Nyitókép forrása: SITA, körkép.sk

 

Ukrajna szorult helyzetének legegyértelműbb jele a politikai és katonai vezetés közti feszültség gyors növekedése. A két szemben álló vezető Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök. Kettejük szembenállásának gyökere a politikai érdekek és a katonai stratégia közti olló szétnyílása, ami az nagy nyári ellentámadáskor mutatkozott meg igazán. Most az ukrán belharc új szintre emelkedett azzal, hogy Zaluzsnij november végén elpanaszolta a Kijevbe be nem jelentett látogatásra érkező Lloyd Austin amerikai védelmi miniszternek, hogy Zelenszkij rendszeresen megkerüli őt, saját csatornákon keresztül utasít egyes parancsnokokat. És ez csak az, ami az erősen cenzúrált ukrán sajtóban megjelenhetett.

 

Az Ukrajinszka Pravda terjedelmes cikkben vette górcső alá, hogy milyen eseményekre vezethető vissza a Nyugaton piedesztálra emelt Zelenszkij, és az Ukrajnában hősként tisztelt Zaluzsnij szembenállása. Ennek nyomán most megnézzük a konfliktus politikai összefüggéseit.

 

A lap szerint az első törésre 2022 márciusában került sor, nem sokkal a háború kitörése után. Napvilágot látott egy felmérés, amely szerint Zelenszkij megbízhatósága a lakosság körében 93 százalékos volt. Ez nyilván megelégedéssel töltött volna el bármilyen más európai vezetőt. Zelenszkij azonban fenyegetve érezte magát, mert a felmérés szerint a hadsereg megbízhatósága 98 százalékos, tehát 5 százalékponttal nagyobb volt.

 

 hirdetes_810x300  

Mi több, az is kiderült, hogy a hadsereget nem a hivatalos főparancsnokon, vagyis Zelenszkijen keresztül ítéli meg a közvélemény, hanem azt Zaluzsnij személyesíti meg.

 

Ettől kezdve Andrij Jermak, az elnöki iroda vezetője minden nap elővette Zaluzsnijt valamilyen üggyel kapcsolatban. Jermak kapcsán mi azért hozzátesszük, hogy a hadsereg egyes parancsnokai szerint nagy szerepe volta abban, hogy Ukrajnát nagyrészt felkészületlenül érte a támadás, és egyesek Jermak orosz kapcsolatait is felhánytorgatták.

 

Zaluzsnij vette a lapot, a közösségi hálón óvatosan fogalmazta meg bejegyzéseit, és többnyire csak külföldi lapokban publikálta véleményét, a konfliktus magva szárba szökkent.

 

A politikai vezetést irritálta Zaluzsnij népszerűsége a nép körében. Az Ukarjinszka Pravda idézett egy magasbeosztású hivatalnokot, természetesen név nélkül, aki szerint „irracionális” volt az, hogy az emberek vélekedtek Zaluzsnijról. Azt, hogy ez az állítás tisztán politikai indíttatású, később még indokoljuk.

 

Katona-politikai játszmák „Ze” és „Za” között

 

Az ukrán sajtó erősen irányított elemzésein túl egy dolgot fontos még megemlíteni Zaluzsnijról. Lényegében az egyetlen olyan vezető Ukrajnában, akinek van ereje (egyelőre) és támogatottsága a lakosság körében ahhoz, hogy le tudjon vezényelni egy olyan folyamatot, ami egy ukrán-orosz megállapodással érne véget. Ez a lehetőség a politikai vezetés számára nem adott. Százezreket küldtek a halálba, az ország 20 százalékát elvesztették, a felelősségre vonásuk pedig addig kerülhető el, amíg tart a konfliktus. Ahogy egészen addig lesznek megcsapolható nyugati pénzfolyamok, amíg tart a háború. Az érdekellentét nyilvánvaló.

 

A lényeg, hogy Zelenszkij és köre félelmei egyre nőttek Zaluzsnijtól. Még az Ukrajinszka Pravda is elismeri, hogy Zelenszkij jórészt maga tehet róla, hogy Zaluzsnij belpolitikai erőtérré nőtte ki magát, hiszen a vele kapcsolat döntések emelték be a mindennapi közéletbe a vezérkari főnököt – anélkül, hogy ő ezt akarta volna.

 

Zelenszkij a veszélyérzet miatt már tavaly tavasszal látszólagos katonai főparancsnok helyett tényleges főparancsnokként viselkedni. Ez nem a katonai stratégiaalkotást vagy hozzáértést jelentette, hanem fokozatosan beleártotta magát azokba a jogkörökbe, amelyek Zaluzsnijhoz tartoztak.

 

Olekszandr Szirszkij, a szárazföldi erők főparancsnoka közvetlenül Zelenszkijnek, és nem Zaluzsnijnak jelent, ahogy Mikolaj Olescsuk, a légierő főparancsnoka is. És nyilvánvaló, hogy az elnöki palota megpróbált más harctéri parancsnokokat is Zelenszkij alá vonni, emlékezzünk vissza azokra az őszi jelentésekre, amelyek szerint Zelenszkij arra panaszkodott, hogy támadási parancsot ad ki, ám a parancsnokok megtagadták a parancs teljesítését. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a politikai vezetés a nyugati támogatások megszerzése érdekében súlyos, ha nem végzetes emberáldozatok árán is eredményt akartak elérni a déli fronton.

 

Főparancsnoknak lenni egy dolog, hadsereget vezetni egy másik

 

Zelenszkij politikai játszmája ráadásul rossz hatással volt a hadsereg moráljára nézve. Nem csak a mérhetetlen korrupcióról van szó, ami nem csak a védelmi minisztériumot érintette, hanem arról, hogy Zelenszkij politikai döntései káros hatással voltak a hadsereg hatékonyságára.

 

Azzal, hogy Zelenszkij megkerülte Zaluzsnijt, a vezérkari főnök nem tudta hatékonyan irányítani az egész hadsereget. A politikai vezetés igyekezett a nyugati támogatók kedvére tenni azzal, hogy erőltették a Krím elleni támadásokat (az oroszok kiszorítása a Fekete-tengerről elsősorban brit és amerikai érdek), pedig az ukrán lakosság sokkal jobban kötődik a kelet-ukrajnai területekhez, mint a félszigethez.

 

Mikor az odesszai katonai bizottság „törvénytelen vagyonosodásából” országos ügy lett (ami egy központilag ellenőrzött médiatérben sosem véletlen), Zelenszkij az esetet arra használta, hogy az összes katonai sorozóbiztost leváltotta az országban, sőt, vagyonátvilágítást rendelt el ellenük.

 

Mikor ezt követően az ukrán belbiztonsági szolgálat vezetője egy tanácskozáson a korrupció elleni harc jegyében hozott döntésről beszámolt, majd Zaluzsnijnak szegezték a kérdést, hogy mit szól hozzá, ő azt válaszolta:

 

„Köszönön a törvény őreinek, a korrupció témája nagyon fontos. Szeretném azonban megemlíteni a legfrissebb adatokat a sorozásról: minden területen meredeken csökkent a besorozottak száma”

 

mondta a vezérkari főnök egy Ukrajinszka Pravda által névtelenül idézett tisztviselő, aki maga is ott volt a szóban forgó tanácskozáson.

 

Leváltások, letartóztatások, gyilkosság

 

Zelenszkij hasonlóan káros, tisztán politikai szempontból hozott döntése volt a különleges erők parancsnokának, a hadsereg egészügyi részlegének és az Egyesített Erők parancsnokának leváltása gyors egymásutánban. Mindhárom parancsnok Zaluzsnijhoz állt közel, leváltásuk pedig nem csak a vezérkari főnök pozícióját, de a parancsnoki láncot is súlyosan meggyengítette. Főleg Szerhij Najev leváltása beszédes, ugyanis ellene eljárás is indítottak, így Zaluzsnij joggal érzi úgy, hogy Zelenszkij és köre az ő eltávolítására pályázik. 

 

Itt érdemes kiemelni, hogy Zaluzsnij asszisztense gyanús körülmények között halt meg egy gránát felrobbanása következtében.

 

Ki vigye el a balhét a sikertelen ellentámadásért?

 

Az ukrán lapok egy része most Zaluzsnijra hárítaná a felelősséget a sikertelen ukrán ellentámadásért. Ez magyarázza a politikai tisztviselők negatív kijelentéseit. Ők azzal magyarázzák a kudarcot, hogy a hadsereg (értsd: Zaluzsnij) határozta meg, milyen mennyiségű és típusú fegyverekre van szükség a győzelemhez, és ők ezt (állítólag) be is szerezték a Nyugattól.

 

Azt elismerik ugyan, hogy későn érkeztek meg a szállítmányok, így az oroszoknak volt idejük kiépíteni a déli fronton azt az erős védelmi vonalrendszert, amit az ukránoknak sehogy sem sikerült áttörniük.

 

Itt érdemes megjegyezni, hogy az amerikaiak nagy nyomást fejtettek ki Kijevre, hogy törjék át a déli vonalat, és irányítsanak át minden erőt a Krímhez. A terv az volt, hogy áttörve a frontot az ukránok az Azovi-tengerig nyomulnak, elvágva az utánpótlástól a félszigetet.

 

Csakhogy Zaluzsnij ellenkezett. Egyrészt, nem akarta feláldozni pusztán nyugati érdekeket szolgáló hadműveletben a drága pénzért felszerelt és kiképzett friss egységeket. Másrészt, az oroszok elkezdtek mozgolódni a keleti fronton és a nyár végére már százezer fős összevonásról beszéltek. Harmadszor, az 1500 kilométer hosszú frontvonalon az oroszok létszámban paritásba kerültek az ukránokkal, így minden erőt délre összpontosítani veszélyes húzás lett volna. Negyedszer: mivel mindkét oldal látja, mire készül a másik, az ukránok a déli fronton csak kis, pár fős egységekben nyomulhattak előre. Amint nagyobb csapatban indultak meg, azt azonnal érzékelték az ellenség eszközei, és jött a megelőző csapás.

 

De talán a legfontosabb a lélektani határ átlépése volt. A stratégiailag nem jelentős, de politikailag mindent eldöntő csatává emelt nakhmuti ostromot Ukrajna elvesztette. De ez csak egy alkalom volt. Az nagy győzelmet ígérő nagy ellentámadás kudarca azonban már a másodikeset volt, és a hírek szerint a már stratégiai jelentőség Avgyijivka is egyre nehezebben tartható, aminek elvesztése morális törést okozhat az ukrán hadseregben.

 

A politikai vezetés döntései tették érzékeny és súlyos kudarccá az ellentámadás sikerének elmaradását. És mivel Zelenszkij bemerészkedett a katonai döntéshozás területére, nem csak az eredményekben, de a kudarcokban is osztoznia kellett. Így a felelősséget nem háríthatta át egy az egyben Zaluzsnijra. 

 

Egy beszédes felmérés, és a politikai törésvonalak

 

Az Ukrajinszka Pravda nyilvánosságra hozott egy korábban le nem közölt felmérést, amely nem kevesebbet mutat, mint hogy Zelenszkij az elnökválasztások első körében mindössze 47 százalékot kapna. Ez nem azt jelenti, hogy Zaluzsnij legyőzné, hanem azt, hogy Zelenszkij akár még el is veszítheti az elnökválasztásokat, ha azt megtartanák. De, mint tudjuk, Zelenszkij kijelentette, hogy nem hirdeti ki a jövőre esedékes elnökválasztásokat.

 

A felmérés elkészülte után számos politikai csatornán figyelmeztették a hadsereget, hogy „tartózkodjon a politikában való részvételtől”.

 

A dolog pikantériája, hogy maga Zaluzsnij, sem közvetlen köre nem politizál, nem folytat politikai kommunikációt. De a szellem kiszabadult a palackból.

 

Az elnöki palota hazugságait leleplező Olekszij Aresztovics, volt elnöki tanácsadó bejelentette, hogy indulna az elnökválasztásokon, és hozzátette, hogy bizonyos területi engedmények elképzelhetők lennének a békéért cserébe.

 

A minap pedig Kijev főpolgármestere, Vitalij Klicsko bírálta Zelenszkijt, aki szerinte maga tehet a helyzetről, amibe került. Klicsko, anélkül, hogy Zelenszkij nevét megemlítette volna, arról beszélt, hogy lassan Ukrajnában ugyanolyan önkényuralmi rendszer lesz, mint Oroszországban, és már csak az önkormányzatok függetlenek, de így is nyomás alatt vannak. Nem mellesleg megvédte Zaluzsnijt Zelenszkij körének állításaival szemben.

 

Benne van a pakliban Zaluzsnij elmozdítása

 

Zelenszkijék most azért bírálják Zaluzsnijt, mert a hadsereg még mindig nem adta le a háború megnyeréséhez szükséges költségek és hadianyagigények terveit. Nem kizárt, hogy erre hivatkozva megpróbálják elmozdítani Zaluzsnijt. Ám az indoklás gyenge lábakon áll.

 

Az ukrán vezérkar ugyanis már jelezte, hogy Zelenszkij, az ország tejes felszabadítását jelentő céljának eléréséhez 17 millió tüzérségi lőszerre (ennyit most az egész világ együtt sem lenne képes leszállítani Ukrajnának) és 350-400 milliárd dollár értékű haditechnikára és más ellátmányra van szükség. Egy olyan időszakban, amikor még az USA támogatási hajlandósága is fagyponton van, egy több százmilliárdos támogatási keret megítélésének esélye nulla.

 

A kérdés az, hogy igaz-e a megszellőztetett információ, és tényleg Zaluzsnij számait látjuk, nem pedig egy lejárató médiajátszmáról van szó. Ha a számok valódiak, akkor kérdés, mi volt velük a szándék, tekintettel arra, hogy esélytelen ilyen támogatások megszerzése. Másképp fogalmazva, a számokkal a vezérkar elismerte, hogy belátható időn belül a teljes győzelem nem elérhető.

 

Nagyon könnyen előfordulhat, hogy akár igazak a megszellőztetett számok, akár nem, a nyilvánosságra hozataluk könnyen Zaluzsnij leváltásához ágyazhatnak meg. Zaluzsnij állítólag „állandóan” arra panaszkodott Lloyd Austin amerikai védelmi miniszternek, hogy az elnöki iroda akadályozza őt és parancsnokait.

 

„Feltételezhetjük, hogy Zaluzsnij túlzott őszintesége a partnerekkel folytatott egyeztetéseken felveti a kérdést, hogy távozása elméleti lehetőségből nem válik-e gyakorlati lehetőséggé”

 

írja ezzel kapcsolatban az Ukrajinszka Pravda, és a lap már a lehetséges utódokat is elkezdte elemezgetni.

 

Ám egy ilyen lépéssel Zelenszkij újabb, még nagyobb problémát akasztana a nyakába. Egy politikától tartózkodó Zaluzsnij vezérkari főnök még mindig sokkal jobb eshetőség számára, mint egy veszélyesen népszerű Zaluzsnij elnökjelölt, aki kétségkívül politikai üstökös lehet.

 

Mi azért hozzátesszük, hogy Ukrajnában háború van, hatalmas politikai tétekkel, még nagyobb pénzcsapokkal, ahol a háború elvesztésének esélyével egyenes arányban nő a politikai eszközök brutalitása is. Így a harmadik lehetőség, amit nem lehet kizárni, az Zaluzsnij likvidálása.

 

Körkép.sk

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!