Ezúttal a Pozsonyi Fiatalok Keresztény Közösségének, azaz POFIKK-nak egyik alapítótagjával, Demjanics Máriával beszélgettem a közösség múltjáról és mindennapjairól, valamint azokról a kihívásokról, amelyek egy közösség életét hasonlóképpen meghatározzák mint egy egyén életet. Lássuk miben és hogyan látja ő a közösség jelenét és jövőjét.

Honnan indul a POFIKK története és miért gondoltad, gondoltátok úgy, hogy Pozsonyban is létre kellene hozni egy ilyen közösséget?

 

Amikor Pozsonyban kezdtem el élni és dolgozni, nagyon hiányzott egy közösség. Annál is inkább, mert eddig bárhol éltem, tartoztam valamilyen közösséghez. Amikor idejöttem, az volt az első, hogy megkerestem a magyar misét Pozsonyban, majd megszólítottam a volt KIK-eseket, hogy megkérdezzem, hol működik itt magyar ifjúsági közösség. Mivel egyértelmű volt számomra, hogy van, úgy kérdeztem rá, hogy hol illetve mikor van. Ekkor derült ki, hogy nincs, ami engem nagyon meglepett, mert úgy tudtam, a KIK-esek szerveznek itt magyar közösséget, hetente többször is. Ekkor jött az ötlet, hogy kellene csinálni egyet, amit nekik is felvetettem. Mivel nem léptek, egyenesen Halko József atya után mentem. Rajta keresztül jutottam el Urbán Péterhez, aki egy hasonló közösséget szeretett volna létrehozni. A közös elképzelésből kiindulva, egyesített erővel fogtunk neki a megálmodott közösség létrehozásának.

Milyen volt az elképzelésed, hogyan kellene kinéznie egy ilyen közösségnek?

 

 hirdetes_810x300  

Elsősorban saját tapasztalataimból indultam ki, és amikor először ültünk le beszélgetni, akkor leginkább ezeket a tapasztalatokat vitattuk meg, hogy lássuk mi az, amit a továbbiakban is lehetne alkalmazni, illetve mi az az irány, amelyet szeretnénk követni. A fő iránymutató a kereszténység volt, legyen szó akar ifjúsági misékről, biblia magyarázatról, vagy minket érdeklő, érintő témákról.

Mi volt a következő lépés?

Ezután összehívtunk a barátainkat, ismerőseinket, és sort kerítettünk az első találkozásra, ami egy székraktárban volt a Ferences rendházban. Ezt közel sem nevezhetjük egy ideális helynek, de ott is megpróbáltunk kialakítani egy kört, azt sugallva, hogy nem a helyen van a hangsúly, hanem elsősorban a közösségen. Itt beszéltük meg az elképzeléseket, ötleteket, valamint azt, hogy mi lenne az, ami érdekes lehetne a számunkra, amivel foglalkozni szeretnénk.

Ilyen kalandos kezdést csak vidám folytatás követhet, így rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy hol az a hely, ahol immár heti rendszerességgel találkoztok?

 

A helységet tekintve rögtön akadályba ütköztünk, ami leginkább annak tudható be, hogy Pozsonyban nincs magyar plébánia. Az első találkozó után lett volna lehetőség a Ferenceseknél folytatni, ott viszont az volt a gond, hogy télen hamarabb kellett volna járni befűteni, amit nehezen tudtunk volna megoldani, és maga a hely sem lett volna otthonos. Talán a gondviselésnek tudható be, hogy a POFIKK ötlete egy újabb nyitott szívre talált, egy redemptorista szerzetesre, Jelencsics Erichre, akinek segítségével és közbenjárásával kerültünk a mai, most már mondhatni állandó helyünkre a redemptoristák pozsonyi székhelyére. A terem hangulata kellemes, otthonos, így teljesen alkalmas meghitt és baráti beszélgetésekre, ami nagyban hozzájárul a közösség formálásához.

pofikk2Idén szeptemberben harmadik évadját kezdte a POFIKK. Ha visszagondolsz az elmúlt időszakra, és összegezned kéne, mi az, ahova eljutottatok, mit emelnél ki?

 

A POFIKK célcsoportját illetően anno az volt az elképzelés, hogy egyetemisták, illetve már egyetemet végzett fiatalokat tömörítene. Elsősorban ezt a réteget akartuk megszólítani. Időközben az egyetemisták lefaragódtak közülünk. Feltehetően azért, mert más volt az érdeklődési körük. Innen jött az ötlet, hogy létrejöjjön egy külön egyetemista csoport, ág, hogy senki se vesszen el.

Hogy sikerült beindítani az egyetemista csoportot?

 

Ennek megszervezését és vezetését Urbán Péter vállalta fel Puss Sanyi atya segítségével, aki addig is a magyar fiatalok pártfogója volt, és most is vállalta, hogy heti rendszerességgel, Halko József atyával ifjúsági miséket tart a Ferences templomban, valamint osztozik a találkozások vezetésében. Idővel viszont mind Puss atyát, akit Romába helyeztek, mind Urbán Pétert, aki Brémában folytatta tanulmányait nélkülözni kényszerült a csoport. Ennek ellenére olyan bravúrosan sikerült a csoport kialakítása, hogy magára merték hagyni a közösséget. Ismét beigazolódott az, hogy kell egy ember, aki elindítja, de emellett fontos meghagyni a szabad akaratot és teret ahhoz, hogy a közösség formálódjon, életképessé váljon.

 

Ha jól  értem, ma már két, egymástól független, de egymást segítő közösség működik?

Pontosan. A csoport, amibe én is tartozok Keddenként találkozik a Redemptoristáknál. A másik, egyetemistákból álló csoport pedig szerdánként találkozik a ferenceseknél, ahol ifjúsági misével indítanak.

Hogy épül fel a heti POFIKK. Mi az amivel foglalkoztok egy találkozáskor?

 

Minden POFIKK-ot imával kezdünk. Az est következő részében egy konkrét témával foglalkozunk. Ezeket előre megbeszéljük attól függően, hogy mi az, ami érdekel és érint  minket. Foglalkozunk egyházi és világi témákkal egyaránt. Az adott témából valaki felkészül, és tart egy rövid bevezetőt. Majd teret ad a társaságnak arra, hogy a témát megvitassa. Az est további részében az a feladata, hogy irányítsa, moderálja a beszélgetést. Ezen a megszokott struktúrán kívül, időnként meghívunk világi embereket, papokat, szerzeteseket, akik beszélnek nekünk hivatásukról. Gyakran játszunk különböző közösségépítő és szituációs játékokat. Ezek segítenek abban, hogy jobban megismerjük egymást és saját magunkat. Az estét imával fejezzük be. A közösségből mára már egy baráti társasággá fejlődtünk, amelyben tudunk egymásra számítani. Fontos, hogy meghallgatjuk egymást és tudjuk, nem vagyunk egyedül.

Említetted, hogy szinte már baráti társasággá is formálódtatok, így bizonyára vannak más közös programjaitok is.

 

Igen. Közösen el szoktunk járni más magyar szervezetek rendezvényeire is, fontosnak  tartjuk a kölcsönös együttműködést és egymás megismerését. Több közös kirándulásunk volt már, számtalan ifjúsági találkozón vettünk részt. Ezeket színesítik még olyan programok mint a közös palacsintázás, mozizás, filmnézés. Állandó kapcsolatban vagyunk az egyetemista csoporttal is. Velük is volt már egy közös összejövetelünk, ahol alkalmunk nyílt megismerni egymást.

Miben látod azt, hogy van igény egy ilyen közösségre?pofikk3 Nagyváros lévén, ahol egy közösségen kívül van számtalan szórakozási forma, én mégis úgy látom, hogy kell hogy legyenek ilyen közösségek és jól érzik itt magukat az emberek.

 

Nagyon sok embertől azt hallom vissza, hogy vannak barátaik, eljárnak bulizni, de valahogy mégis úgy gondolják, hogy ez kevés. Ez egy olyan közösség, ahol keresztény szellemben tudunk egymással beszélgetni. Ez egy olyan hely, ahol nincs mellékzaj, háttérzene, ami zavaró lehet. Itt csak mi vagyunk, akik egyszer egy héten igyekszünk valóban egymásra figyelni. Nem mondhatom azt, hogy mindenki, aki egyszer eljött, az itt is maradt. Akik nem jöttek többet, azok valószínűleg másra vágynak, másra van igényük. Ez így van rendjen. Közösségbe tartozni nem kötelező, mindenki szabad akarata szerint eldöntheti, hogy szeretne-e egy ilyen közösségbe tartozni vagy sem. De mindenképpen érdemes megpróbálni.

Miben látod azt, hogy érdemes időt és energiát áldozni a POFIKK-ba, és mi az amiért tudod, hogy a jövő héten is ott szeretnél lenni?

 

Elsősorban azért, mert látom, hogy az embereknek van rá igénye, hogy szívesen jönnek és feltöltődve mennek haza.

 

Hogy látod a POFIKK-ot x év múlva, mitől függ a sikere? Az emberektől, a stábtól, a témáktól? Meddig tartható fenn egy ilyen közösség, ha fenntartható egyáltalán?

 

A jövőt sokban befolyásolja az, hogy ma a POFIKK Pozsonyban élő, dolgozó magyar fiatalok csoportja, akiknél rövid időn belül előtérbe kerül a család, illetve olyan más tevékenységek, amik majd nem teszik lehetővé, hogy heti rendszerességgel összejárjunk. Kulcsfontosságú, hogy a közösség ne legyen, váljon egy bezárt körré, de nyitott legyen új emberekre, ötletekre. Így tud megújulni,  frissülni. Ha bezárjuk a kapukat utánpótlás nélkül a közösség lassan, de biztosan elfogy.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!