Kérdezz, de kitől???

Paolo Coelho Tizenegy perc című regényében – bár a prostitúcióról, az élet értelméről és a szerelemről szól – Maria, a főhősnő a rengeteg új dolog közül, amit megtanult, az egyik legfontosabbnak azt tartotta, hogy mindent meg kell kérdezni, amit az ember nem tud és kíváncsi rá. Hiszen tele van a világ hamissággal, a legtöbb embernek nincs bátorsága ahhoz, hogy beszélgetések során bevallja, valamit nem tud, és ahelyett hogy megkérdezné, tetteti tudását.

De egy kicsit elkalandoztam, ezzel tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy ha valamit nem tud az ember, meg kell kérdezni. Ezzel különösebb újat nem tanultam a könyvből, hisz én is élek ezzel az életfilozófiával, de pár napja e filozófiám szívébe egy kardot szúrtak és még meg is csavarták benne egyszer.

Legtöbbször nem csalatkoztam ebben a módszerben, kérdésem után vagy helyes választ kaptam, vagy egy bizonytalant azzal a plusz infóval, hogy „nem vagyok biztos benne”, vagy semmilyet úgy fogalmazva hogy „nem tudom”. De most új kérdést kell hogy tisztázzak magamban ezzel kapcsolatban: egyes területeken kitől kapok használható információkat? Az emberekben kevésbé bízva origóm eddig is a Google volt, erre továbbra is esküszöm, de most kivételesen nem ide fordultam, hanem egy tényleges etalonhoz a kérdésben.

Hogy nevén nevezzem a gyereket és ne általánosságban beszéljek: van egy adó, amit január végéig személygépkocsit vállalkozásra használóknak be kell fizetnie. Ezt pár éve már fizetem is, de – mint mindig – most is biztos akartam benne lenni, hogy nem változtak a feltételek és az adó összege. Ezért hívtam fel egyenesen az adóhivatalt, ahol biztosítottak arról, hogy minden a tavalyi rendszer szerint működik és az összeg sem változott. Lelkemben kis rőzse-dalokkal és kötelességem teljesítéséből fakadó örömömben át is utaltam a „megfelelő” összeget.

   

Meglepetésem már csak a másnapi SME átolvasása után volt nagyobb, amely egész oldalas információt közölt az említett adóról, ami alapján rájöttem, hogy sem az általam befizetett összeg nem ül, de még csak nem is most kellett volna befizetnem és nem is ilyen módon. No comment.

E tapasztalat után azért ismét sok kérdés merült fel bennem: miért nem tudok olyan lenni, mint a többség, aki mindent az utolsó napra hagy, amikor már minden infó az asztalon van? kiben „bízhat” az ember adóügyben, ha már az adóhivatal is félrevezeti? Vagy csak még nem illant ki a szilveszteri pezsgő az illető hölgy fejéből és félrebeszélt? Vagy csak a barátnője vette fel a telefont, aki csak látogatóban volt az adóhivatalban és azt gondolta jó szívatás lesz?

Szerintem sajnos egyik kérdésre adott válasz sem nyugtat meg, mert a helyzet az, hogy ilyen szinten van az adófizetőkkel, a polgárokkal való kapcsolat a különböző intézmények részéről. És én még informáltnak tartom magam különböző ügyekben. El sem merem képzelni, hogy egy hibás információval egy minimálisan informált polgárt mennyire megkárosíthatnak és mennyi kellemetlenséget okozhatnak neki. Hisz nem mindenki „talál rá” aztán a helyes információra, a legtöbb ember vakon bízik a megfelelő intézményekben. Egy bizonyos pontig. Szerencsésnek tartom magam, hogy ezt csak egy ilyen banalitáson tanultam meg. Tanulság (Coelho-nak is üzenem 🙂 ) : Amit nem tudsz, kérdezd meg, de gondolt át kitől…