Nyári szabadegyetem. Helyszín: Nagyvárad (hivatalosan mostanság – 87 éve – Oradea). Időpont: egy augusztusi este. Az egyhetes eksön első estéjén kimegyünk a haverral beülni. Egy felkapottnak tűnő belvárosi vendéglátóipari egységben ő rendel egy sört, én meg egy kisfröccsöt. Rendelne. Rendelnék. Mondja, mondjuk, hogy sör, bor, fröccs. Az elegáns fiatal pincér viszont nem érti. Hogyan kérem? – motyog valami hasonló mifélét mifelénk, számunkra ismeretlen nyelven. Hm, Nagyvárad, Ady Endre, Szent László, kelet Párizsa, izé – hogyan is van ez? Magyar város (vagyis csak volt, a lakosság kétharmada már román), 15 km-re a határtól, s az egyik legfelkapottabb helyi “podnyikban“ nem értenek magyarul? Még annyit sem, hogy sör, bor, fröccs?

Hétköznap. Helyszín: Szenc (hivatalosan mostanság – 87 éve – Senec). Időpont: egy augusztusi este.

Egy hétköznapon kimegyünk a haverral beülni. Egy felkapottnak tűnő belvárosi vendéglátóipari egységben ő rendel egy sört én meg egy kisfröccsöt. Jedno pivo a jeden malý strik. Hogyan kérem? Magyar város (vagyis csak volt, a lakosság háromnegyede már szlovák), 20 km-re a határtól, s az egyik legfelkapottabb “podnyikban“ nem értenek magyarul? Még annyit sem, hogy sör, bor, fröccs? Nem tudom. Nem értenek? Talán értenek. De miért is törnék magukat, ha csak az rendel tőlük magyar nyelven, aki nem ért szlovákul?

És a nagyváradi pincér mikor tanul majd meg magyarul? Kitől? Miért?…

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!