Amikor elsős voltam, volt egy matektanárom, tőle kaptam a legrosszabb jegyet tanulmányaim alatt. Nem sok mindenre tanított meg, már ha az iskolaügyi minisztérium által előírtakra gondolok. Az előadás több mint felét végigszövegelte, és amikor rájött, hogy át is kellene venni valamit, akkor bizony nagy rohanásban voltunk. De nem számított, mert senkit sem érdekelt a tananyag. Ő nem szakembert, hanem embert szeretett volna faragni belőlünk. Azt mondta, hogy a főiskolás évek meghatározóak lesznek életünkre. Most még elsősök vagyunk, tudatlanok, és ezen évek alatt válunk olyan emberré, amilyenek majd egész életünkben leszünk. És hogy milyen emberekké is válunk, hogy hagyjuk magunkat sodorni az árral, alávetjük magunkat a történéseknek, vagy saját magunk irányítjuk azokat, az csakis rajtunk múlik. Mindennek van jó és rossz oldala, nézőpont kérdése, melyiket is választjuk. Megfutamodunk a kihívások elől és halmozzuk a problémákat, vagy szembenézünk azokkal, és megpróbáljuk megoldani őket. Írom ezt annak ellenére, hogy mindenki tudja, miről is van szó. De egy dolog tudni, beszélni róla, és megvalósítani.

A diplomás emberre amúgy is felnéz az átlagember, azt hiszi, több okosság szorult belé, mint őbele. Ami igencsak relatív, mert nem okosság kérdése, hanem szorgalomé és áldozatkészségé. Az egyetemisták falun kimondottan nagy hírnévnek és elismerésnek örvendenek (ezt főleg azok érzik át, akik sokat járnak a füstös kocsmákba és beszélgetnek az emberekkel;). Róluk mindenki azt hiszi, hogy kitanult, nagy emberek válnak majd belőlük, akikre állandóan támaszkodni lehet, és a reménytelennek tűnő helyzetekben is erőt adnak a többieknek. Szóval közvetve vagy közvetlenül, de a társadalom vagy csak kisebb csoportok és közösségek meghatározó tagjai lesznek, akiknek adnak a szavára. Legyen az doktor, mérnök, tanár vagy közgazdász.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az egyetemi élet nem csak a tananyagból áll. Nyitottnak kell lenni a dolgok iránt, a kritikákat pozitívan fogadni, a hibákból tanulni kell. A diploma nem minden. Ki kell lépni a szürke hétköznapokból, és a tanuláson, munkán, szórakozáson kívül hébe-hóba egy kis időt találni a kultúrára is, a konstruktív vitákra, hogy fejlesszük a kreatív gondolkodásmódunkat. Hogy az embernek legyen tartása, legyenek értékei és önnálló véleménye, amelyet aztán ésszerűen meg tud védeni.

Az iskola sajnos nem tanít meg ezekre a dolgokra. Inkább destruktív hatása van, ha vesszük az egész évi irgalmatlan tananyagmennyiséget, és a vizsgák stresszes időszakát. A diák ilyenkor amúgyis igencsak ingerlékeny, és minden „ártalmatlannak” tűnő megjegyzésre érzékenyen reagál. A destruktív hatást rohanó világunk is erősíti. A diákoknak nincs ideje mással foglalkozni, mint tanulni, a tanulás mellett brigádozgatni, aztán megint tanulni, majd brigádozgatni; a szabadidőt pedig maximálisan kihasználni a szórakozásra, pihenésre, és még nem is beszéltünk a családról. Az aktív kultúra és művelődés szinte szóba sem kerül náluk. Persze tisztelet a kivételnek, de  a többségnek egyszerűen tényleg nem motiváció, hogy a tanuláson és a szórakozáson kívül mással is foglalkozzanak.

voxjuventae_osztondij_emailTalán ezen akar változtatni a Vox Juventae non-profit polgári társulás „Szülőföld és Jövőkép” ösztöndíjprogramja, amellyel egy kicsit levenné a terhet a diák válláról (mármint ami az anyagi részét érinti a dolognak). A 400 eurós évi összeg ugyan viszonylag csekélynek tűnhet, de biztosan jól jön a diák költségvetésébe, és részben kisegítheti akár a kollégium kifizetését is.

„Tele vagy ötletekkel? Érdekelnek a világ történései és vannak céljaid? Tudod mihez szeretnél kezdeni a jövőben? Akkor jelentkezz!” – ezekkel a mondatokkal indít a pályázat, amelyre közgazdaságtudományi, jogi, orvosi és műszaki egyetem hallgatói pályázhatnak. Ennek a leszűkített jelentkezési, cseppet diszkriminatív jellegnek is megvannak sajnos az okai. A pályázat kiírói a közügyek és a közösségi szerepvállalás iránt érdeklődők jelentkezését várják. Itt lehet tőlük megkérdezni, hogy mit is takarnak ezek a fogalmak, bővebb információkat pedig erre lehet találni a pályázattal kapcsolatban.

Ez legyen egyfajta ösztönzés-féleség, hogy a szabadidőben érdemes foglalkozni a kultúrával és a közösségépítéssel is. Akik már pár évet lehúztak a diákklubok vezetőségében, vagy aktívan részt vettek különféle előadásokon és találkozókon, azok tudják, hogy az aktív főiskolás élet pénz nélkül is kifizetődik. Mert rengetek emberrel kerültök kapcsolatba, a diplomáciából is valami rátok ragad (kire mekkora sikerrel;) és persze csupa szép élménnyel lesztek gazdagabbak. Mindeképp érdemes pályázni. Hogy a diploma megszerzésekor ne azt mondhassátok majd, hogy „Hál’ az égnek, ezt is letudtuk!”, hanem hogy szép volt. Hogy sok mindenre megtanított ez a pár év – embernek maradni, barátokat szerezni és megtartani, új értékekkel és érzésekkel gazdagodni, amelyekből majd erőt meríthetünk hátralévő életetünkben. Az csak mindenkinek a saját hozzáállásán múlik, hogy miként viszonyul a dolgokhoz, és mit hoz ki belőlük.

Szóval sok sikert kívánok a pályázathoz, sikeres szemeszterzárást, és kellemes nyári kikapcsolódást mindenkinek!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!