Amerikai szakértő: Washingtonnak el kell kerülnie, hogy a vesztes oldalon kössön ki. Kiegyezést kell szorgalmaznia

Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Efrem Lukatsky

Miközben tavaly az oroszok rengeteg hibát és kudarcot szenvedtek el mind harcászati, mint hadműveleti szinten, ezt mára ellensúlyozták, hogy magához ragadták a kezdeményezést. Ezzel szemben Ukrajna komoly hibát vétett, hogy értékes emberállományt veszített Bakhmutnál, pedig már decemberben tudni lehetett, hogy a város el fog esni. Mindezt az amerikai hadsereg nyugalmazott alezredese, Daniel Davis írta meg elemzésében.

„Az orosz-ukrán háború kezdetétől a mai napig a nyugati elemzők körében az volt a fő téma, hogy az orosz hadsereg csúnyán alulteljesített, miközben az ukrán haderő folyamatosan felülmúlta a várakozásokat. Úgy tűnik azonban, kevesen vették észre, hogy a csatatéren megfordult a helyzet”

kezdte a 19fortyfive.com öt nappal ezelőtt megjelent cikkében.

Davis szerint az oroszok taktikai és műveleti szinten is fejlődést mutattak, ezért azt javasolja, hogy az amerikai döntéshozók aktualizálják a háborúval kapcsolatos jelenlegi ismereteiket azért, hogy az Egyesült Államok érdekei ne sérüljenek. 

   

A nyugalmazott alezredes úgy véli, hogy az orosz tavaly rendkívüli mértékben alulteljesítették a várakozásokat, Ukrajna pedig meglepően jól állta a sarat. Ennek részben az is oka volt, hogy Oroszország katonai tervezése hibás volt mind stratégia, mind műveleti, mind taktikai szinten.

Moszkva túl kislétszámú haderőt mozgósított Ukrajna ellen, ráadásul úgy szétszórta őket az előrenyomulási vonalakon, hogy önmagában egyik hadtest sem volt képes sikert aratni. Ezzel szemben Ukrajna jobban felkészült az invázióra és súlyos veszteséget mért a támadókra. Így az oroszok kénytelenek voltak visszavonni páncélosaik jelentős részét Kijevtől és Harkivból – alig egy hónappal a háború kitörése után.

Davis felhívta a figyelmet, hogy a későbbi hónapokban is súlyos hibákat követett el az orosz hadvezetés, például májusban egy egész zászlóalj semmisült meg a Szeverszkij-Donyec folyón való átkelés közbe. Ezt követően azonban elfoglalták Mariupolt, Limant, Popasznát, Szeverodonyecket és Liszicsanszkot.

Az ukránok ezt követően ellentámadást indítottak, az egyik Herszon irányába, és míg az oroszk délre figyeltek, az ukrán haderő sikeresen kiszorította őket Harkiv térségéből, ahol 100 kilométerrel tolták visszább a frontot. Később az oroszok visszavonultak Herszonból is csapataik kímélése céljából. Ezt nyugaton üdvrivalgással fogadták és már az ukrán győzelemről vizionált a sajtó és a szakértők egy része.

Fordult a kocka

Aztán jött az év vége, amikor a helyzet megfordult, és az orosz hadvezetés teljesítménye felülmúlta az ukránokét. És itt a nyugati elemzők is hibásak, akik abból indultak ki, hogy az orosz hadvezetési struktúra alapvetően hibás és képtelen a fejlődésre.

Ám azt már nem vették figyelembe, hogy Oroszország sokkal nagyobb kapacitással rendelkezik például emberállomány szempontjából is, ezért képes elviselni még az eddigieknél is nagyobb veszteségeket. Ráadásul az orosz történelem tele van példákkal arra, hogy az oroszok rosszul kezdik a háborút, nagy veszteségeket szenvednek el, majd talpra állnak és megfordítják a háború menetét.

Ukrajnának ezzel szemben lényegesen kevesebb az erőforrása és a csapata, ezért kevesebb hibát engedhet meg magának. És itt a bökkenő.

Ukrajna az elmúlt 15 hónapban négy nagy városi csatát vívott és mindet elveszítette Oroszország ellen, és mindig egyre nagyobb veszteségeket szenvedett el. Ezek a voltak a szeverodonyecki, a liszicsanszki, a szoledari és legutóbb a bahmuti csaták.

Ezzel szemben mikor az oroszok kerültek hasonló helyzetbe az ukrán ellentámadás során, hátrahagyták Kijevet, Harkivot és Herszont is. Az eredmény?

Az oroszok a nagyvárosok feladásával védhetőbb pozícióba helyezte át csapatait. Ukrajna ezzel szemben a nagy városok megtartását vállalta be, mára pedig elképesztő mennyiségű katonát veszített el, ráadásul a városokat sem tudta megtartani.

„Az ukrán vezérkar azon döntése, hogy a végsőkig védi Bahmutot, súlyos következményekkel jár a háború hátralévő részére”

írja Davis. Felhívta a figyelmet, hogy már decemberben világossá vált, hogy a város el fog esni, miután az oroszok felvonultak a szárnyakon és tüzérségi tűz alá vették az összes utánpótlási vonalat. Úgy véli, hogy Ukrajnának követnie kellett volna az orosz példát, és fel kellett volna adnia Bakhmutot, majd a jobban védhető és megímélt utánpótlással rendelkező Szlovjanszk-Kramatorszk vonalra vonulhatott volna vissza.

Hatalmas veszteségek

Kijev Bakhmut védelme mellett döntött, emiatt pedig több tízezer katonát veszített (halottak, vagy sebesültek), és hatalmas mennyiségű felszerelést emésztett fel a csata – ahogy a korábbi másik három városnál is.

Az oroszok tűzerő túlerejét 10:1-hez becsülik, így feltételezhető, hogy az ukrán oldalon jóval több az áldozat. De még ha az elvesztett katonák száma egyenlő is lenne, Oroszországnak több millió főnyi tartaléka van, és jelentős ipari kapacitással rendelkezik az összes szükséges lőszer előállításához.

Egyszerűen fogalmazva, Ukrajnának az oroszokhoz képest nincs elég embere, nincs elég ipari kapacitása, sem felszerelése. Sőt, Oroszország tanult a temérdek taktikai hibából.

Jóval rosszabb azonban a helyzet Ukrajnánál, ahol lőszer- és felszerelésveszteségnél sokkal nagyobb problémát jelent a tapasztalt és jól kiképzett katonák elvesztése. Ők ugyanis nem pótolhatók néhány hónap alatt.

Az ukrán dilemma

Ukrajna ezért hatalmas dilemmával került szembe: utolsó megmaradt támadóképességüket bevetve ellentámadást indítanak abban a reményben, hogy súlyos sebet ejtsenek Oroszországon, vagy tartalékolnak arra az esetre, ha Oroszország nyáron újabb offenzívát indít. Davis szerint mindkét verzió komoly kockázatokat hordoz magában.

„Úgy gondolom, hogy Ukrajna előtt nincs olyan út, ami a katonai győzelemhez vezetne. Ha ebben a reményben folytatják a harcot, az mégtöbb terület elvesztéséhez vezethet”

véli Davis. Maj azt javasolja az amerikai döntéshozóknak, hogy fogják vissza az amerikai katonai támogatások mértékét, és arra is utal, hogy Ukrajna felfegyverzésének terhét ruházzák át Európára. 

„Az USA-nak el kell kerülnie azt a csapdát, hogy Ukrajna számára bármilyen biztonsági garanciát is magára vállal. A történelem tele van olyan elhamarkodott megállapodásokkal, amelyek a harcok lezárásáért születnek, de akaratlanul is csak megalapozták a következő konfliktust”

érvel az szakértő.

Majd leszögezi, hogy a háború mérlege Moszkva felé billen el, függetlenül attól, hogy ez mennyire dühíti a nyugatiakat. Ezért azt javasolja, hogy Washington álljon ellen a kísértésnek, és nem duplázza meg egy vesztes cél támogatását, helyette tegyen meg mindent azért, hogy a konfliktus gyorsan lezáruljon. 

Körkép.sk