Ki érkezett előbb ide, a szlovákok vagy a magyarok? Kik voltak a Kárpát-medence első lakói? Ezek a kérdések napjainkban annyira átpolitizálódtak, hogy az előző mondatban leírt földrajzi fogalom egyesek szerint már nemzeti felhangokat hordoz.

Ha a tudományos szempontot tartjuk szem előtt, az első kérdésre egyenes választ lehet adni: előbb a szlovákok, pontosabb elődeik, az ószlávok jelentek meg ezen a vidéken.

A szláv őshaza

A legelfogadottabb elmélet szerint a szlávok őshazája a Visztula, a Balti-tenger, a Dnyeper és a Kárpátok határolta területen lehetett. A Kárpát-medencébe való beáramlásukról több elképzelés van. Legvalószínűbb, hogy a Kárpátok északkeleti hegyszorosain keresztül jöttek be. Az is lehet, hogy a többség a magas hegyeket kikerülve a mai Szilézián és Morvaországon át északnyugat felől érkezett. Mások szerint a szlávok balkáni vonulásának egy része az alsó Duna mentén északnyugatra fordult, hasonló úton, ahogy a magyarság zöme is négy évszázad múlva. Végül elképzelhető, hogy a szlovákok elődei az északkeleti Kárpátokon át transzhumáló módon vették birtokba mostani hazájukat. Ez utóbbi esetben arról van szó, hogy az állattartók télen az alföldre, nyáron a hegyekbe vonulnak, és közben lassan vándorolnak. A magyar tudósok szerint ezzel a betelepülési folyamattal jöttek be a románok Erdélybe a 12. századtól kezdődően.

A Kárpát-medence ókori népei

A Duna középső folyásának a vidéke mindig is lakott hely volt. Számos kultúrát tártak fel az írott történelmet megelőző időkből, de több millió éves régészeti leletek is tanúskodnak az előember itteni jelenlétéről. A legkorábbi írott forrásokban is lejegyzett nép ezen a tájon a szkíta volt. Négy évszázaddal időszámításunk kezdete előtt a kelták telepedtek meg itt. Bár már az ókorban eltűntek, érdekesség, hogy egy törzsük, a bojusok lettek Csehország  névadói. A nevük az ország német megnevezésében ma is él(Bohémia-Böhmen).

 hirdetes_810x300  

Az időszámításunk kezdete utáni években a rómaiak hódították meg a vidéket. Az etnikai kép is változott. Marcus Aurelius már germán markomannok ellen harcolt. A római uralom Pannóniában az 5. század elejéig tartott.

(A képek nagyíthatók)

Nagymorávia kiterjedése egy 2006-ban kiadott magyarországi középiskolai történelmi atlaszban
Nagymorávia kiterjedése egy 2006-ban kiadott magyarországi középiskolai történelmi atlaszban

A szlávok honfoglalása

A szlávok a Kárpát-medencében valamikor az 5. század legvégén jelenetek meg, és a 8. századig nyugaton egészen az Elbáig, délen pedig a Peloponészosz félsziget legalsó csücskéig jutottak be. Bár Közép-Európában azóta folyamatos a szláv jelenlét, Pannóniában később más népek is éltek.

A népvándorlást a hunok európai megjelenésétől, 375-től számítjuk. Közép-európai uralmuk körülbelül 460-ig tartott. A népvándorlás idején számos nép vonult át ezen a vidéken. A 400-as évek végén az osztrogótok kaptak formális engedélyt Konstantinápolyból, hogy letelepedjenek. Miután Itáliában leltek új hazát, 510 környékén a Dunántúlt egy másik germán nép, a Longobárdok népesítették be. A Duna túloldalát nemsokára a török eredetű avarok hódították meg. 568-ban, a népvándorlás befejező dátumaként, elhagyták ezt a területet. Ők is Itáliába távoztak és adtak nevet a félsziget északi részének (Lombardia). A felszabadult területet az avarok foglalták el, amíg Nagy Károly a 8. század legvégén meg nem törte az uralmukat.

Korai szláv államalakulatok

A szlovák történetírás ez utóbbi időszakot a szláv-avar szimbiózis időszakaként írja le, amikor a két nép keveredett egymással. A legelső szláv államalakulat, Samo birodalma, amely 623 és 658 között állt fenn, egyrészt a frankok, másrészt az avarok elleni védekezésül jött létre. Valahol a mai Csehország, Morvaország és Ausztria vidékén terülhetett el.

A következő szláv államalakulat az úgynevezett Nagymorva birodalom volt. Hivatalos létrejöttét 833-tól, a nyitrai fejedelemség morvák általi elfoglalásától számítják. Az ország 906 táján szűnt meg.

Nagymorávia az 1974-ben Csehszlovákiában kiadott iskolai történelematlasz alapján
Nagymorávia az 1974-ben Csehszlovákiában kiadott iskolai történelematlasz alapján

Írott források

Az első írásos emlékek a szlávok létezéséről már az ókorban megszülettek. Bizonyos történészek már Hérodotosz homályos utalásaiban is őket látják felfedezni. Biztos viszont, hogy az i. sz. 1. században Tacitus és idősebb Plinius már a szlávokról tudósít, akkor még veneti – venedi – venadi néven.

Első kárpát-medencei felbukkanásuk Priszkoszhoz köthető. Ő arról ír, hogy 448-ban Attila udvarában medosszal – mézitallal kínálták, amely tipikus szláv ital. Jordanesz a 6. század közepén született A gótok eredetéről és tetteiről című munkájában venetekről, antokról és szlovienekről ír. Prokopiosz 512-ben A gót háborúról  című krónikájában sclavus sclavini megnevezés szerepel. Samo birodalmáról Fredegar krónikája és A bajorok és a karantánok megtéréséről című krónikák tudósítanak.

Nagymorávia létezéséről már számos kortárs forrás maradt fenn, mint például a Fuldai Évkönyv, Reginus Krónikája, A bajorok és a karantánok megtéréséről, az angliai Nagy Alfréd Historia Mundija, de mérvadók a későbbi Bíborbanszületett Konsztantínosz: A birodalom kormányzásáról című munkája és Ibn Battuta útleírásai is. A szlávok magyar honfoglaláskori jelenlétéről szintén megemlékeznek a több száz évvel az esemény után született magyar krónikák. Jelenlétükről az is tanúskodik, hogy sok szláv jövevényszó került át a magyarba.

A probléma igazán a lokalizációja körül van. Kristó Gyula szerint Konsztantínosz biztosan a mai Szerbiában található Morva folyó mellett elterülő országról ír. Szerinte lehet, hogy két Morávia létezett, és Svätopluk ezeket egyesítette.
A szlovák történetírás szerint kiterjedése 350 000 km2, lakossága egy millió fő lehetett. A mai Csehország, Szlovákia, Magyarország, Délkelet-Lengyelország és északkelet-Ausztria vidékét foglalta magában. A magyar történetírás azonban szerényebb területet jelöl ki, ahol mintegy 120 ezer ember élhetett.

A szláv terjeszkedés a nyelvészek szerint

Ha a nyelvészet segítségét vesszük igénybe, három elmélet van a szláv nyelvek elterjedéséről:

·    a szlávok beköltöztek a germánok lakta vidékre, előidézve ezzel azt, hogy az ott őshonos germán lakosság egy része nyugatabbra húzódott;
·    a szlávok hatékony keleti földművelő kultúrája békés módon kezdett elterjedni, azt a germánok helyükön maradva elsajátították és a szlávot kezdték közvetítő nyelvként használni;
·    a rabszolga-kereskedelmen keresztül: a középkor kezdetén gyakran a szlávok között fogtak rabszolgákat (számos nyugati nyelvben a rabszolga szó a szláv szóból származik), de abban az időszakban szokás volt azokat felszabadítani, ezzel átadták nyelvüket.

Az ószláv nyelv megnevezése a staroslovienčina, a népé, amely beszélte, a slovien. A középkori okiratok Felsőmagyarország szláv lakosságát Sclavus vagy Slavus néven nevezik, míg a több szláv nemzetet konkrétan Bohemus, Polonus, Croatus stb. néven. Hogy éltek a vidéken szlávok (szlovákok) azzal először 1381. május 7-én a zsolnai polgárok számára kiadott Privilegium pro Slavis tudósít.

A tót főnév első előfordulása 1121-ra tehető, írásban 1405 körül jelent meg. A slovák szó – a szlovák történettudomány szerint – a 12. vagy 15. században bukkan fel először, a slovenský melléknév pedig 13. században. A Slovensko megnevezés 1685-től datálható. Ezzel szemben magyar történettudomány a szlovák első írásos előfordulását 1821-ben látja bizonyítottnak. A magyarban a tót eredetileg valamennyi őslakos szláv népet jelentett, csak a 19. század elejétől vált a szlovákok kizárólagos megnevezésévé. A Tótország akkori megnevezése a mai Szlavóniát takarja.

A szlávok közép-európai jelenlétéről vannak más elméletek is. Egyesek szerint a szlávok őshazája itt volt. Ez az elképzelés már a 12. századi úgynevezett Nestor krónikában bukkan fel először. Nem szláv származású szakemberek azt is feltételezik, hogy a szlovákok akár a 15. századi cseh husziták utódai is lehetnek.

Mint minden nemzeti történetírás esetében, a témát az azon nemzethez tartozó szakemberek ismerik a legjobban. Az is igaz, hogy a történetírás egyik feladata a nemzeti önazonosság erősítése. Ettől függetlenül egy tudományágról van szó, és mint ilyennek kizárólag a szakmaiságot szabad szem előtt tartania.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.