Aki elkezd blogot írni, ami ugye nyilvános, annak számolnia kell vele, hogy lesznek olyanok, akik a hozzászólásaikban nem értenek egyet vele. A kommentelés megszokott gyakorlat ebben a műfajban, elválaszthatatlan a blogoktól. Hisz többek között ez is a posztok célja: elgondolkodtatni, párbeszédet nyitni, helyenként provokálni. Az viszont, hogy egy külön bejegyzésben válaszoljanak az olvasottakra, nem mindennapos dolog. Legalábbis az én bloggerkarrieremben még nem fordult elő. Egészen tegnapig, mikor is a Hírlapíró egy parainesis-szel reagált a Két gyilkosság margójára című posztomra. Úgy illik hát, hogy én se „akadékoskodó faszkalapként” egy kommenttel köszönjek vissza, hanem, tekintettel a téma komolyságára, én is egy külön posztot szánjak a válaszra.
Már csak azért is, mert a parainesis szerzője (és most nem Kölcseyre gondolok) a szlovákiai magyar sajtó egyik legtehetségesebb alakja. Szóval, az általam is nagyra becsült kolléga (a félreértések elkerülése végett: csak a közös bloggermivoltunkból kifolyólag merem így szólítani) azt kifogásolja, hogy kizárólag a sajtó nyakába varrom, amiért a nagyközönség csak a „celebek” tragédiájára figyel fel, a hétköznap emberének szerencsétlenségeiről, melyből kétségtelenül több van, tudomást se vesz, vagy csak alig. Merthogy a sajtó van olyan csúnya („geci”?), hogy csak a célközönség által érdekesnek vélt rendőrségi híreknek szentel adekvát figyelmet.
Azért bátorkodom a terjedelmes és tartalmas parainesis lényegét pár saját mondattal összefoglalni, mert úgy érzem, egy félreértés vezetett az „intelem” megszületéséhez, amit ebben az esetben szeretnék elkerülni. Ha ugyanis jól értelmezem Hírlapíró szavait, akkor olyan valami miatt tör felettem pálcát, amit nem állítottam, legalábbis nem volt szándékomban.
Hirtelen felindulásból elkövetett szösszenetemben nem azt kifogásoltam, hogy nem tájékoztatnak eléggé a Cozmáéhoz és Nôtáéhoz hasonló gyilkosságokról, de még csak azt sem, hogy a sajtótermékek a célközönség igényeit igyekeznek kiszolgálni, hanem azt az érdektelenséget és közömbösséget, amit pl. egy Szepessümegen brutálisan megölt ismeretlen esetleges híre kísér – nem csak Dunaradványban és nem (csak) a sajtó munkatársai körében, hanem úgy általában. Meg azt a szellemi sivárságot, hogy csak azt tartjuk valóságnak, amiről írnak, felvételeket készítenek, amit medializálnak. Ami a kamerák és a villanók hatótávolságán kívül van, az már nem is létezik. Ami „mínuszos hír”, így a piacorientált lapokban – érthető módon – nem kap nagyobb teret, arról már nem is veszünk tudomást (nem véletlen a többes szám első személy!)
De ezért valóban nem – vagy nem csak – a sajtó, tágabb értelemben a média a hibás.
Mint ahogy arról sem az újságíró tehet, ha egy válogatott kézilabdázó tragikus halálát mások érzéketlenül arra használják fel, hogy a bennük felgyülemlett feszültséget a felszínre hozzák. A sajtó (média) azon felelősségén, hogy ez mekkora terjedelemben és milyen formában kerül az olvasóközönség elé, már talán érdemes (lenne) elgondolkodni.
Vagy nem, Lashee?
P. S.: Fuj!
Megosztás:
Címkék: Cozma Hírlapíró Nôta parainesis
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Titi
2009. febr. 25. 09:39Én komolyan nem értelek most. Ha meghal valaki, a családjának, rokonságának, barátainak ez sohasem közömbös. Az idegeneknek meg mindig az lesz. Julot meg Cozmát sokan ismerték, ezért az ő haláluk sokaknak nem közömbös. Ha idősek és békésen hunytak el, az kevésbé megrázó, az emberek könnyebben felfogják. Ha fiatalok és megölték őket (mint Julot és Cozmát), akkor az sokáig beszédtéma. Az emberek között és a sajtóban. Nem értem, mire akarsz ezekkel a bejegyzésekkel kilyukadni: a világon az összes ember halála felett ugyanúgy ki kellene akadni? Vagy egyformán megsiratni minden egyes "eltávozott lelket"? Tényleg ezt gondolod? (Vagy csak úgy érezted, nem hagyhatod válasz nélkül Lashee írását?) P.S.: R.I.P. Julko...
tibi
2009. febr. 25. 10:58latom ebbol nagy sorozes lesz a vege;)
jozsi
2009. febr. 25. 12:54Bizony elmehetnenk valamikor egy jot sorozni! Teljesen igazad van Titi, hogy egy ismert ember halala az hir, egy bekeben eltavozo idos embere mar kevesbe. Es az is rendben van, hogy a media arrol ir, ami erdekes. De talan ha a media egy picivel magasabbra rakna a lecet...nem sokkal, csak egy icipicit - vagy ez tul naiv elkepzeles?
jozsi
2009. febr. 25. 13:01Multkor veletlenul a kiralyi M1 hiradojat neztem es latom, hogy a felnyolcas hirek 3. hire az, hogy valami eldugott helyen elcsereltek a halottat, es a szegeny hozzatartozok ezt csak a temetes napjan vettek eszre. Tul azon, hogy ez tenyleg nagyon szomoru: tenyleg ennyire rossz a helyzet? sokaig nem fogok megint M1es hiradot nezni...
jürgen
2009. febr. 25. 17:37Sehol nem hasonlitottam az idos bekes halaleseteket az emlitett ket gyilkossaghoz. En az amig_engem_nem_erint_szemelyesen_addig_nem_erdekel elvet kifogasolom. 60-70 eve igy kuldhetett valaki milliokat koncentracios taborba. Es hogy a sajto nem csak kiszolgalhatja, hanem formalhatja is az igenyeket es izleseket, arra jo pelda a tyzden viselkedese a Malina Hedvig ugyben. A szlovak kozvelemeny mar javaban szivta a veret, a tyzden megis a lanynak hitt. Pedig nem volt hires ember, szemelyi szalak se igen fuztek ot az ujsaghoz, megis kialltak mellette. Lam, ilyen is van!
Tizedes
2009. febr. 26. 10:11Jurgen, ha jol ertem, valojaban arrol a problemarol szerettel volna irni, hogy a ma tarsadalma egyre erzeketlenebb, magaba zarkozo, nem veszunk tudomast a masikrol. Elunk a virtualis vilagunkban, kepletesen a szomszedunk problemaja nem erdekel minket. Ez egy realis problema, amelyrol sokat lehetne irni, a strategiai hibat viszont azzal kovetted el, hogy ezt osszekototted a Cozma es Nota meggyilkolasat koveto medialis, nyilvanos, kozeleti felhordulessel. Ez ugyanis egy teljesen mas, vele ossze nem fuggo jelenseg oka, olyan jelensege, amely mindig is volt, van es lesz is. Tudniillik, hogy az esemenyek kozott szelektalunk, sulyozzuk oket. Ha egy 6 fot alkalmazo galantai nyomda becsodol, arrol max. a galantai lapokban olvashatsz - ha van olyan -, mig ha a galantai Samsung csukna be, arrol az orszagos napilapok is irnanak. Egy losonci jarasi harmadik ligas derbirol csak a helyi lapok tudositanak, a BL-dontorol viszont minden orszagos lap egy oldalt ir. Es ez igy termeszetes, mindig is igy volt. A kozepkorban is jobban erdekelte az embereket, ha a kiralyuk, puspokuk vagy megyeispanjuk halt meg, mintha X.Y., nyolc megyevel arrebb lako kisnemes halt volna meg. Vegtere: arrol is, hogy 60-70 eve milliokat koncentracios taborba kuldtek, is tobbezernyi konyv jelent meg, az iskolakban tanitjak, mig a tobbi, a 20. szazadban meghalt sokszazmillio ember halalarol ennyit sem tudunk. Vajon miert? Mert sulyozzuk az esemenyeket, mas lehetosegunk ugysincs. Lehetetlen mindenrol ugyanannyit irni, megtudni, arrol nem is beszelve, hogy ezaltal a valamilyen okbol fontosabb esemenyek - mert pl. jovobemutato kovetkezteteseket lehet levonni beloluk - elvesznenek az "esemenytomegben". A strategiai hibarol feljebb irtam. A taktikai hibat akkor koveted el, ha a nem jol megvalasztott temaparositas mellett kitartasz, mert ezaltal a kivulallo szemeben valoban ugy fog tunni, hogy egy altalad az elso bejegyzesben kritizalt modszerrel - hires emberek halalhirenek felhasznalasaval - kivanod egy teljesen mas temara felhivni a figyelmet es ezaltal publicitast nyerni neki (vagy magadnak).
jürgen
2009. febr. 27. 10:46Mi? Taktikai hiba? Stratégiai hiba? Nem akarok én senkit semmiről meggyőzni, hogy ehhez stratégiát meg taktikát válasszak. Leírtam a véleményem egy (tkp. két) dolog kapcsán - ez talán ebben a műfajban nem annyira szokatlan dolog. Jött rá egy reakció, ami szerintem félreértésből fakadt, ezert válaszoltam rá. Ennyi. Ja, s jött még két, szemmel láthatóan érzelmektől vezérelt hozzászólás, ami szintén elég gyakori - sajnos - ebben a műfajban.
A kommenteket lezártuk.