A hírlap és a halál

Pár hete Erdélyországban, a Tusványosi Szabadegyetemen jártunk. Tekintettel, hogy kaptuk a híreket a meglehetősen dagonyás helyzetről, ami Tusnádfürdőn uralkodik, és az eső is Budapesttől Szovátáig a nyomunkban loholt, úgy döntöttük nem kapkodjuk el a dolgot és ráérősen „vakarózunk”. Célunk elérése előtt jobbnak láttuk beiktatni egy pihenőnapot Székelyudvarhelyen az egyik cimboránknál.

Másnap annak rendje és módja szerint elköltöttük reggelinket az egyik kedvelt helyünkön a belvárosban, ahol a kellemes légkör mellett egy meglepő dolog ért bennünket. Más tán észre sem vette volna, és a pesti (illetve bocsánat budai) kollégák sem álltak meg különösebben a dolog felett, de én felvidékiként mégis elámultam.

Reggelizés közben egy 8-10 éves kissrác jött oda hozzánk, hogy megkérdezze nem kérünk-e Udvarhelyi Hírmondót. Kértünk. Ára potom 1,5 Lej volt (cirka 0,37  cent). Megvallom, őszintén előszeretettel fogyasztok napisajtót, de ilyen értékesítési móddal – erre mondják, azt hiszem, hogy rikkancs – eddig csak század eleji filmekben találkoztam.

Magyar nyelvű sajtó Erdélyben

Az újságot lapozgatva nem véltem felfedezni semmi különöset, helyi, országos és világhírekkel, véleményrovatokkal, a végén természetesen sporttal és hirdetésekkel volt megtöltve a lap. Lényegében egy klasszikus napilap. Számomra az érdekessége inkább az, hogy egy 34 ezres megyei jogú város (+a hozzá tartozó agglomeráció) el tud tartani egy napilapot. Erdélyi komáktól megtudakoltam, hogy nemhogy ritkaságnak számítana ez, de összesen 15 napilap működik Erdélyben, többségében helyiek. Felvidékhez és Délvidékhez hasonlóan ugyan ott is csak egy jelenik meg országos szinten, de régiós jelleggel még 14 másik. A heti, havi és időközönkénti lapokról már ne is beszéljünk, mert azoknak se szeri, se száma.

   

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Ezzel szemben Felvidéken van egyetlen darab országos napilap és slussz. Van mellette pár hetilap, de a régiós lapjainkra tömbterületen is inkább már a kétnyelvűség jellemző. Azt sem szabad sajnos figyelmen kívül hagynunk, hogy az Új Szó főszerkesztőjének saját bevallása  szerint sem magyar a lap, hanem magyar nyelven megjelenő szlovák újság. Kvázi a SME magyar változata. Az egyszerű polgár böngészgetés közben leginkább azzal szembesül, hogy a lap szellemiségében a szlovák-magyar vegyespárt szolgálatában áll, annak ideológiáját közvetíti, tehát szinte pártlapként funkcionál.  Mindezt olyan agresszív módon igyekszik terjeszteni, hogy pl. az általuk nem kedvelt rendezvényekről, pl. egy szabadegyetemről, melyen több ezer ember részt vett, több neves helyi és magyarországi közéleti személyiség megfordult szándékos elhallgató módon egy árva sort nem közölnek le.

A dolgokhoz ez a fajta hozzáállásuk olvasóközönségüket is egyre jobba taszítja, ami értékesítési mutatóinkon meg is látszik. A hajdan 50-60 ezres napi eladás mára alig éri el a 20 ezret, az előfizetéseket pedig napi szinten mondják le. Olvasótáboruk nagyobbik részét pedig az idősebb generáció teszi ki, ami biológiai okok miatt ugye szintén folyamatos csökkenésre van ítélve.

Az Új Szó és a kommunista múlt

Ha szemügyre vesszük az Új Szó létrejöttének körülményeit és ötven éves fennállásának hátterét, akkor könnyen rájövünk, hogy pártlap státusza egyáltalán nem újszerű, sőt egészen megalakulásáig 1948-ra nyúlik vissza. Ha belegondolunk az 1945-től ’48-ig terjedő időszak finoman szólva sem kedvezett a magyar közösségnek Csehszlovákiában, érdekes mód mégis pont ekkor jött létre a magyar napilap. Létrejötte sokkal inkább a kommunista hatalomátvételnek köszönhető, amiben meghirdették a proletár internacionalizmust, melynek ideológiáját mindenkihez egyaránt el kellet juttatni.

Egy akkor még több mint félmilliós nemzeti közösséghez legcélravezetőbb mód egy napilapon keresztül kínálkozott. A módrendszerváltozás utáni szabad(abb) világban egy ideig bolyongva kereste helyét a letűnő rendszer iránt nosztalgiázó lap, de végül sikerült partot fognia egy gazdasági érdekcsoport mellett. 2009-ben ezeknek párttá  alakulásával pedig ismét bújtatott pártközlönnyé kényelmesedhetett.

Pedig a napisajtó színvonala fémjelzi egy közösség szellemi kondícióját, tulajdonképpen a polgárosodás mértékét. Ha az asszimilációs nyomás eredményét, a 109-ezres fogyást és a lehangoló identitástudatunkat nézzük, sajnos az egy szem napilap tökéletesen igazolja a diagnózist. Az sejthető, hogy ennek az állapotnak a fenntartása kiknek az érdeke, de hogy miért nincs téve ellene semmi, az talán még elkeserítőbb.

Független napilapra lenne szükség

A fent ecseteltek miatt gyakran lehet hallani olyan kárörvendő hangokat, melyek az Új Szó totális leépülését és megszűnését vetítik elő, ami akár még be is következhet, ám az egyben közösségünk leépülésének fokát jelentheti. Egy új létrehozása pedig mindig bizonytalanabb és kockázatosabb, mint egy meglévő relikvialása. Félmilliós közösségünknek viszont égető szüksége lenne egy független, nekünk és értünk szóló igényes napilapra, mely nem valamelyik hatalmi ágazatnak a kiszolgálója.

Megvallom őszintén, bár erősen homlokráncolóan hatott rám Hunčík Péter nem régi társadalomkritikája, de mégis megkockáztatom,  hogy elképzelhető, hogy az utóbbi idők tán legpontosabb társadalomrajzát állította fel. Vagyis a szlovákiai/felvidéki magyarságból tényleg hiányzik a természetes életösztön, s valóban feladta már a küzdelmet, hogy szerves közösségként létezzen… (Szeretném hinni, hogy nem.)

És bár lehet ez a jelenség nem csak az Új Szó rovására írandó, de hogy júdási hamisságával vastagon hozzájárul mindehhez, az vitathatatlan. Lehet, pont ez az ok-okozati körkörös összefüggés-rendszer miatt posványosodik el a mi kis felvidéki pocsolyánk közéletünk…

Csonka Ákos  

Ajánlott cikkek:

Új Szó, Szabad Újság: ilyen volt, ilyen lett

Megújult a Szabad Újság, megnéztük mennyire

Veres István az Új Szó és az újságírás szégyene

Az utolsó csepp

Ismeritek az a viccet, hogy…?

Hol a kakukktojás?

Kommunista praktikák az Új Szó szerkesztőségében

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!