A februári hónap kommentárjaként ezúttal a .týždeň interjúját közöljük Malina Hedviggel. A terjedelmes beszélgetés az e heti, február 3-án, hétfőn megjelent 6/2014-es számban található. Malina Hedviggel Eva Čovejová és Martin Hanus beszélgetett.

„Elmegyek, de nem adom fel”

Amikor arról beszél, hogy gyerekei sírva riadtak fel azon az éjszakán, könnyek szöknek a szemébe. Akkor megfogadta, elég volt. Elutasítja azt a nézetet, hogy döntése, hogy Magyarországra költözik belenyugvás. Ugyanis elszánt a további  harcra. Žák-Malina Hedvig.

Bizonyos értelemben búcsú interjút készítünk önnel. Az ön esete ugyan még nagyon hosszú ideig fog húzódni, de ma már egy másik ország állampolgára, aki úgy döntött, Szlovákia határain kivül szeretne élni. Tényleg elviselhetetlen volt már itt önnek az élet?

Igen, fogalmazhatunk így is. Minden nagyon gyorsan változott, szinte egy nap alatt. Otthon vacsoráztunk a gyerekekkel, este hat óra körül lehetett. Valaki kopogtatott az ajtón. Az idősebb lányom, Emma ment az ajtóhoz, megkérdezte, ki az. Egyszer csak hallottuk: „Rendőrség, nyissák ki az ajtót!“. Nagyon megijedtem, amit a lányom is megérzett.

Félt, hogy magáért jöttek?

 hirdetes_810x300  

Hosszú hónapokig hallgattam, hogy ha nem megyek el a pszichiátriai kivizsgálásra, a bíróság az orvosi kivizsgálás helyett intézményi kivizsgálást rendel el. Abban a pillanatban az első gondolatom az volt: értem jöttek, visznek a pszichiátriára.

És mit mondtak?

Illedelmesek voltak, bocsánatot kértek, hogy ilyen későn jöttek, de a Főügyészségről kellett kézbesiteniük levelet. Megkérdeztem tőlük, hogy miért kell ezért nálam, otthon megjelenniük személyesen, hiszen minden levelet átveszek. A hét év alatt ebben következetes voltam. Azt mondták, hogy nekik is kellemetlen, de parancsba kapták, amelyet teljesíteniük kell. Majd elmentek, de a félelem nálunk maradt. Ott álltunk Peťoval, és féltünk kinyitni a borítékot, nem tudtuk, nem az áll-e benne, hogy holnap az intézetbe kell mennem.

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Mi volt a borítékban?

Az orvosi pszichiátriai vizsgálatok következő időpontjai, amelyről az értesítést eddig a rendes postával kaptam.

Semmi több?

Volt még valami olyasmi, hogy ha nem jelenek meg, akkor előállíthatnak, és 1600 eurós büntetést kaphatok. Megijedtünk. De a legjobban a lányom ijedt meg, aki megérezte a mi félelmünket is.

Mit mondott neki?

Hogy anya levelet kapott, és nincs mitől félnie. De ő így is érezte, hogy valami nincs rendben.

Ez mikor történt?

Most nemrég, novemberben.

Már hét éve él bizonytalanságban, nem szokta még meg?

Megszoktam. De itt már nem csak rólam van szó. Azon az éjjelen a rendőri látogatás után mindkét gyerek sírva ébredt fel. A hálószobába vittük őket, ott sírtunk együtt mindannyian. Másnap Haštová doktornő egy levelet írt a nevemben Sonderlich Roskányiová ügyészasszonynak, hogy ne csináljanak ilyet többet, hiszen két kisgyerekünk van otthon.  Kértem őt levélben, hogy hagyományos úton kommunikáljanak velünk.

Kaptak valamiféle választ a levelükre?

Nem, a reakció az volt, hogy egy hét múlva újra megjelentek a rendőrök, majd két napra rá újra. Összesen tehát rövid időn belül háromszor is.

Újra előállítást hoztak a pszichiátriai vizsgálatra?

Igen. Másodszor szerencsére csak Peter volt otthon, harmadszor akkor jöttek, amikor épp a karácsonyi vásárból értünk haza. Leparkoltam a garázsban, hirtelen megállt egy fekete Octavia, két magas férfi szállt ki belőle. A kicsinek azt mondtam, hogy menjen vissza a kocsiba, amit bezártam, nem sejtve, hogy ki az a két férfi. Civilruhás rendőrök voltak, belőlem pedig kitört: „ne haragudjanak, de ez már nem lehet igaz! Valakit megöltem? Minek járnak utánam?” Természetesen újabb behívó volt a pszichiátriai vizsgálatra. Itt változott meg bennem minden.  Megértettem, hogy nekünk itt soha nem lesz nyugalmunk.  Ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert nekik semmi sem szent.  

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban

egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák

sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei:

(2012) októbernovemberdecember,

(2013) január, februármárcius, április, májusjúnius, júliusaugusztus, szeptember, október, december,

(2014) január

A rendőrség és az ügyészség részéről az utóbbi években már megszokta az ehhez hasonló zaklatásokat, sőt rosszabbakat is. Miért döntött most ilyen radikálisan?

Megszoktam, hogy megaláznak, mint állampolgárt. De azt, hogy mint anyát alázzanak meg a saját gyermekeim előtt, nem fogom megszokni. A gyerekeim nyugalma a legértékesebb számomra, amim csak van a világon.

A nagyobbik lánya már öt éves. Tudatosítja már homályosan, hogy létezik a Malina Hedvig-ügy?

Erről még nem tud semmit. Egyelőre azt látja, hogy néhány levél és telefon után az édesanyja ideges. Akkor a szobájába megy, tudja, hogy nem tudok vele foglalkozni. Vannak időszakok az életünkben, amikor az anyukának nincs se ideje, se nyugalma.

Tehát nem tudja, hogy valamikor régen az anyukáját bántották?

Nem tudja.

Mikor mondja el neki?

Tudom, hogy el kell neki mondanom.Valamikor a következő két-három év folyamán tervezem. Most még nem.

Nincs kockázata, hogy idegentől tudja meg?

A kockázat fenn áll, de még mindig úgy érzem, hogy meg tudom őt ettől védeni. Még túl kicsi.

Mi viszont már fásultak vagyunk. A média számára ez csak egy végtelen történet, ahol semmi új nem történik, ráadásul az utóbbi években úgy nézett ki, hogy az esetet már csak a szőnyeg alá szeretnék söpörni és önt már semmi komoly dolog nem fenyegeti. Csakhogy maga még mindig intenzív félelmet érez.

Igen. Miközben már mi magunk is úgy gondoltuk több alkalommal is, hogy tovább már nem mennek el.  Azonban mindig tévedtünk. Először megvádoltak – mire volt ez jó? Aztán jött a fenyegetés a pszichiátriával – ismét, miért volt erre szükség? Nyugodtan megtehették volna már rég, hogy azt mondják: bocsánat, nem tudjuk bebizonyítani, hagyjuk úgy, ahogy van. De nem, ők szisztematikusan tovább mennek. Ettől félek, valamiféle irracionalitástól, amit nem tud semmi sem megállítani.

hedvig2
Malina Hedvig. Kép: Matúš Zajac (.týždeň)

Fél a bíróságtól?

Attól félek, hogy ez még nagyon sokáig fog húzódni. És attól, hogy hány évet kell még az életünkből feláldozni erre az ügyre.

Azzal, hogy most elmegy Szlovákiából, sikerül valamit megoldani?

Meggyőződésem, hogy igen. Gyakorlatilag már néhány hónapja tudom, hogy az ügyészség vádat emel és az esetem bíróság elé kerül. És valószinűleg a nyitrai bíróság kapja az ügyet, ahol az egész történet elkezdődött, és ahová már szándékosan nem járok. Nem tudom elképzelni, milyen lesz, ha a városba érkezem és elöntenek az emlékek. Biztosan nehéz lesz. De úgy gondolom, hogy ha átlépem a határt, minden szomorúságot és fájdalmat hátrahagyok Szlovákiában, és fellégezhetek. Az új hazámban már nem jöhetnek utánam a rendőrök.

Mit gondolt azokról a hírekről, hogy Nyitrán fiatalokat vert meg egy neonáci csoport?

Azoknak az áldozatoknak nagy szerencséjük volt, hogy az esetről videófelvétel készült, különben soha nem nyomoztak volna az ügyben. Nekem nem volt ilyen szerencsém, az engem ért támadásról sajnos nincs videófelvétel…

Azt mondta, hogy már több hónapja tudja, hogy az ügyészség mint hazudozót a bíróságra küldi...

… szlovák diplomáciai vonalon jöttek utalások, hogy nem áll meg, az eset megy tovább. El tudnák ugyanis képzelni, hogy az egészet valahogy leállítsák, csak egy akadálya van a dolognak. Ez pedig az ügyvédem, Roman Kvasnica személye. Vele ugyanis állítólag lehetetlen megegyezni.

Tehát kapott egy ajánlatot: nem adjuk az esetet bíróságra, azt mondjuk, hogy az ön állítólagos hazugságait nem lehet bizonyítani, de csak abban az esetben, ha visszahívja az ügyvédjét?

Igen. De ezen egy percig sem gondolkodtam, és ezt a játékot elutasítottam. JUDr. Roman Kvasnica több mint hét éve képvisel engem önzetlenül mint a jogi képviselőm, és én emiatt teljes szívemből hálás vagyok neki. Ők sem gondolhatták komolyan, hogy vagyok olyan hülye, hogy  kicserélem az ügyvédemet, és még megkérdezem tőlük, hogy nincs-e számomra valami jó kis új védőügyvédjük…

Az utóbbi években gondolkodott már azon, hogy elköltözik?

Mi már korábban is beszéltünk arról, hogy lehet elköltözünk egyszer, ha véget ér ez az ügy. De nem igazán gondoltuk komolyan, hiszen itt van a családunk, a barátaink, a házunk. Boldogok voltunk itt, ezt az egy dolgot leszámítva. De mikor megjelentek nálunk háromszor is a rendőrök, felhívtam a magyar nagykövetet és időpontot kértem a találkozásra. Akkor kérdeztem meg tőle, hogy kaphatnék-e magyar állampolgárságot.

Volt valamiféle aggálya, hogy nem adják meg önnek?

A nagykövet úr is nagyon felelősségteljesen reagált, és közölte velem, hogy tájékozódnia kell. Mert nem kaphat magyar állampolgárságot olyan személy, aki ellen bűnvádi eljárás folyik, vagy szándékosan elkövetett cselekmény miatt elítélték. De aztán közölte velem, hogy nem lesz probléma.

Félek, hogy hány évet leszünk kénytelenek az életünkből még erre áldozni

Győrt, mint a költözés célpontját önök választották, vagy valaki ajánlotta?

Győrt amiatt választottuk, mert a lehető legközelebb szerettünk volna lenni Szlovákiához, a családhoz és a barátokhoz. Sőt, Győrben is azt a részt választottuk, amely a legközelebb fekszik Szlovákiához.

Az ön férje szlovák. Nem volt problémája a költözéssel?

Először nem értett ezzel egyet. Azt mondta, nem jó ötlet, mert vereség. Miért kell elmennünk? Megmagyaráztam neki, hogy én már nem akarok és nem is tudok így tovább élni.

De ha elköltöznek, attól még tovább folytatódik az ügy, nem?

Igen, a bírósági per még hosszú évekig eltarthat. De én úgy döntöttem, hogy elmegyek. Nem azért megyünk el, mert elüldöztek minket, hanem azért, mert szabadon szeretnénk élni és nyugalmat szeretnénk. Petert meggyőztem, annak ellenére, hogy a nyelv miatt kicsit el lesz veszve.

Martin M. Šimečka újságíró azt írta, hogy a demokráciának olyan hősökre van szüksége, akik kitartóan hirdetik azokat a jogokat, amelyektől megfosztották őket. És hogy azzal, hogy ön elmegy, Szlovákiában eggyel kevesebb ilyen hős lesz. Nem adta fel a harcot azzal, hogy Magyarországra költözik?

Nem, ha ezt a harcot fel akartam volna adni, akkor nem Magyarországra költöznék, pláne nem Győrbe, hanem valahova Belize-be. Én ezt pont fordítva látom. Ahhoz, hogy ne adjam fel, hogy ezt az egészet kibirjam, hogy kiálljam a bírósági pert is Nyitrán, ahhoz hatalmas erőre van szükségem. Valahonnan merítenem kell, és ez már Szlovákiában nem megy. Itt elveszítettük azt, ami a legértékesebb számunkra, a családi békét. Eddig úgy volt, hogy bárhonnan is jöttem haza, tudtam, hogy  itt a családom, béke van, és a gyerekeimnek normális életet tudok biztosítani. És ők egyszer csak megjelentek, megmutatva, hogy ez nem így van.

Azok a rendőrök be is mentek önökhöz? Átlépték a ház küszöbét?

Igen, de az csak egy kis lépés volt az előszobába. Olyan szimbolikus. Beléptek a házamba.

hedvig1
Nem adom fel! Malina Hedvig a .týždeň címlapján. Kép: Körkép.sk

És itt ön feladta.

Van itt egy érdekes párhuzam. Egy nappal az előtt, hogy felvettem volna a magyar állampolgárságot, volt a barátnőm, Márta temetése. Ő nagyon sokat segített nekem pont akkor, mikor az események megtörténtek velem. Nagyon sokat segített, de olyan módon, hogy ezt nem is tudatosítottam. Mindig mellettem állt, és azután is közeli kapcsolatban maradtunk. Agydaganata volt.  Szuper csajszi, mindig mosolygott és sosem panaszkodott. Hatalmas harcos volt, és engem is támogatott, hogy ne adjam fel. Talán nem volt teljesen véletlen, hogy mindketten egyszerre kapituláltunk.

Az elmúlt hét évben két nagyon erős emóciót is megélt: negatívat, vagyis előbb a fizikai, majd az állami képviselők részéről pszichikai támadást. De pozitív érzelmeket is, mikor  ön mögé állt jónéhány szlovák. Melyik emlék lesz erősebb, ha Győrben Szlovákiára fog gondolni?

Teljesen pozitívan viszonyulunk Szlovákiához, kétnyelvű család vagyunk, és kétnyelvűek is maradunk. Azt akarom, hogy a gyerekek tudják, félig magyarok, félig szlovákok. Ha itt maradtunk volna, nem tudom, hogy a gyerekek nem állnának-e negatívan Szlovákiához, ha a többi gyerekek az iskolában azt beszélné nekik, hogy az anyukájukat bezárják. Ettől is nagyon féltem. A gyerekeink számára döntésünknek üzenete kell hogy legyen: ha a jövőben ne adj isten történik velük valami rossz, és azt érzik majd, hogy ebből nincs kiút, rossz főnökük lesz vagy rossz partnerük, akkor ezzel a döntésünkkel azt is mondjuk: létezik bizonyos határ. Ez pedig az emberi méltóság határa. Az embernek olyankor azt kell mondani: ezt már nem akarom, elég volt.

Hét év után már gazdag tapasztalattal bír a médiával és a politikával kapcsolatban, nagyon sokat tud arról is, mennyire lehet az ön történetével manipulálni. Magyarországra költöznek, ott sem teljesen ismeretlen személy. Biztosan sok ajánlatot kap majd – interjúk, politikai támogatás… Készen áll erre?

Teljes mértékben fel vagyok erre készülve. És jó előre értesítettem a magyar hivatalokat, azt szeretném, ha kihagynának a politikai harcokból. Magyarországon választások lesznek, és én nem akarok valamilyen politikai kampány arca lenni. Nagyon köszönöm, hogy állampolgárságot kaptam, de nincs semmiféle politikai ambícióm Magyarországon. A békémet szeretném ott megtalálni.

Magyarországon lesznek, akik a szemere vetik majd, hogy szlovákhoz mentem feleségül

Kapott ajánlatokat Magyarországon?

Konkrét segítséget ajánlottak fel.

Lakást, házat, pénzügyi segítséget ajánlottak?

Pénzügyi segítséget ajánlottak, de elutasítottuk. Azzal, hogy nagyon szépen köszönjük,  de mi eladjuk a házunkat Szlovákiában, és meglesznek az eszközeink arra, hogy új életet kezdhessünk Magyarországon. Telket veszünk, és új házat építünk. Nem igényelek semmiféle pénzügyi segítséget, mert tudom, hogy semmi sincs ingyen. És én szabad akarok lenni. Csak kiegészítő segítséget kértünk abban, hogy ne vesszünk el a bürokrácia gépezetében.

Jelentkezett már önnél a magyar média? Ez egy elég attraktív történet számukra.

Több telefont és mailt is kaptam. Azt mondtam, hogy hajlandó vagyok beszélni erről, de csak miután már elköltöztünk.

Mit fog mondani a magyar médiának?

Sok magyarországi magyar nem érti, mi történik. Azt mondják, hogy szörnyű, ami ezzel a Hedviggel történt, de mi is járunk Szlovákiába, és velünk eddig még semmi ilyesmi nem tötént. Most akkor mit gondoljunk? Tényleg ilyen barbárok a szlovákok? Nekem most bizonyos szintig szerepem lesz abban, hogy azt mondjam, nem, ez nem így van. Nem kell a szlovákokat olyan rossznak gondolni.

Érdekes egy missziója lesz.

Igen, érdekes. (Nevet.) De meggyőződésből teszem. Azt fogom mondani, hogy sem a jónak, sem a rossznak nincs nemzetisége. Nem úgy van, hogy a szlovákok rosszak .Nekem sok szlovák segített, és ezért hálás is vagyok.  Én sem úgy megyek Magyarországra, hogy ott csakis jó emberek élnek.

Magyarország maga is küzd a nacionalizmussal, a gyűlölet megnyilvánulásaival, ott van nekik a Jobbik is.

Ez így van,van ezzel tapasztalatom. Valaki hamis Facebook-kontót készített a nevemmel, amit megnéztem, és ilyen üzeneteket láttam ott: Hedvig, mint magyar egész szimpatikus vagy nekünk, de elkövettél egy hibát: egy szlovákhoz mentél feleségül.  A helyzet most éppen fordított lesz, az én férjem lesz „korlátozott“, mivel szlovák.

És ön ezért gyanús lesz.

Éberen figyelni fognak, hogyan beszélek a gyerekekkel, hogyan beszél velük a férjem, milyen iskolába fognak járni. De én mindig elmondom, hogyan működünk. A gyerekek velem magyarul, a férjemmel szlovákul beszélnek. Kétnyelvű család vagyunk.

Már összecsomagolt?

Még nem. A házat még nem adtuk el, de már vannak vevőink. Megállt itt két szimpatikus fiatal, és azt mondták, éppen erre van szükségük. Szinte minden magyar iratunk megvan már, bár a személyim egyelőre csak ideiglenes. De jövő héten már lesz rendes útlevelem és magyar személyi igazolványom.

Mikor jön a költöztető?

Nem tudom pontosan, de február 10-e körül a gyerekek már a győri oviba fognak járni. Béreltünk ott egy házat is egy sorházban.

Tudja már, mit fog ott csinálni?

Még nincs munkám, a gyerekeknek aklimatizálódniuk kell. Most elveszítették a barátaikat, a tanító néniket, tehát legalább egy hónapig még otthon leszek.

A gyerekek örülnek?

Először hallani sem akartak a költözésről, de fokozatosan felkészítettük őket ara, hogy Győrben tökéletes helyük lesz, és hogy gyönyörű szobát kapnak. De nem akartak elmenni, főleg a kislányom.

Ő most szlovák óvodába jár?

Igen, előbb magyar oviba járt, de az utolsó évben szlovákba adtuk, hogy érezze, kétnyelvű környezetben van. Már megszokta, így nagyon kért minket, hogy ne adjuk megint új oviba. De azt mondtuk neki, hogy el kell mennünk.

Azt a szót használta „kell“.

Igen, kell.

Milyen állampolgársága lesz a férjének?

Szlovák, ő nem kérte a magyart.

Nem akarta?

Akarta, de várjuk a törvénymódosítást, hogy szlovák állampolgárként ne veszítse el a szlovák állampolgárságát, ha tartós lakhelye van egy másik országban, és az adott országban felveszi a másik állapolgárságot.

Ha megszavaznák ezt a törvénymódosítást, amit a kormány ebben a félévben tervez elfogadni, ön is visszakaphatná az szlovák állapolgárságot.

Igen. Ez nagy döntés lesz, hogy akarom-e. Hogy kérvényezem-e újra a szlovák állampolgárságot.

Kérvényezné?

Komolyan gondolkodok rajta, hogy igen.

Valószinűleg megvádolják, jön a bírósági per, nagy valószinűséggel ez még nagyon sokáig fog tartani. De ha megnyerné a pert, nem jönne vissza?

A közeljövőben nem. A gyerekek miatt. Valahol otthon kell lennünk. És otthon ott leszünk. (Csend). Legalábbis azt gondolom. Még nem éltem ott, de remélem, hogy ott nyugalmunk lesz. Hiszem, hogy így lesz.

Žák-Malina Hedvig – 2006. augusztus 26-án mint főiskolást megtámadta két bőrfejű fiatalember. Hamarosan megvádolta őt a rendőrség, hogy a támadást csak kitalálta, így nyilatkozott Kaliňák belügyminiszter és Fico kormányfő is. Eugen Korda a Reportéri című műsorban az STV-n, illetve a .týždeň hetilap is bizonyítékokat hozott nyilvánosságra arról, hogy a miniszter ködösített és a rendőrnyomozók komoly hibákat vétettek. A főügyész, Dobroslav Trnka megerősítette, hogy a vizsgálás elhibázott volt, és az esetet a saját felügyelete alá helyezte. Hedvig mellé állt több közéleti személyiség is, Iveta Radičová kormánya bocsánatot kért tőle. Az ügyészség az esetet hét év után sem tudta lezárni, most Hedviget az a veszély fenyegeti, hogy bíróság elé állítják. 

Fordította: Körkép (Lengyel Diana)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!