„Aki már itt van, az jó eséllyel itt is marad. Ezen sokat sem a kancellár szavai, sem menekültügyi törvénycsomagok nem változtatnak. Persze, fel lehet gyorsítani bizonyos intézkedéseket és csökkenteni is lehet bizonyos szolgáltatásokat – de vannak határok. Mindenekelőtt érdemes leszögezni: hatékonyan kiutasításokra és kitoloncolásokra Németország egyedül nem képes. Ha Pakisztán és Afganisztán nem akarja visszavenni polgárait, továbbra is Németország kell hogy ellássa, és az általános politikai akaratnak megfelelően integrálja őket – ami napról napra valószínűtlenebbé teszi itteni tartózkodásuk befejezését.
A kancellárnak itt igaza van: nemzetközi együttműködés és a menekülést kiváltó okok elleni harc nélkül nem fog menni. Csakhogy pont Németország és Európa kreál ilyen okokat – húzóerejével. Ha a Frontexnek tényleg feladata az embercsempészeknek egy füttyszavára felvenni a menekülteket, mint ahogy az a török partok közelében lévő görög szigeteken történik, többé nem kellene magát határőrizeti ügynökségnek neveznie.
A határok őrizete egy működő EU alapja, pláne egy még jobban működő Németországé, hiszen a szabadság és az emberi méltóság védelmének funkcióját látja el. Ez az oka annak, amiért Európa nem zárja be kapuit, hanem nyitva hagyja a veszélyben lévő és munkát kereső emberek előtt, ahogy azt a török elnök megállapította.
De nem mindenkinek!
Az áru és a tőke is csak ellenőrzést követően kerül be az európai térbe, hogy aztán itt szabadon körözhessen. Ez a jól őrzött, továbbra is vonzó modell – amely milliók százainak hozott békét és jólétet – veszélyben van, ha nincsenek biztosítva a külső határok.”
Mandiner.hu – Frankfurter Allgemeine Zeitung, Reinhard Müller: Wo bleibt das Zeichen?
Megosztás:
Címkék: Afganisztán EU határok integráció menekültek Merkel migránsok Németország Pakisztán Schengen
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.