhatatlanul magával hozzá a versenyt a szűkös erőforrásokért, ahol Brüsszel és a legnagyobb tagállamok kerülnének szembe egymással. Magyarul: a nagy tagállamok miért akarnák közbeiktatni Brüsszelt, ha közvetlenül az adott tagállamnak értékesítve kedvezőbb árat szabhatnak a mérethozadék miatt.

Ami Ukrajnát illeti, ott a helyzet még sarkosabb. A fegyvergyártók a kormányzati szerződésekre várnak – nem az EU-ra, mert az túl lassú ilyen döntések meghozatalához. A kormányok ugyanakkor olyan megoldást keresnek, ami számukra leginkább kedvező.

Európa két legnagyobb lőszergyártója francia, így Párizs olyan megoldást szorgalmaz, ami a pénzeket Európán belül tartja.

Mindazonáltal, Ukrajna néhány hete még napi 6-7 ezer darab lőszert használt el. A harcok azóta fokozódtak, a szakértők úgy becsülik, hogy hamarosan 20 ezerre nő Ukrajna napi lőszerigénye. Ilyen tempó mellett mellett egymillió lőszer még két hónapra sem elegendő.

Körkép.sk