A németek és Brüsszel a többség (nyugati) diktatúráját vezetné be a kül- és biztonságpolitika terén

Nyitókép forrása: Facebook/Council of the European Union

Az Európai Unió külpolitikájának hatékonyabbá tételére hivatkozva tíz uniós tagállam vitát kezdeményezne az uniós tagállai vétójog eltörléséről. Egyelőre egyetlen területen, a kül- és biztonságpolitika témájában térnének át a minősített többségi szavazásra. Egy ilyen döntéssel a közép-kelet-európai országok nagyon könnyen leszavazhatókká válnának olyan kulcskérdésekben, mint a szankciók, a migráció és az uniós bővítés. A nagy tagállamok egyszerűen annyit nyomnak a latban, hogy csak egy nagyon fegyelmezett, és teljes összhangban működő keleti országblokk tudna blokkoló kisebbséget alkotni. Ennek ellenére nem valószínű, hogy a vétójog eltörlését sikerült keresztül vinni. Ennek oka, hogy a létező két út, amelyen ezt el lehet érni, ugyanattól a szépséghibától szenved.

A vétójog eltörlését a németek kezdeményezték, ami nem meglepő a tekintetben, hogy Németország nem először igyekszik megkurtítani a kis tagállamok szavazatának értékét. Ha nincs vétójog, nincs alkupozíciójuk, amivel a nagy tagállamokat kényszeríteni lehet a közös szabályok betartására. A dolog érdekessége, hogy két évvel ezelőtt a németek vadul tiltakoztak a vétójog eltörlése ellen – ám nem a külpolitika esetében, hanem az költségvetési és adópolitika területén, ami Németországnak sokkal fontosabb. Működik tehát a nyugati kettős mérce.

A 10 tagállam egyike Spanyolország, amely július 1-jén veszi át az EU soros elnökségét, és már május 22-én jelezte, hogy egyik prioritása a vétójog eltörlésének napirendre tűzése lesz. Még aznap Lengyelország és Magyarország is jelezte, hogy nem fogják támogatni a kezdeményezést.

   

Csehország és Szlovákia feltűnően csendben van, vélhetően ezúttal is beállnak a lengyel-magyar politikai szélárnyékba, bár Szlovákiában sok függ a választások kimenetelétől.

A vétójog nem véletlenül került be az EU alapszerződésébe. Ez ugyanis az egyetlen eszköz a nagy országok túlsúlya ellen. Elég arra gondolni, hogyan végződött volna a kötelező betelepítési migránskvóták terve, ha nincs vétójog. Vagy mit eredményezett volna a tengeri kijárattal nem rendelkező közép-európai országok számára a tényleges és szigorú olajembargó, amit Magyarország a vétójog segítségével védett ki?

Az olajembargó utóélete nagyon tanulságos példa. Ha akkor a kis országok nem állnak a sarkukra, akkor elvágják magukat az orosz kőolajtól, hogy kiszolgáltatják magukat a nyugati országok szállítmányainak. Nem kell hozzá sok képzelőerő, hogy belássuk, nyilván nem köszönömért, és nem az orosz olaj áráért adták volna el a kőolajat a keleti tagállamoknak. Ráadásul, az olajembargó is a gyakorlatban színtiszta képmutatásként működik, mert Indiában átcímkézett vagy feldolgozott orosz fekete arany áramlik tonnaszám Európába. A különbség az lett volna, hogy a nyugati tagállamok versenyelőnye megnőtt volna a keletiek rovására, és a keleti termékek kiszorultak volna a piacról.

A spanyolok, akik már javában készülnek a soros elnökségre, azt állították, hogy garantálni akarják a kis tagállamoknak, hogy a vétójog eltörlése nem fogja hátrányosan érinteni őket. Csakhogy ez teljes paradoxon: az egyetlen garancia, ami létezik épp a vétójog. Nem is csoda, hogy a spanyol kormány semmi konkrétumot nem hozott nyilvánosságra arról, hogyan akarja kiküszöbölni a jogcsorbítást.

Egyelőre nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a németek kezdeményezése sikeres legyen. Két út vezet a vétójog eltörléséhez.

Az egyik az uniós alapszerződések megnyitása és az egyhangú szavazást előíró passzusok módosítása. Valószínű, hogy ezt a módszert meg sem próbálják a spanyolok gyakorlatba ültetni. Az egyik, hogy ehhez is egyhangú szavazásra van szükség. A másik, hogy az alapszerződés megnyitása politikai javaslatok cunamiját indítaná el, mert minden frakció megpróbálná az alapszerződésekbe belekényszeríteni saját céljait, ami drámaian lecsökkenti az egyébként is nullához konvergáló egyhangúság meglétét.

A másik út az úgynevezett áthidaló klauzulákat fűznek az alapszerződésekhez. Ezek alapesetben arra szolgálnak, hogy egy adott területen a szavazást egyhangúról minősített többségire változtassanak. Itt két probléma van, az egyik, hogy az alapszerződés nem teszi lehetővé az áthidalók használatot katonai és védelmi területeken. A másik: ennek elfogadásához is egyhangú döntésre van szükség.

A fentiekből az következik, hogy a nyugati tagállamok és Brüsszel minden eszközzel próbál majd nyomást gyakorolni Magyarországra és Lengyelországra. Ha ez a két ország beadja a derekát, akkor a többi sem lesz már gond. Beszédes például, hogy Szlovéniát és Romániát is sikerült már meggyőzniük a vétójog eltörlésének szükségességéről.

Végső esetben ismét terítékre kerülhet Lengyelország és Magyarország jogállamisági boszorkányüldözése, az eljárás egy pontján ugyanis elméletileg fel lehetne függeszteni az adott ország vétójogát. Valószínűleg ezért időzítették mostanra a vitát: Magyarország és Lengyelország az orosz-ukrán háború kapcsán enyhén szólva sincs összhangban. Egyesek úgy vélhetik Brüsszelben, hogy most jött el az idő, talán most elérhető, hogy a két ország ne védje meg egymást a vétójoguk felfüggesztésének kérdésében.

Körkép.sk