Nyitókép forrása: CA.gov

 

Oroszország szétesésének nukleáris kockázataitól ír George Friedman magyar származású professzor a GeopoliticaFutures hasábjain megjelent írásában. Friedman azt fejtegeti, hogy egy esetleges ukrán győzelem esetén egy kiszámíthatatlan Oroszország jelentette atomháború túl nagy kockázatot jelent, hogy ne vegyék figyelembe a nyugati hatalmak, és azt is kijelenti, hogy Ukrajna kénytelen lesz megelégedni a megállapodással.

 

A Bakhmut körüli, egyre váltakozóbb és egyre több ukrán sikert hozó csata kapcsán vált érezhetővé, hogy milyen nagy a feszültség az orosz hatalmi központok között:

 

„Úgy tűnik, hogy a politikai csata zajlik a reguláris hadsereg és a Wagner között. Az okoktól függetlenül a fő kérdés az, hogy a polgári kormány, vagyis Vlagyimir Putyin elnök miért nem lépett eddig közbe és miért nem tette meg a szükséges lépéseket, mint a nagyobb lőszerellátás biztosítása vagy a készleteket egy részének áthelyezése a probléma megoldása érdekében”

 

írta, majd feltette a kérdést, hogy Putyinnak egyáltalán van-e elég ereje ahhoz, hogy feloldja a problémát.

 hirdetes_810x300  

 

„Ez felveti a lehetőségét annak, hogy Ukrajna és szövetségesei megnyerik a háborút a megbénult Oroszország ellen. Ez mindenkinek a javát szolgálná, de egy ijesztőbb forgatókönyvet is felvet”

 

fogalmazott, majd azzal folytatja, hogy a Szovjetunió 1991-es bomlásakor is az volt a legfontosabb kérdés és az keltette a legnagyobb aggodalmat, hogy mi lesz a szovjet atomarzenál sorsa. Akik ugyanis úgy gondolták, hogy meg fordítható a folyamat, azok atomháborúval fenyegették a nyugatot. Mások akkoriban amiatt aggódtak, hogy a központi vezetés végzetes meggyengülése miatt rossz kezekbe kerülhet az atomütőerő. Esetleg olyan kezekbe, akik be akarnák azt vetni. Végül erre nem került sor és MIhail Gorbacsovval megkötötte a Nyugat a fegyverzetkorlátozási megállapodást.

 

„A Szovjetunió instabil volt, de megvolt a belső kontroll. Ma a kontroll mértéke Moszkvában nem világos. Ez azt jelenti, hogy az 1991-es rémálom ismét felütheti a fejét.  Ha a katonai és politikai vezetés olyan töredezett és kiszámíthatatlan, mint amilyennek nekem tűnnek, a végjátékra a mély válság lesz jellemző.”

 

írta Friedman. Kifejtette, hogy egy nagy nukleáris hatalom legyőzése rengeteg bizonytalanságot hordoz magában, a tét pedig túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk az atomfegyverek bevetésének kockázatát.

 

„Egy olyan atomhatalom legyőzése, amelynek parancsnoki és irányítási rendszere tönkrement – és amelynek elnöke már fenyegetőzött atomcsapással – nagyon nehéz vállalkozás. Az ellencsapás lehetősége 1945 óta tartja távol tőlünk az atomháborút. Ennek ellenére, ha [az orosz] kormány összeomlik, az oroszok tetteit nem lehet megjósolni”

 

szögezte le.

 

Friedman elég világosan megfogalmazza cikkében, hogy az USA-nak és Ukrajnának sem érdeke egy ilyen kockázatot bevállalni. Azt feltételezi, hogy az USA-nak nem érdeke Oroszország legyőzése, és még ha az ukránok győzelme reálissá válna, akkor is meg kell elégedniük egy megállapodással. 

 

„Vietnámmal, Afganisztánnak és Irakkal lazán bánhatott [az USA], miután véget ért a háború, mert ezek az országok nem atomhatalmak. De ha Oroszország veszít Ukrajnában, mi lesz a következő célpontja? (…) Egyszer eljutunk majd a tárgyalási szakaszba, és csak akkor válik világossá, hogy Moszkva uralja-e nukleáris fegyvereit és hogy a kormány elrendelheti-e azok alkalmazását. (…) Bár [a nukleáris csapás] nagyon valószínűtlen forgatókönyv, lélektanilag mégis árnyékot vet majd a béketárgyalásokra”

 

fogalmazott, majd hozzátette, hogy nem is az atomháború lehetősége lesz a valódi rémálom, hanem az, hogy Oroszország az atomháborúval való fenyegetését használja majd a tárgyalások befolyásolására.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.