November 26-ika kellemes esteként íródik be az emlékezetembe. Nemcsak azért, mert végre alkalmam volt frissen csapolt búzasörrel megörvendeztetni magamat, hanem egy kellemes régtől vágyott gyertyafényes estét is eltölthettem régi és új kafedikos ismerőseimmel is. Az egyetlen szomorúsága a dolognak Brünn és Pozsony távolságában keresendő, amely azt a szomorú jövőképet vetíti előre, hogy a legközelebbi találkozásra bizony várni fog kelleni.Mint többnyire lenni szokott, most is ötvöztük a kellemeset a hasznossal. Ez alkalommal a nemrég alakult Vox Juventae polgári társulás egyik pályázati kiírásának propagálasa végett kerestük fel a morva fővárost harmadmagammal. A körképes blogírók közül rajtam kívül ”nyomkereső” (K.Zs.) és „rigi” (V.N) tette ki a hármasfogat gerincét.

Cseppet meglepődtek a fiúk, hogy milyen problémamentesen ponyváztuk le a szekeret az istállóban, mintha koalíciós szálak húzták volna a történéseket. Noha a navigálásban eléggé hátráltató szereppel bírt a hátsó ülésről párolgó német vörösbor kivonata. A szekér leponyvázása után pár percre rá meg is érkezett a brünni összekötő kapocsunk (M.Á.), akinek csodálatos helyismerő és gondolatolvasó képességének köszönhetően meg is találtuk azt a helyet, amelyet álmainkban szoktunk látni. Az első búzasört a második követte, amely egy eredményes és sikeres együttműködés jövőképét vetítette előre.

A találkozóra a Kafedik törzshelyén, a magyar intézet pincehelységében került sör. A gyertyafényes hangulat és a kellemes forraltbor csak fokozta a családias légkör állapotát. Mivel én többnyire a forraltbor ízlelgetésével és szemeim pihentetésével voltam elfoglalva, asszem így utólag visszatekintve elég nagy reakciót és érdeklődést váltott ki a Vox Juventae pályázati kiírása, amely érdeklődését tekintve remélem nem lohad le a kezdeti állapotban, és kézzelfogható ötletekben és írásokban is majd megmutatkozik.

A hivatalos program után, amely egy cseppet elhúzódott, lévén annak, hogy a forralt bor készítésekor cseppet túldimenzionálták a fogyasztásunkat a hazaiak, és nem kalkulálták bele, hogy a 3 érkező közül az egyik a söfőr lehetett, egy faintos füstös kocsmában kötöttünk ki, ahol még szerencsénk volt elkapni Ibrahimovic gólját a Fenerbahce kapujába. A hivatalos szövegvilágot felváltották az akváriumos gyíkokról folytatott mélyenszántó eszmei gondolatok, és a kivilágított kocsmában végre alkalmunk volt egymást is megismerni. Ekkor jöttem rá, hogy egy „falubeli” is van a társaságban, és a többiekkel is már találkoztam valamikor:)

Summa summárum: a Kafedik az egy faintos klub faintos emberekkel, nem is beszélve a brünni sörök magas színvonaláról, amelyek minden ínyencnek külön örömet szereznek és felérnek egy jólsikerült gyónással.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!