Az alábbiakban Szeghő Sándor vendégszerzőnk írását közöljük:
Fiatal korában otthagyta szülőfaluját. Erdélyben kezdett dolgozni, majd a rendszerváltás után Magyarországra ment tanulni. A néprajztudományok doktora. Öt éve munkanélküli. Beinditotta szülőhelyén a falusi turizmust, és több mint 20 éve küzd a moldvai püspökségnél a magyar misékért – magyar papért – saját templomukba, egy olyan településen, ahol szinte mindenki beszéli – érti a magyart. Kérelmével a római pápához is elment, mindhiába. Eközben éli a csángók mindennapi életét. Nyisztor Tinka.
Április végén csángóföldön jártam. Kihasználva egy váratlan lehetőséget eljutottam Csíkszeredába autóval, majd onnét Lengyel Zoli barátom tanácsai alapján folytattam az utamat stoppal egészen Pusztinába. Szállásadóm Nyisztor Tinka PhD. volt. Tinka egy kivételes ember. Fiatal korában otthagyta szülőfaluját. Erdélyben kezdett dolgozni, majd a rendszerváltás után Magyarországra ment tanulni. A néprajztudományok doktora. Öt éve munkanélküli. Beinditotta szülőhelyén a falusi turizmust, és több mint 20 éve küzd a moldvai püspökségnél a magyar misékért – magyar papért – saját templomukba, egy olyan településen, ahol szinte mindenki beszéli – érti a magyart. Kérelmével a római pápához is elment, mindhiába. Eközben éli a csángók mindennapi életét. Minden fenntartás nélkül adott nekem szállást, és étkezhettem vele és édesanyjával egy asztalnál három napon keresztül, es fizetséget is csak nehezen fogadott el tőlem.
Mi az amitől ennyire szívélyesen tudod fogadni az embereket, beengedni az életedbe? Ez egy falusi turizmussal foglakozó ember profi hozzáállása?
Nézd, szerintem ezt nem mindenki gondolja így, mint te, és több mint valószínű, hogy mindenkivel nem is vagyok ilyen. Az ösztöneimre hallgatok, mint általában a természethez közel élő emberek. Nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy kidobtam volna őket. Volt egy olyan időszak – szerintem bennem nincs meg már -, hogy mindent kellett titkolni meg szégyellni, ami a sajátunk volt. A tanulás, az utazás hatására én már régen eldöntöttem, hogy nem fogom szégyellni azt, amim van. Ez vagyok, így élek. Ezt akkor is el kellett döntsem amikor a falusi turizmussal kezdtem foglalkozni – ami jól jön mert munkanélküli vagyok. Minden látogatónak elmondom, hogy mi itt nem rendelésre mosolygunk, hanem azt mutatjuk, ami van.
Nagyon erősen vallásosak errefelé az emberek a külső szemlélő számára. Még a kisgyerekek is keresztet vetnek, ha elmennek a templom vagy a temető előtt, az asszonyok összejárnak imádkozni, a pap szava szinte kőbe vésett szó. Nálad a hit mindig egy nagyon egyenletes dolog volt, vagy voltak benne mélypontok, eltávolodások az Istentől?
Ha arról a vallásosságról beszélünk, ami itt van, sokszor mondtam azt, hogy ez csak egy látszat és e mögött nincs is semmi. Elmentem Székelyföldre, Magyarországra, és ott láttam hogy van egy nagyon személyes, bensőséges dolog is. Én oda jutottam, hogy ha az emberek itt így hisznek akkor ez így jól is van nekik. Itt egyenletesen tartják az emberek a hitüket, eszükbe nem jutna az, hogy nem hinni, vagy hogy alternatívák vannak, vagy filozofálni kezdenének. A gyerekeket ebben szocializálják, ebből automatikusan szokás lesz, és a szokást meg is tartják.
Akkor neked sem volt soha megingásod, akkor te is olyan vagy mint az átlag pusztinai?
Nem, hogyne lett volna. Amikor elkerültem a falumból és gimnazista voltam, akkor azt gondoltam, hogy ez hülyeség, nem érdekel. Ez egy lázadás volt. De azt nem tudom, hogy mi lesz az itteni emberek hitével, ha kikerülnek a falujukból – sokan dolgoznak külföldön. Viszont most Párizsból tudok híreket, van ott a egy katolikus központjuk magyarországi magyaroknak, és a legtöbben pusztinaiak fizették be a tagdíjat. Ők tartják el az ottani papot. Amikor látogatóba ment egy püspök Magyarországról, akkor a csángók fogadták. Gondoltam, egyszer ezt meg is írom a moldvai püspöknek, aki azt mondja hogy nem kell magyar mise a csángóknak.
Nagyon ragaszkodsz a faludhoz és egyben világjárt ember is vagy. Hova szoktál menni amikor kicsit változásra van szükséged, amikor lazítani, feltöltődni szeretnél?
Hat ez nagyon függ attól, hogy éppen milyen változásra van szükségem, a szakmámból kifolyólag legtöbbet Budapestre járok – ott ki tudok kapcsolódni. Elmondtam a csoportnak akivel dolgozom itt Pusztinában – felnőtteknek -, hogy milyen jó nekik, mert ők mindent meg tudnak beszélni velem, de én sajnos nem tudok mindent megbeszélni velük. De ha elmegyek Budapestre, ott nagyon jó barátaim vannak, és ami esetleg itt felgyülemlik, azt velük meg lehet beszélni. De amikor éppen süllyed a hajó, akkor többnyire a Gyimesekbe kapaszkodom – „Nem baj majd jön a nyár, és elmegyek gombát szedni” – el szoktam menni egy évben legalább egyszer.
Van-e, volt-e valaha példaképed?
Nincs, most hogy ezt így kérded, nincs. Nem hiszem hogy ezt szégyellni kellene.
Te hogy látod, miért látogatnak ide az emberek?
Leginkább azért hogy magyarokat lássanak Moldvában, mert csak magyarul beszélünk, akármit mondanak az ellenségeink. De azt látom, hogy ha nem magyar érkezik a faluba, azt is lenyűgözi az a valami, ami itt van. Van itt egy más világ, egy archaikum, egy régies formája az életnek, dolgoknak, ami megfogja az embereket. Meggyőződésem, hogy ugyanez van a román falvakban is. Közelség a természethez, egy jó értelemben vett primitivizmus, de beszélhetnénk a szociális szintről is, hogy milyen szegények itt az emberek, de erről azért nem szeretnék beszélni, mert mi, akik benne élünk, ezt nem úgy éltük meg soha, hogy szegények vagyunk.
Neked van e a csángóságon belül kedvenc csoportod?
Minden faluban én sem jártam, feltérképeztem nagyjából, hogy északi csángók, déli csángók, meg kell mondanom, hogy a déli – székelyes csángók állnak hozzám a legközelebb, de kedvencem az nincsen.
Sokan azt mondják, hogy nem téved nagyot aki borúsnak látja a moldvai magyarság jövőjét. Hogy látod a saját jövődet?
Ezen nem töprengek. Úgyis ember tervez, Isten végez. 20 éve taposok valamiben, és nem látok nagy eredményeket – akkor most el kéne keseredni -, de nem szoktam. Biztos, hogy nem ad derűlátásra okot, hogy a szemünk láttára történik egy erőszakos asszimiláció, de az a nagy igazság, hogy nincs olyan, hogy reggeltől estig és estétől reggelig minden csángó azon siránkozik, hogy most román lesz. Erről szó nincs, itt még mindig úgy élünk, hogy keményebb a küzdelem a mindennapi falatért. Nyugaton eljutottak az identitásig, a kultúra ápolásáig. Nem hiszem hogy itt már azt a szintet elértük, hogy már csak az hiányozzon, hogy a nyelvünket és a kultúránkat ápoljuk. Ezek fogalmak, amik megjelentek az idők folyamán nem volt ez így mindig.
Az írás megjelent a Cserkészben, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség havilapjában is. Kép és szöveg: Szeghő Sándor.
Megosztás:
Címkék: csángó erdély nyisztor tinka
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
maris
2009. máj. 20. 15:16Sajnos nagyon sokszor uzunk szelmalomharcot! De miert nem mindegy milyen nyelvu iskolaba, vagy milyen nyelvu misere jar az ember? NEM AZ A FONTOS, HOGY JAR? Meg ezt nem fogjak fel a vezetok, addig gyulolkodes es egymasra uszitas lesz nem szeretetben es bekessegben valo egyutteles. SAJNOS!
Katinka
2009. máj. 20. 15:34Szerintem nem egészen mindegy, hogy vannak e magyar iskolába járó gyerekek, illetve magyar misék. Az iskolapad és a templom az identitás megőrzésének egyik kulcsfontossagú része. S nemcsak Csángóföldön. Hiszen Reményik Sándor is azt írja, hogy "ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát".
maris
2009. máj. 21. 10:03En ugy gondoltam, hogy a romanoknak miert faj annyira, ha a magyar emberek magyar misere akarnak menni, hat nem ugyanolyan misen vannak?
turista
2009. máj. 21. 13:46A helyi falusi turizmusról érdeklődnék, szívesen ellátogatnék arra a tájra, főkeg így, hogy magyarok közé lehet menni.
nyomkereső
2009. máj. 21. 13:56A belinkelt települési web-oldalon elérhető pár helyi információ, ill. turizmussal kapcsolatos adat. http://pusztina.ro/tortenel.htm http://pusztina.ro/latnival.htm
sanyi
2009. máj. 21. 14:06Itt is van elerhetoseg a helyi magyar hazra, meg sok fenykep a falurol: http://pusztina.blog.hu/2008/02/20/kapcsolatfelvetel_2
sanyi
2009. máj. 21. 14:18Pusztianan van egy Magyar Haz - azt hiszem a csangoszovetseg tulajdona. NEm tudom mennyit kernek szallasert. Tinka hazaknal is el tudja helyezni az embereket, erdemes vele is felvenni a kapcsolatot, neten valoszinuleg ki lehet guglizni a cimet, meg benne van a cime az "Erdelyi utikony"-ben.
turista
2009. máj. 21. 14:20köszi mindenkinek
joli
2009. máj. 21. 21:54Kôszônôm!! Kôszônôm, hogy írtál Tinkáról. 23 éve (Istenem, kimondani is sok!), a legvadabb Ceaucescu-érában sikerult titokban eljutnunk Pusztinába,a Szent István-napi búcsúba(Pusztinán van az egyetlen, a magyar Szt.Istvánnak szentelt templom Moldvában). Tinkáéknál szálltunk meg, akkor még élt Péter bácsi, az édesapja. Sokat beszélgettunk vele, Ilona-nénivel, s Tinka testvéreivel is.Csodálatos napok voltak, csodálatos emberekkel... Nagy-nagy szeretettel gondolok rájuk!!
hegyivadász
2009. máj. 21. 22:57Szeretem az ilyen álnaiv kérdéseket, hogy "nem mindegy milyen nyelvű iskolába, vagy milyen nyelvű misére jár az ember?" Ha nem érted, hogy miért fontos a csángóknak a magyar nyelvű mise, vagy miért fontos, hogy Szlovákiában magyarul tanulhassanak a magyarok, akkor menj és kérdezd meg a románokat, szlovákokat ugyanerről. Ugyan miért bántja őket, ha valaki magyar misét akar, vagy magyarul akar tanulni az iskolában? Nem mindegy nekik? Bár magyarul írtál, de lehet őket jobban meg fogod érteni.
Peti
2009. máj. 22. 08:26"De miert nem mindegy milyen nyelvu iskolaba, vagy milyen nyelvu misere jar az ember?" a romanoknak piszkosul nem mindegy, hogy a Karpatokon tul (es innen) nyerjen letjogosultsagot a magyar nyelv iskola es mise formajaban. Ez politika, nemzeterdekek, farkastorvenyek. Szlovakiaban is ugyanez van csak kevesbe durva.
seres
2009. máj. 22. 13:46Tinka körül nincs az az összefogás, ami elég lenne, hogy megnyíljon a jászvásári püspökség. Erőszakos és nem egészen jóindulatú. Az itteni emberek azt látják, hogy egy „öreg lány” unalmában olyan pályát választott, ahol kiélheti magát. A gasztronómiai területen megtett munkája sikerrel zárult. A doktori címet megérdemelte, túlságosan sok év munkájának eredménye. Ez az a terület a hol a továbbiakban is elérhet eredményeket. Ha ide-oda „csapja a szelet” ahogy eddig csinálta, nem hiszem, hogy komolyan fogják venni. Lehet, hogy papíron munkanélküli, de ő most a Bákóban működő egyik szervezetnek végez munkát és ennek a vezetőjét reklámozza (H. Attilát). Gasztronómiai nyelven azt mondják, hogy „kavar”.
Nyisztor Tinka
2009. máj. 23. 08:09Köszönöm a hozzászólásokat! Köszönöm Jolinak, hogy jelentkezett! Sokat, sokat gondolunk Rá. Szia Joli, ha ezt elolvasod, akkor jelentkezz! Puszi mindenkinek még a semmitmondó SERES "írónak" is. (Egyébként az utolsó mondatból tökéletesen felismerhető a "szerző"). UI:Miért kellene jó indulatú lennem olyan "atyákkal", akik gyilkosnak neveznek! Bákóban, a Csángó Szervezetnél vallásos felelős vagyok és dolgozom is, de soha nem fizettek, nem voltam alkalmazott. Hegyeli Attilát nem kell reklámozni, nem régen az egyik jó ismerősem azt mondta, hogy "Hegyeli Attila történelmet írt azzal, hogy 20 faluban elindította a magyar oktatást". Egyébként Attilára inkább morogni szoktam és kerülni is szoktam, hogy kevesebb cinikus megjegyzést keljen elviselnem és persze, hogy ne változzak "piaci kofává". ( Itthon erőst megszoktam a veszekedést).
Xx
2009. máj. 23. 08:32Nem ismerem sem Tinkat, sem serest, de az utobbi teljesen lejaratta magat sovinizmusaval. Tovabba, seres irja: A doktori címet megérdemelte, túlságosan sok év munkájának eredménye. Kedves seres, vannak emberek, akik egesz eletuket szentelik celjuk elereseert. Es igen, vannak koztuk NOK is.
nyomkereső
2009. máj. 23. 13:56Látom, tipikus magyar betegségeink most is előjöttek. Ez tart minket megszokott jól provincializmusunkban, éljünk bárhol is a világban :((
Xx
2009. máj. 23. 18:42Nyomkereso: a nok lejaratasa nemcsak "megszokott magyar provincializmus", vilagszerte elterjedt betegseg. Ha seres igy beszelne Kaliforniaban, beperelnek.
sanyi
2009. máj. 23. 21:24Itt van par kepem akit erdekelne: http://galeria.cserkesznet.sk/v/csapatokkepei/komarom/2009/Gyimes_es_Moldva/Moldva_Pusztina/
Zoltán
2009. máj. 27. 13:35Seres valószínűleg itt is csak lejáratni akarja azt aki ténylegesen tesz is valamit a magyarságért, a faluja és nemzete jövőjéért. Egy barátom hasonlata jut róla eszembe, ha már a gasztrónómiánál tartunk: Egy adag tejszínhabos gesztenyepürének vegyük a magyarságot. De ha a gesztenyepürében van egy kanál sz.., én inkább nem kérek abból az adagból és jobban érezném magam ha inkább egy másik pohárban lennék.
Tibor
2009. dec. 23. 20:48Kedves Tinka! Áldott Karácsonyt és eredményesebb Újévet kívánok minden Honfitársamnak. Sok puszi: Tibor
vectra777
2011. nov. 30. 20:02Kedves Tinka! Mély megdöbbenéssel olvastam azt a néhány hozzászólást, mely áldásos tevékenységedet próbálta "lerongálni". A Jó Isten megadta nekem, hogy keresztül-kasul beutazhattam Erdélyt, amit mindenkinek melegen ajánlanék. Egy nagyon rövid epizóddal szeretném megvilágítani a kétkedők előtt az utat, melyet Te törsz nekik. Az eset Moldvában történt - már a település nevére nem emlékszem - megálltunk a busszal, némi pihenőt tartani. Kisvártatva egy nagyon öreg nénike botjára támaszkodva oda botorkált buszhoz. Megállt előtte majd megsimogatta az autóbuszt és tovább állt. Amint távolodott a szabad kezét az arcához emelte...azt gondolom néhány könnycseppet morzsolt el kicsiny, ráncos összeaszott kezével... Aki látta közülünk ezt a megható epizódot, csendben szállt fel a buszba vissza, továbbindultunk. Utasaim elmesélték egymásnak a látottakat és néhány kilométer után után mindenki kifelé nézett a buszból, s hallgatott. Sok erőt és kitartást kívánok munkádhoz, amely már rég nem munka! - ez HIVATÁS...
A kommenteket lezártuk.