Facebook, Twitter, Instagram – az újságírók és a technika

„Az újságírás művészi-alkotói munka.“ – tanítják a pozsonyi Comenius Egyetem Újságírói Tanszékén. A fiatalok viszont nem ezen a véleményen vannak. Ez a felfogás igaz volt a huszadik század első feléig, az újságírás „hőskorában“, amikor bizony igazi tárcák, karcolatok, glosszák jelentek meg az újságok hasábjain, s a komoly napilapok szerzői gárdáját még „igazi“ irodalmárok, költők, írók alkották (elég, ha csak olvasóink visszagondolnak Adyra, Móriczra vagy Babitsra). Ma már viszont, az „új média“ korában ez elavult és maradi szemlélet.

Legalábbis állítja ezt két fiatal újságíró, Filip Struhárik, a Sme Online project managere, és Dušan Vančo, a Radio_FM egykori igazgatója, jelenleg az RTVS Új médiák részlegének vezetője. Az Off Record legutóbbi beszélgető estjén a technika vívmányai kerültek terítékre, és az, hogyan tudják ezt a digitális kor firkászai a legjobban kihasználni.

Amit az iskolában nem tanítanak…

„Az újságírás ma abból áll, hogy megtalálod a megfelelő embereket, felteszed nekik a megfelelő kérdéseket, majd az egészet megpróbálod relatíve hibátlanul leírni.“ – állítja Struhárik. A két újságíró elsődleges témája a szociális hálók megfelelő használata volt. Arra biztatták a diákokat, hogy használják a közösségi oldalakat, blogoljanak, posztoljanak, hiszen ez is jó ajánlólevél lehet a jövőbeli munkaadóknál, de mindez kétélű fegyver. Ha nem posztolunk körültekintően, több baj származhat belőle, mint amennyi haszon. „Ilyenkor jobb inkább törölni a posztokat az állásinterjú előtt.“ – tette hozzá Struhárik.

Vančo is azt állítja, nyitottnak kell lenni mindenképp az újdonságokra, és merni eltérni a mainstreamtől. „2002-ben, mikor állásinterjúra mentem a Rock FM Radioba, fülhallgatón keresztül zenét hallgattam. A rádióban megkérdezték mit hallgatok. – Chemical Brothers – válaszoltam. – Rendben, fel van véve – volt a reakciójuk.“ – meséli Vančo a saját történetét.

A Facebook és a Twitter használható kiváló munkaeszközként is. Struhárik szerint felesleges minden komoly médiát reggel megnyitni, épp elég szűrést nyújt, ha kellően intelligens és érdekes embereket követ valaki. Vančo a saját példájával mutat rá, hogy a Twitter is lehet releváns média: „Idén júliusban, mikor lezuhant San Franciscoban a repülő, én követője voltam valakinek, aki ott volt a gépen, és folyamatosan posztolta a történéseket“ . Így szinte az elsők között hozták le az információkat. „Ezek gyors információk.“ – magyarázza Struhárik – „Ilyenkor nem oldom a perexet, a fordított piramis modellt, és a többi ehhez hasonló újságírói praktikát.“ A lényeg, hogy az információ kikerüljön, percekkel az esemény megtörténte után, alig egy mondatban. Ezt a mondatot aztán folyamatosan lehet bővíteni klasszikus cikké, ahogy érkeznek az információk. Fontos azonban az átláthatóság – feltüntetni honnan jött a tipp, hogy szociális háló a forrása, s ezzel bizonyos védettséget szerezni: az olvasó is tudja, hogy ami a Facebookról (vagy más szociális hálóról) érkezik, nem biztos, hogy igaz is.

   

Dušan Vančot idén tavasszal bízták meg az RTVS Új média részlegének vezetésével. Feladata a közmédia új imázsának a felépítése (új, átláthatóbb weboldal, Facebook-profil, az archív műsorok egyszerű elérhetése). Míg a cseh közmédia új média részlegének saját igazgatója, saját büdzséje van, addig nálunk Vančo és három 50 év körüli kollégája viszi  a részleget. „Erről a másféle hozzáállás tehet. Csehországban több újságot (és ezzel együtt az online felületet is) régebb óta vezetnek külföldi – német – vállalatok. Nálunk a legtöbb kiadó szlovák kézben volt/van, számukra elég volt annyi, hogy az üzlet ment. Nem jártak külföldi konferenciákra, nem figyelték az újításokat.“ – kommentálta Struhárik. Nálunk így az újságok az internetet is sokkal bizalmatlanabbul kezelték, lassabban vették át a külföldi trendeket. Vančo számára ezért még mindig óriási kihívás egy kilenc rádiót és két tévét tömörítő weboldal kezelése. „Minden hónapban egyre több az olvasónk, de számomra még mindig túl lassú a folyamat.“ – mondta el.

Csehországban külön tanfolyamokon tanítják be az újságírókat, hogyan viselkedhetnek a szociális hálókon. A Sme-ben is külön etikai kódex létezik a Facebook-használatára vonatkozóan. Heti egyszer pedig egy gyűlés keretében osztják meg egymással tapasztalatokat – hogyan és milyen gyakran kell posztolni vállalati név alatt, hogy azzal ne idegesítsd az olvasót, milyen a jó felvezető szöveg és hasonlók kerülnek olyankor terítékre. „De még mindig van hova fejlődni“ – teszi hozzá Struhárik.

Ezek bizony olyan dolgok, amiket az újságírói szakon nem tanítanak. Amíg az első bekezdésben leírt szemléletet viszik tovább és maguk a tanárok sem nyitnak az új média felé, bizony nehezen várható el, hogy jó újságírók kerüljenek ki az iskolapadokból. Struhárik szerint szükség lenne jóval gyakorlatiasabb dolgokra is, mint a HTML programnyelv alapfokú ismeretét tanítani, vagy azt, hogyan lehet haladó szinten információkat gyűjteni a Google-ról, az Excel-táblázat szintén haladó szintű ismeretét, vagy akár a Photoshop alapjaira is meg lehetne tanítani a jövő zsurnalisztáit. Nem felesleges, kihaló félben lévő műfajok elméleti ismeretére helyezni a hangsúlyt. „Meg kellene érteni végre, hogy ez nem művészet, annál sokkal gyakorlatiasabb munka“.

Végezetül kaptunk jó néhany tippet, hogy mely külföldi médiától lehet meríteni ihletet. Struhárik a New York Times-t, a Guardiant és a Washington Postot emelte ki, Vančo ezt az Enemy-vel és a Pitchforkkal egészítette ki. Azt azonban elismerték a Körképnek, hogy bár az egész este a közösségi hálókról szól, még a 21. században is lehet olyan valaki jó újságíró, aki nincs fenn a Facebookon.

Lengyel Diana

A képek forrása: az Off Record hivatalos FB oldala.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Ajánlott linkek:

Az Off Record weboldala és Facebook oldala

A korábbi beszélgetésekről szóló cikkeink:

 A jó újságírás ott végződik, ahol a jó üzlet elkezdődik

Ingyen szex

Miért hagytam abba az újságírást?