Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Manuel Balce Ceneta

 

Donald Trump amerikai exelnök, az idei amerikai elnökválasztások legesélyesebbnek tűnő befutója a minap kijelentette, hogy nem védené meg azokat a NATO-tagállamokat, amelyek nem fizetnek. „Sőt bátorítanám [Oroszországot], hogy azt csináljon amit akar” – tette hozzá Trump. Az igen erős szavak valóságos tiltakozó cunamit indítottak el Európában. A dolgot természetesen az amerikai elnökválasztási kampány kontextusában kell érteni, és valójában semmi újat nem hallottunk Trumptól. Csakhogy közben folyik egy háború Ukrajnában, és a nyugat-európai elit (plusz Lengyelország) nagyon messzire ment az oroszok legyőzéséről politikai narratívákkal.

 

Oroszország térdrekényszerítése, felosztása, kapitulációja – ezek voltak azok a nyugati kijelentések, amelyek a leginkább bántották az oroszok fülét, de egyúttal a leginkább támogatták a Kreml NATO-ellenes narratíváját. Az ész nélküli vagdalkozásból a lengyelek is kivették a részüket, elsőként javasoltak légtérzárat Ukrajna felett a háború kitörése utáni hetekben, ami egyet jelentett volna a harmadik világháborúval. Annale Baerbock német külügyminiszter az Európa Tanács ülésén arról beszélt, hogy „háborúban állunk” Oroszországgal. Kormányok tisztviselői és megmondóemberei pedig már orosz kapitulációról és Oroszország felosztásáról álmodoztak.

 

Tették mindezt a NATO szövetségi rendszere mögé bújva, amelynek messze a legerősebb tagja az USA, az USA nélkül lényegében a NATO képtelen lenne érdemben fellépni egy orosz agresszióval szemben. Tény, hogy Trump kijelentése nem volt alaptalan vádaskodás a maga idejében. Európa hosszú évtizedek óta az amerikai védelmi képességek ernyője alatt építette jóléti társadalmát, ahol leépítették a hadsereget, száműzték a nemzeti érzéseket, a társadalom peremére szorították a hazaszeretet. A harcra alkalmas férfiak helyét átvették a szivárványosneműek.

 

 hirdetes_810x300  

Közben a szokványos gazdasági ügymeneten kívül hatalmas bizniszeket kötöttek az oroszokkal, sőt, Iránnal és más, az USA szemében páriának számító országgal. És mintha nem vettek volna tudomást arról, hogy sem az erős EU sem az erős euró nem érdeke az USA-nak, főleg az nem, hogy Németország ás Oroszország gazdasága kezdett összeérni – és ha összeért volna, akkor egy USA hegemóniáját fenyegető entitás jöhetett volna létre. (A cikk nem foglalkozik azzal, hogy ez jó van nem jó Európának, csak leszögezi a tényeket.)

 

Aztán jött az orosz-ukrán háború, és az USA benyújtotta a számlát. Az olcsó orosz gázt csaknem teljesen elzárták Európától, miközben az amerikai palagáz négyszeres áron betörhetett az európai piacra. Az európai országok (köztük Szlovákia is) sorba cserélik le az orosz nukleáris fűtőelemeiket amerikai gyártmányú, de ugyanúgy orosz uránból készült fűtőelemekre. Az európai versenyképesség megrogyott, az európai ipar kimenekül a tengeren túlra, az európai tőke az Egyesült Államokba vándorol – az általa teremtett munkahelyekkel együtt.

 

Az Ukrajnának küldött fegyverekért járó uniós kompenzációból a tagállamok többsége amerikai fegyvereket vásárol (lásd Szlovákia Viper-helikopter bizniszét, ami végül Patriot rendszer vásárlásává alakulhat át).

 

Európáról a háború második évében kiderült, hogy gazdasági porcelánbaba, katonai szempontból pedig jelentéktelen.

 

Tavaly márciusban egymillió lőszert ígért Ukrajnának, egymilliót saját raktárainak – a valóságban kicsit több mint félmilliót biztosított Ukrajnának, de saját raktárai továbbra is üresen állnak.

 

A német haderő padlón van, a fejlesztésre elkülönített 100 milliárd euróból semmit sem költötték még el. A brit haderő két katonai gépe nem tudott részt venni a NATO most zajló gyakorlatán – mert nincsenek abban az állapotban.

 

Egy ilyen helyzetben lengette be Trump, hogy aki nem fizet az USA-nak, az ne számítson az USA védelmére. És a korábban az USA mögé bújva Oroszország felosztásáról ábrándozó európai elit most rájött, hogy Trump elnök is lehet, amennyiben így lesz, és az USA megállapodik Oroszországgal Ukrajnáról Európa nélkül (!), akkor ennek az elitnek a pozíciója tarthatatlan lesz.

 

Tegyük hozzá, hogy Trump semmi rendkívülit nem mondott. Ha Európa nem fizet, nem kap védelmet. Ezt először 2016-ban mondta, és akkor még azt mondhattuk, hogy ez a kijelentés tényleg ultimátum.

 

Ma 2024-et írunk, és teljesen egyértelmű, hogy Európa fizet, nem is keveset, így Trump kijelentése csak leszögezi az aktuális állapotot.

 

Az részletkérdés, hogy ő azt várja el, hogy minden ország a GDP-je 2 százalékánál többet költsön védelemre, tekintettel arra, hogy a legtöbb ország tudatosította, hogy az ukrajnai háború előtti időknek vége.

 

Az amerikai álláspont Ukrajna kapcsán fokozatosan változott a totális győzelemről a „jaj, nincs elég lőszer, katona, Ukrajna vesztésre áll” narratívára. De ez a fordulat igazán az izraeli-palesztin konfliktus kitörésével gyorsult fel. Valószínűleg azért, mert kiderült, hogy az USA jelenleg, a jelenlegi külföldi kötelezettségvállalása mellett nem képes egyszerre két fronton háborút folytatni (Ukrajna/Izrael, Ukrajna/Tajvan, Tajvan/Izrael). 

 

Ezért most az egyébként is kizsákmányolt Európától várja, hogy eljátssza a hadiipari donor szerepét – amire egyébként is kénytelen, mert van egy orosz fenyegetés és mert nem feltétlenül számíthat az USA védelmére. És a kör bezárult.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!