Az alábbiakban sztünde vendégszerzőnk élménybeszámolóját közöljük.
Magamról elöljáróban annyit szeretnék közölni, hogy erdélyi magyar vagyok, aki Kolozsváron él lassan tíz éve, és a Budapesti Corvinus Egyetemen doktorál Politikatudományok szakon. A doktori munkámhoz a terepkutatásomat a Felvidéken és Erdélyben végzem. Így kerültem tíz hónapra Szlovákiába. A kutatást Somorjáról, a Fórum Kisebbségkutató Intézetből végeztem, a Fórum Intézet szakmai, és a Slovac Academic Information Agency (Szlovák Akadémiai Információs Ügynökség) pénzügyi támogatásával.
A szakmai dolgokat tovább nem szeretném ragozni, hiszen ezt nem szakmai, hanem egyszerű élménybeszámolónak szánom. A szlovákiai tartózkodásom 2009. szeptember 1-én kezdődött, ugyanaznap, amikor érvénybe lépett a nyelvtörvény, illetve a nyelvtörvény elleni tüntetés zajlott Dunaszerdahelyen. Az, hogy ilyen időpontban kezdtem el kutatásomat, nagy mértékben rányomta bélyegét szlovákiai élményeimre.
Erdélyi magyarként tisztában voltam vele, hogy a szlovák nyelv ismerete nélkül nem fogok boldogulni a mindennapokban. Ezt az álláspontomat csak tovább erősítette néhány tapasztalat. Lévén, hogy ezek a tapasztalatok meghatározóak voltak számomra, sorra bemutatom ezeket.
Hosszas szlovákiai tartózkodásom miatt tartózkodási engedélyre volt szükségem, amelyet a tartózkodás első tíz napjában és az Idegenrendészeten tudtam kiváltani. Az érdekes az volt, hogy a tartózkodási engedélyt igénylő űrlap kizárólag szlovák nyelvű volt. Ott, azon a helyen, ahol éppen csak szlovák állampolgár nem fog megjelenni, viszont idegen országból mindenki. A lényeg, hogy nagyon örültem volna pl. angol nyelvű űrlapnak, de az, sajnos, nem volt. Ehhez kapcsolódóan, amikor kézhez kaptam a tartózkodási engedélyt, volt mellé egy tájékoztató, hogy mit szabad és mit nem szabad tennem. Hadd ne mondjam, hogy ez a kétoldalas, sűrűn teleírt dokumentum is csak szlovák nyelven volt. Itt is örültem volna egy angol nyelvű változatnak, hogy megint ne csak segítséggel érthessem meg a jogaimat ill. kötelezettségeimet.
A bankszámla nyitása ugyanígy csak segítséggel volt lehetséges, ugyanis ott is minden anyag kizárólag szlovákul volt meg, a szerződés is, amelyet alá kellett írnom. Lehet, hogy OTP Bankban ez másképp lett volna, én azonban nem azt választottam.
Ilyen volt a kezdet, és hivatalos ügyintézés része az itt tartózkodásomnak.
Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy itt bizony valamennyire meg kell tanulni szlovák nyelven, másképpen igen kellemetlen élményekkel gazdagodhatok. Így szépen elkezdtem tanulni. Mindenféle módon. Különórákra jártam egy szlovák anyanyelvű tanárnőhöz, rendszeresen. Könyvekkel, rádióval, tévével és google translate-el próbálkoztam. Az alapvető mindennapi dolgokat meg is tanultam, tudok kérni mindazt amire szükségem van, ezeket a mondatokat megtanultam. Viszont korlátozott szókincsem és a hiányos nyelvtani ismereteim miatt más mondatokat képtelen vagyok alkotni, és az élő beszédet sem értem.
Az első hónapban viszonylag intenzív társasági életet éltem. Ekkor szembesültem azzal, hogy a kávézókban, éttermekben és kocsmákban szinte sehol sincs angol nyelvű étlap (magyart nem is reméltem), és a pincérek is csak nagyon ritkán beszélnek bármilyen idegen nyelveket. Ezt, Kolozsváron élőként, nagyon furcsának tartom. A kolozsvári kávézókban, éttermekben és kocsmákban majdnem mindenhol van angol/német nyelvű menü, néhány magyar tulajdonossal bíró egységben pedig magyar nyelvű menü is. Ezeket a gesztusokat fontosnak – majdnem egyértelműnek – tartanám minden olyan helyen, ahol gyakran megfordulnak a turisták. Márpedig egy fővárosban és annak környéken gyakori jelenség lehet a turista.
Nyelvi problémáim igazából a Fórumban, illetve azon a néhány pozsonyi magyar diákok által szervezett rendezvényen nem volt, amelyen részt vettem.
A nagyon minimális és inkább passzív, mint aktív szlovák nyelvtudásom miatt több kellemetlen élményem is volt, amelyet úgy érzem, ki kell írnom magamból. Kezdjük azzal, hogy elmentem egy cukrászdába, és tortát szerettem volna vásárolni. Megkérdeztem a kiszolgálót, hogy esetleg beszél-e angolul vagy magyarul. Nem beszélt. A válaszát igazából nem értettem, de a gesztusaiból meg abból, ahogyan mondta, arra következtettem, hogy kb. azt mondhatta, hogy ha Szlovákiában élek, akkor igazán illene megtanulnom szlovákul beszélni. Többé ezt a vendéglátóipari egységet nem látogattam.
Aztán egyik reggel egy pozsonyi magyar buliból jöttem, és a buszmegállóban vártam a buszt. Egy középkorú hölgy megszólított szlovákul, amit egyáltalán nem értettem, és mondtam neki szlovákul, hogy „Nem beszélem a szlovák nyelvet”. Hiba volt. Utána ugyanis magyarul és nagyon pökhendien ezt kérdezte tőlem: „Nem beszélünk szlovákul?” A válaszom az volt: „Nem, de nem vagyok szlovák állampolgár”. A reakció: „Ja, Magyarból vagy?” Mondtam neki, hogy „Nem, hanem Erdélyből”. Mindezazért lepett meg, mert nagyon jól mutatja, hogy milyen a közhangulat, mennyire érzékeny mindenki arra – a magyarok is, mint ahogyan a fenti példa is mutatja -, ha valaki nem beszél szlovákul, és az ugyan eszükbe sem jut, hogy valaki esetleg turistaként van itt, és azért nem beszéli az állam nyelvét. Az még rosszabb, ha valaki szlovákul ugyan nem beszél, de magyarul igen, mert egyből sztereotipizálják: „Na, még egy személy, aki itt él és nem ismeri az államnyelvet.”
Mindenféle egyéb vásárláskor is voltak nyelvi gondjaim. Néha negatívan álltak ahhoz, hogy nem beszélek szlovákul, más alkalommal hajlandóak voltak általában angolul, de legutóbb magyarul is megszólalni. Ezek – az előző tapasztalataim fényében – igen pozitív élmények voltak. Igaz, mindez már az utóbbi két hónapban történt, talán a politikai változások miatt (is) enyhült a közhangulat.
A nyelvi gondok, érzéseim szerint, túlzottak voltak, és számomra nagyon élesen jelentek meg. Hasonló jellegű gondjaim Erdélyben nem voltak (valójában életem során mindössze két alkalommal), de nem ilyen gyakorisággal. Az is tény, hogy a román nyelvet sokkal jobban beszélem, mint a szlovákot.
Azt mondhatom, hogy szlovákiai tartózkodásom alatt a legerősebb élményt ezek a nyelvi tapasztalatok jelentették. Emellett többször jártam Pozsonyban és gyönyörködtem az Óvárosban. Ezelőtt pár évvel Pozsony egyike volt kedvenc városaimnak. Az itt eltöltött idő azonban, és ahogyan megismertem a várost, illetve az élményeim hatására a város egyszerűen közömbössé vált számomra. Még mindig jól érzem magam, ha az Óvárosban sétálok, de csak ennyi pozitív élményt jelent számomra. Igyekeztem megismerni Somorját, a várost, ahol mindennapjaimat töltöm. Kedves, csendes és nagyon praktikus kis város. Néhányszor meglátogattam Dunaszerdahelyet, amely nem ragadott meg különösen, de ott soha nem volt problémám a szlovák nyelv ismeretének hiánya miatt. Révkomáromban is tiszteletemet tettem egyszer. Hosszabb utazásokra Szlovákia területén nem vállalkoztam, az államnyelv korlátozott ismerete miatt. Máshová azonban ellátogattam: pl. pár napra Prágába, illetve Angliába. Ez előbbi szervezett kirándulás volt, utóbbi, majdnem tíz napos, egyéni kirándulás.
A mérleg másik, pozitív oldalát a felvidéki magyarok jelentik, akikkel most, vagy már korábban megismerkedtem. Részben szakmai tevékenységem során: pl. a Fórum Intézetben, vagy mert interjúalanyok voltak a kutatásomban. A szabadidős programokon való részvétel által többnyire a Diákhálózat és tagszervezetei vonzáskörébe tartozó személyeket ismertem meg. Az ismerkedés helyétől, vagy helyzetétől teljesen függetlenül, mindenki nagyon kedves, segítőkész és érdeklődő volt. Ebbe beletartozik az is, hogy gyakran enyhítették számomra a nyelvismeret hiánya miatti problémákat. Ezúton köszönöm mindenkinek a kedvességét, türelmét, előzékenységét.
A pozitívumokhoz az is, hozzátartozik, hogy Szlovákiában, véleményem szerint a fiatalemberek megjelenése – általában – kifejezetten esztétikai élményszámba megy. Az igazat megvallva, sehol a világon nem találkoztam ilyen gyakorisággal ilyen sok jóképű fiatalemberrel, mint itt.
A mai napon lejár a szlovákiai tartózkodásom szakmai része, így most alkalmasnak gondoltam szlovákiai élményeim megosztását az olvasókkal. Pár napos minivakáció következik számomra ugyanitt. Bízom abban, hogy kellemes szabadidős élményekkel fogok gazdagodni ez idő alatt. Utána pedig a hazatérés következik. Nem mondom, hogy várva várt hazatérés, mert összességében jól éreztem itt magam. Talán majd egyszer még visszatérek. A lehetőség hivatalosan is adott: a tartózkodási engedélyem további négy évig érvényes.
Megosztás:
Címkék: államnyelvtörvény erdély Felvidék nyelvhasználat szlovák nyelvtörvény Szlovákia szlovákiai magyar
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
kovax
2010. júl. 01. 10:08Érdekes írás. Szerintem lehet angolul boldogulni Szlovákiában, de tényleg csak bizonyos helyeken, piacin idős nénik között Mgayarországon sem. Szerintem jobban jártál volna ha románul probálkozol. Lehet, hogy elsőre furán hangzik, de akkor rörtön leveszik, hogy nem vagyok szlovák, de magyar sem (gondolom ezt nem akartad), hanem valami latin nyelvű külföldi. Akkor a felmerülő angol, mint közvetitőnyelv kölcsönös elégedettség élményt jelenthetett volna. Remélem azért volt pozitív élményed is a szlovákokkal kapcsolatban.
jozsi
2010. júl. 01. 12:26Hello Tunde, koszi a velemenyt, szamomra erdekes volt ilyen tapasztalatokkal szembesulni.
Laci
2010. júl. 01. 13:01Eddig ebbe bele sem gondoltam, hogy ez ilyen gond lehet... Én majd´ fél éve Szlovéniában vagyok, és hál´ Istennek itt eddig semmi hasonló negatív nyelvi tapasztalatom nem volt. Igaz Ljubljanában (mint főváros) jobb a helyzet, de még a legeldugodtabb falucska kocsmájában is beszélnek idegenül is, legtöbbször angolul - nem beszélve arról, hogy a helyiek igen örülnek, ha valaki próbál az ő nyelvükön szólni hozzájuk. De itt picit más közgondolkodás...
Rizs
2010. júl. 01. 13:55Király! Az írásod nekem tetszett, megmutatta, hogy a szlovákok -sajnos- olyan messze vannak az európai gondolkodástól, mint mi szechuántól.
Ricsi
2010. júl. 01. 15:15Nekem is nagyon tetszett a cikk, hajrá !!! Az első hozzászólás második részével viszont nem teljesen tudok azonosulni, mivel az ott említett eljárás egyfajta ön-cenzúrát, az emberi szólásszabadság önkéntes korlátozását jelentené...
Zorro
2010. júl. 01. 16:01Köszi Tünde az írást. Jó így külső szemléllő tapasztalatairól elgondolkodni. Én most nyáron készülök Erdélybe, de az eddigitapasztalataim azt mutatják, hogy vanmit tanulnink tőletek ...
Katarína Szászová
2010. júl. 01. 18:05Mit gondol, Tunde, Magyarországon boldogulhat-e valaki a magyar nyelv ismerete nélkul, Franciaországban a francia, Olaszországban az olyasz nyelv ... ismerete nélkul? Semmilyen itteni szlovák nem fog megtanulni magyarul egy-pár tokfej miatt, akik nem képesek elsajátítani az államnyelvet. Nem tudom, milyen helyeken fordult meg, de Pozsonyban egy pincértol megkovetelik legalább két idegen nyelv ismeretét, még ha nem is tokéletesen, de egy falusi négyes-osztályú kocsmákban ilyen kovetelmény nincs. Ha valamilyen idegen országba megyek, legalább az alapdolgokat megtanulom annak az országnak a hivatalos nyelvén. Onnek is meg kellett volna tanulni egy-pár alapveto dolgot.
stb.
2010. júl. 01. 19:14Naszlovenszku poszlovenszki, bazzeg! Mennyit várjunk még, hogy alkalmazkodjatok, ti, ki... ku...matyarok!
stb.
2010. júl. 01. 19:18A semmilyen itteni szlovákok csak lopni tudnak, szemlátomást, meg követelődzni.
marczy
2010. júl. 01. 20:40Ha a szlovákok azt hiszik, hogy az olyan rohadt természetes, hogy mindeki, aki az országukba lép, perfekt beszél szlovákul, akkor sajnos azt kell mondanom, nem Európában élnek. Én itt Csonkamagyarhonban egy bizonyos (kb. 70) IQ-szint felett egy olyan embert sem ismertem, akinek "természetes" lett volna, hogy aki az országba belép, tanuljon meg magyarul, mert ha nem, akkor irgum-burgum... Erdély románul beszélő részén járva megszólaltam románul, ha nagyon kellett, de nem volt bajom abból, hogy csak pár szót tudtam, mert vagy angolul, vagy franciául azért meg tudtam magam értetni. De mondok mást: a koszos, régóta az utcán lévő öreg hajléktalannak is próbáltam elmagyarázni UGYANEZEN a helyen (csak éppen a vasútállomáson), hogy nem tudok jól románul, és láss csudát, magyarul szólalt meg. Meg is nyílt a bőségszaru... MÉG ANNAK IS TÖBB ESZE VOLT, mint ezeknek a mosott agyúaknak, akikhez a posztírónak szerencséje volt. Sajnos tökmindegy, hogy melyik nyelvet szívta magába az anyatejjel... A magyar IQ is lehet negatív, meg a szlovák is.
Szászovának
2010. júl. 01. 20:47Tisztelt Sásová - a´sásban nagy lehet s sötétség. Biztos magyar érzelmű vagy az ová végződéseddel, ugye??? Egyébként a kérdésed tedd fel pl. a Kia vagy Samsung kóreai munkásainak vagy mondjuk a sok kínai kajálda pincérjének - már ha megértik. Aztán kicsit gondolkozz is.
marczy
2010. júl. 01. 20:53Tudod mit kellene csinálni? A magyar idegenrendészeten milyenek a dokumentumok? Nekem ezekhez még nem volt szerencsém, DE: ha kétnyelvűek (pl. magyar és angol), akkor oda lehetne melléjük rakni egy szlovákot, és országnak-világnak megmutatni, hogy mindenki lássa a két ország közti különbséget... Manipuláció, agymosás... Románia sokkal előbbre tart. Egy magyar évszázadok óta tisztában van azzal, hogy Magyarország nem volt soha tisztán magyar, hanem tudta, hogy két faluval arrébb már szlovákul vagy románul beszélnek, és ez így volt természetes, és ez fordítva is igaz volt, a tótmegyeri szlovák is tudta, hogy a nyelvhatár déli végében van, kelet és nyugat felé is magyar falvak. Mindezt sikerült szétzúzni... Nem, nem 1920-ban. Hanem a kommunizmus egy még a magyarországinál is veszedelmesebb fajtája révén, amit soviniszta, nacionalista eszmékkel itattak át. De Románia ezen már valamennyire túl tudott lépni...
kereszteslovag
2010. júl. 01. 21:28Szászovát nem kell komolyan venni, ill. még inkább kiélesíti a cikk negatív kicsengését. Egy olyan vélemény, amely szentul hiszi, hogy Szlovákia a "szlovák államalkotó nemzeté" és a tobbieknek kutya kotelessége ezt tudomásulo venni. Azt, hogy ez sehol máshol nem így múkodik, pláne Nyugateurópában nem, már valahogy nem hajlandó észrevenni. Ahogyan azt sem, hogy hogy a mai Szlovákia bizony igencsak kullog a mai EU szintje után, legalábbis ami az emberi és kissebségi jogokat illeti.....
seboka
2010. júl. 01. 22:50ahogy kereszteslovag is irta, nem kell Szaszova velemenyet komolyan venni, habar sokan osztjak ezt a velemenyt, csak nem magyarul kommentelnek. kivancsi lennek, hogy viszonyulna Szlovakia, illetve az itt elok egy Nemetorszagban bekovetkezett (vagy mondhatnek mas peldakat is) bevandorlashoz.
emil
2010. júl. 01. 22:57Az en tapasztalatom az volt, hogy meg leginkabb nemetul beszeltek a szlovakok Pozsonyban. Angolul nagyon gyatran, a magyarra pedig csunyan neztek. Viszont vannak magyarok meg akik hajlandok magyarul beszelni. Szlovakia terulten nagyszamban elnek oslakos magyarok, ha civilizalt orszag lenne, a magyar is allamnyelv lenne.
sztünde
2010. júl. 02. 00:00Üdvözletem mindenkinek. Én írtam a bejegyzést. Először is köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólását. Számomra ez a blogírás egy új műfaj, felkészültem, hogy kapok hideget-meleget. Folyamatosan itt leszek, és igyekszem nem hagyni válasz nélkül egyik hozzászólást sem. Úgyhogy akkor kezdeném is: @kovax: Amikor olyan eset volt, akkor igyekeztem angolul (Mozno po Englicky?), németül, és első alkalmakkal románul is elboldogulni. Általában mindenre "Nie" volt a válasz. Ennek hallatán még megpróbálkoztam a magyar nyelvvel is, de ez általában nem volt egy nyerő próbálkozás.
sztünde
2010. júl. 02. 00:02@Józsi: Köszi. Amúgy régi ígéret volt, most sikerült teljesítenem. :D Apropo, a buszmegállós eset a március pozsonyi magyar buli után történt. @Laci: Szlovéniában hasonlókat tapasztaltam, amikor ott voltam a tavaly. Ott egyszerűen mindenki beszél angolul, kortól függetlenül. Más európai országban sem volt nyelvi problémám, mindenhol lehetett angol nyelven érvényesülni. Ezek az országok: Németország, Belgium, de még Horvátországban is. @Rizs: Köszi. @Ricsi: Köszi. @Zorro: kíváncsi leszek a Te erdélyi tapasztalataidra. Bízom abban, hogy pozitívak lesznek.(Aztán ha Kolozsváron jársz az erdélyi utad alatt, és időd engedi, találkozhatunk egy kávéra vagy kolozsvári városnézésre).
sztünde
2010. júl. 02. 00:02@Katarina Szászová: Kedves Hölgyem, figyelmébe ajánlom a blogbejegyzés következő részét: "Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy itt bizony valamennyire meg kell tanulni szlovák nyelven, másképpen igen kellemetlen élményekkel gazdagodhatok. Így szépen elkezdtem tanulni. Mindenféle módon. Különórákra jártam egy szlovák anyanyelvű tanárnőhöz, rendszeresen. Könyvekkel, rádióval, tévével és google translate-el próbálkoztam. Az alapvető mindennapi dolgokat meg is tanultam, tudok kérni mindazt amire szükségem van, ezeket a mondatokat megtanultam. Viszont korlátozott szókincsem és a hiányos nyelvtani ismereteim miatt más mondatokat képtelen vagyok alkotni, és az élő beszédet sem értem." Egyébként nem falusi negyedosztályú kocsmákból származnak ezek a tapasztalataim. (Pozsony - Központ, Somorja-majdnem összes vendéglátóipari egysége)
sztünde
2010. júl. 02. 00:02@stb: no comment.
sztünde
2010. júl. 02. 00:03@marczy: nem tudom, hogy a magyar idegenrendészeten milyenek a dokumentumok. Arra lennék inkább kíváncsi, hogy Romániában milyen nyelven vannak ezek. Románia és a sovinizmus: most kevésbé vannak most tematizálva ezek a dolgok. 2oo4-ig azonban nálunk is léteztek ezek a problémák, a mindennapokban is. Most néha előveszik a politikai kampányokban. (Pár évig azonban most előreláthatólag - nem lesz kampány, úgyhogy megmarad a csend.) Most a közhangulat is csendes ebben a tekintetben.
sztünde
2010. júl. 02. 00:03@kereszteslovag: köszi, hogy tompítani akarod ezt az egész jelenséget, amelyről írtam, és amelyet teljesen alátámaszt Szászová írása. Én azt látom, hogy Szászová nagyon szelektíven olvasta el a bejegyzésem.
sztünde
2010. júl. 02. 00:04@seboka: Neked is köszi, ugyanazért mint kereszteslovagnak. Arra nem tudok válaszolni, hogy Szlovákia hogya viszonyulna egy új - nagy számú - kisebbség megjelenéséhez. De itt vannak a kínaiak, japánok, koreaiak. Hozzájuk hogyan viszonyul? Velük kapcsolatosan azonban én azt tapasztaltam, hogy ahová kivándorolnak, annak az államnak a nyelvét megtanulják, úgyhogy gyakorlatilag kifogás nem emelhető ellenük ebben a tekintetben. Romániában is láttam ezt, Magyarországon is (bár én ott nehezen értem meg őket), Szlovákiában pedig kifejezetten jól beszélnek szlovákul, azt tapasztaltam. Ez azonban egy más helyzet. Ők itt kereskednek, ebből élnek, ahhoz persze kommunikálniuk kell mindenkivel. Az én helyzetem pedig az, hogy egy évre jöttem, kutatómunkát végezni, utána hazatérek. A mindennapi munkámhoz a magyar és az angol nyelv ismeretére volt szükségem, a szlovákra alapszinten pedig a mindennapi dolgokhoz: élelmiszervásárlás, ebéd a városban, kávézás, utazás, ruha és egyebek vásárlása.
sztünde
2010. júl. 02. 00:04@emil: félreértés ne essék, én nem kizárólag magyarul szerettem volna érvényesülni, mint jeleztem, ezt sem a politikai helyzet, sem a mindennapi közhangulat nem tette volna lehetővé. Azt nem értem, hogy miért nem beszélnek általában az emberek bármilyen idegen nyelvet (pl. angolt, németet) a szlovákon kívül?
nyomkereső
2010. júl. 02. 01:01Reményeink szerint hamarosan egy "felvidéki magyarként hosszú távon Erdélyben" írás is várható ugyanitt. Örülök, hogy Tünde vette a fáradtságot, és kérésemre megírta a cikket. Nagyon tanulságos, a kommentek nem kevésbé.
Katarína Szászová
2010. júl. 02. 08:26"Korlátozott szókincsem és hiányos nyelvtani ismereteim miatt képtelen vagyok mondatokat alkotni ..." Kedves Tunde, ez a két dolog a feltétele annak, hogy valaki az idegen nyelvet megtanulja. Hogyan sajátította el az angolt? Annak a fórumozónak, aki a nyelvhatárról ír, szeretném feltenni a kérdést, hogy hol van a nyelvhatár egy magyar-szlovák családban, talán a hálószobában az ágy kozepén, mert hogy dél-Szlovákiában a legtobb házasság vegyes, a mi családunk is ilyen. Ami az itt élo kinaiakat, kóreiakat ... stb. illeti, ha nem tudnának szlovákul, már rég csodbe mentek volna, mert hát Pozsonyban a Miletič-utcai piacon a csipogó nyelvuket senki sem értené. Ha már arról írnak, hogy Szlovákia le van maradva nyugat után, meg hogy ott hogyan viszonyulnak a kisebbségekhez, próbáljon megszólalni Franciaországban magyarul, pedig ott az elnok felmenoi kozott magyar is van. Felhozta Szlovéniát, hogy ott kortól fuggyetlenul mindenki beszél angolul, érvényes ez Magyarországra is? Hisz ok maguk, a magyar TV-kben már tobbszor mondták, hogy Magyarország lakosainak 75 százaléka semmilyen idegen nyelvet nem beszél. Pozsony oslakosairól ír, hogy azok magyarok, viszont akkor mondhatjuk, hogy Kolozsvár oslakosai németek, mert a várost német lovagok alapították, Klausenburg volt az eredeti neve, hogy lehet az, hogy ott alig lehet németet találni és németul beszélni? Továbbra is azt állítom, hogy aki MO-n akar boldogulni, meg kell tanulnia magyarul, Szlovákiában szlovákul, Franciaországban franciául ... stb.
mama
2010. júl. 02. 09:32mi magyarok büszkék lehetünk, a túristák ezért tudomásom szerint jól érzik itt magukat. az unokám Budapesten pincér és a felvételnél feltétel volt két idegen nyelv ismerete.Ő beszél németűl és angolul, szeretnek is oda járni a külfőldiek. Itt tőltenek pár hetet nem feltétlen kell megtanúlniuk magyarúl! Ezt bizony a szlovákoktól is elvárná a túrista! Végre ezen a téren is büszke vagyok magyarságomra!
Árpi
2010. júl. 02. 10:04Drága Szászová! Szerinted mennyi idő alatt lehet elsajátítani egy idegen nyelvet? Ez a szerencsétlen lány próbálkozott, de nem a Felvidékre akart költözni, hanem csak egy évet eltölteni ott. Hogy viszonyulnak normális országokban az idegenekhez? Azt nem tudom, hogy más hogy viszonyul, de volt már, hogy egy kisbusznyi román közé száltam fel, mert nem volt közös nyelv, amelyiken elmondhattam volna, hogy merre van a nagykövetségük. Felszáltam a buszra és mutogattam. Tudod, segítségre szorultak és segítettem. Fel sem merült, hogy Magyarországon miért nem magyarul kérnek segítséget. Románok voltak és franciául tudtak és iszonyat kedvesek voltak, hogy segítettem.
sztünde
2010. júl. 02. 13:07@Katarina Szászová: Hadd mondjam el, hogy beszélek nyelveket. A magyaron kívül és természetesen beszélek román nyelven, amelyet csekély 15 évig tanultam (óvoda plusz 12 év iskola alatt). Beszélem az angolt, hasonlóképpen több, mint tíz évet tanultam iskolában, és folyamatosan tanulom és használom most is. Valamilyen szinten beszélem a németet, azt is kb. 6 évig tanultam. A szlovákot összesen tíz hónapig tanultam. Míg a román nyelvet rendszeresen használom, a románt a mindennapi életben, ha Romániában vagyok. Az angol nyelvet mindennapi kommunikációra, és a kutatási munkámban hasonlóképpen rendszeresen használom. Ehhez képest a szlovák nyelvre a mindennapi vásárlások és az utazások szintjén van szükségem. Érzékelhető a különbség? Jómagam helyzete más, mint a kínaik, koreaiak és vietnamiak helyzete, akik ide telepedtek le és abból élnek meg, hogy beszélnek szlovákul, mert másképpen senki nem vásárolna tőlük, akkor meg csődbe mennének. Én egy év itt-tartózkodást vállaltam, kutatómunkára. Ez egyáltalán nem ugyanaz a helyzet, mint amikor valaki itt telepedik le és itt akar élni hosszú távon. A kisebbségekről: hogy jutottunk ide? Én azt nem értem, hogy a szlovákok miért nem beszélnek idegen nyelveket, és itt az angolra meg a németre gondoltam elsősorban, nem a magyarra. Amúgy pedig Franciaországban biztosan élnek magyarok, de tudtommal ott szervezett magyar kisebbség nem létezik. Kolozsvárról pedig: soha nem volt egyetlen nemzetiség városa, mindig is több nemzetiség lakta Erdély nemhivatalos fővárosát. Hogy miért nincsenek már németek (igazából szászok) Kolozsváron? Vannak, pár százan. Azért vannak csak ilyen kevesen, mert Ceasescu eladta őket fejpénzért a német államnak, aki megvette őket így kivándoroltak még a Ceasescu éra alatt. Mindenkinek beszélni kell, annak az államnak a nyelvét, ahol érvényesülni szeretne. ezzel egyetértek. Ha Szlovákiában szeretnék érvényesülni, biztosan megtanulnám a szlovák nyelvet rendesen, de nem akarok. Ide egy évre jöttem, pár nap múlva hazatérek Romániába és hosszú távon ott tervezem leélni az életemet.
jozsi
2010. júl. 02. 13:16Sziasztok, en kulfoldon, olyan helyen, ahol nem beszelem a helyi nyelvet legtobbszor igy okoskodom: Egybol angolul beszelek. Nyilvan Skandinaviaban jobban mukodik, mint Gorogorszagban, de az a tapasztalatom, hogy ez barhol jobban bejon, mint ha kulon kerdezgetem, hogy "Do you speak english?" Mert erre a valasz az, hogy nem, de ennek ellenere sokan el tudnak mondani ezt-azt angolul. Europaban legalabbis. Ha ez tenyleg csodot mond, akkor eloveszem azt a harom szot, amit az adott nyelven tudok. Helytol fuggetlenul ezzel altalaban sikert aratok, es kis szerencsevel, ha egy kommunikativ emberrel hoz ossze a sors, sok mindent meg lehet vitatni. Az akarat es a kommunikacios keszseg nagyon sokat szamit. Ami meg a "kinek milyen nyelven kene tudnia" temat illeti, ezt mar halalosan unom. Nincs olyan, hogy egy nyelven tudni "kell", csak olyan van, hogy egy nyelven tudni "lehet". Szexualis orientaciotol es allampolgarsagtol fuggetlenul. Az a magyar, aki nem beszel allamnyelven, magara vessen, mint ahogy az a szlovak is aki magyar kornyezetbe koltozott es nem tud magyarul.
rigi
2010. júl. 02. 13:47Szászová egyszerűen mondjon le :) Ez katasztrófa, hogy ilyen emberek élnek közöttünk...
kovax
2010. júl. 02. 15:57Vajon egy román nemzetiségű kolozsvári, hogyan érezheti magát Szlovákiában? Tegyük fel, hogy román anyanyelvén kívül beszél angolul és franciául is. Francia szakosként került ki. Baráti köre, ismerősei francia szakos szlovákok. Kb. 10 hónapot szeretne eltölteni Szlovákiában, főleg franciaul tudó közegben. Tehát nincs különösebb ingerenciája, hogy elsajátítsa a szlovák nyelvet, (bár szerintem elvárt, hogy ha valaki két-három nyelvet beszél, akkor már egy továbbit is el tudjon sajátítani, ha úgy hozza az élet.) Azért tíz hónap elég nagy idő, én ha ennyi időre bármilyen ungabunga országba kerülnék a legalapvetőbb kifejezéseket elsajátítanám. Igaz a hivatali nyomtatványok azért már magasabb szint a kávérendelésnél! Szerintem a románnyelvű kolozsvári élvezné a franciául tudó szlovákok társaságát, de szomorúan venné tudomásul, hogy a szlovákok között nem nagyon magas a nyelveket tudók aránya, de ebből nem csinálna problémát. (Amúgy a tendencia az angol nyelv terjedésének kedvez, de ez idő kérdése.)
tweb
2010. júl. 02. 17:14Nagyon örülök, hogy sztünde megírta a tapasztalatait, ehhez illetve néhány hozzászóláshoz szeretnék kiegészítéseket fűzni. Saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy sztünde meglehetősen reálisan látja a dolgokat. Nagyon kevés negatív tapasztalatom volt eddig a magyar nyelv használata miatt, becsmérlő, agresszív megnyilvánulás egyszer sem, kisebb negatív kicsengéssel elhelyezett "Nem tudsz szlovákul?" már több. Úgy látszik vannak felvidéki magyarok, akiknek identitásába beépült a szlovák nyelvtudás és elvárják. Mások - mint pl. én is - úgy gondolják, hogy senkitől nem várható el, hogy valamely nyelven beszéljen, értsen - még ha az az államnyelv is. Különösen ha az illetőt körülvevők anyanyelve döntő többségében nem is az a nyelv, amelynek ismeretét rá akarják erőltetni. Ideális az lenne, ha az európai emberek mind tudnának az anyanyelvükön kívül egy világnyelvet és még egy további nyelvet legalább az alapfokú kommunikáció szintjén. De nem kényszer hatására és nem rájuk erőltetett nyelveket. Így nagy esély lenne rá, hogy mindenki megérti a másikat. Akkor végre mindenki megértené, hogy a másik nemzet gyermeke nem zsiráf, hanem ugyanolyan ember mint mi magunk, akivel lehet beszélni, akár vitatkozni, érvelni is, sőt még barátkozni is. Szlovákia Idegenrendészetén (a rendőrség része) valóban csak szlovák nyelvű űrlapok vannak. Dél-Szlovákiában a legtöbb tartózkodási engedélyt magyar állampolgárok részére állítják ki (a fém iratszekrények feliratozása alapján). Az ügyintézők (egyenruhás rendőrök) egy része beszél magyarul, az identitásukat nem láthatom, de a nevük sokszor magyar. Sajnos olyan ügyintézők is vannak, akik csak szlovákul tudnak, vagy esetleg elképesztően gyengén gügyögnek angolul, németül. Ezek aránya úgy 40-50% lehet. Magyarországon az Idegenrendészeten az űrlapok elérhetők az EU három legnagyobb nyelvén is (német, angol, francia), példa: http://www.bm-bah.hu/ujpdf/angol/79.pdf Nyelvtudás Szlovákiában és Magyarországon: Szlovákiában a síelőhelyeken általában tudnak angolul vagy németül valamennyit, illetve a magyar nyelv is fel-felbukkan, mivel az ottani magyarok is fellelhetők szerteszét az országban. Pozsonyban sok magyar van, a Mileticova utcai piac mint szlovák nyelvtudást igénylő hely emlegetése Szászova részéről külön is érdekes volt, mivel az árusok nagy része csallóközi magyar. A büfékben is van olyan, ahol lehet magyarul kérni, a kenyeresnél is, sőt a WC-s néni is magyarul beszélt, ottani magyar cigánynak tűnt. Ha meg sem próbálod használni a magyar nyelvet a várható negatív reakciók miatt, akkor többet veszítesz, mint amennyit nyersz. Más boltokban, hivatalokban, irodákban, bankban is van esély, hogy magyarul ügyintézz, de persze nem mindig. Nekem kb. 3:1-hez volt az arány Pozsonyban. Postán, állami szerveknél, bankban alulreprezentáltak a magyarok. Egy személyes élmény: a pozsonyi bankfiókban dolgozott kb. 8-10 ember, egyetlen egy alkalmazott beszélte az angol/magyar/német nyelvek valamelyikét, ő a ranglétra alján dolgozott, mint előadó. Magyar volt, nagyon értelmes. Rajta kívül senki egy kukkot sem és ez egy új, multinacionális céghez tartozó bankfiók volt. Dél-Szlovákiában ritkán ütköztem nyelvi akadályba, nyilván délről észak felé haladva egyre többször. Inkább az olyan szituációk zavartak, amikor a pincér közölte, hogy magyarul nem tud, angolul pedig félreértette az étlap szót is, majd az ételt a kollégája hozta ki, aki magyar volt, de angolul próbálkoztam kommunikálni vele, ez meg őt biztosan érzékenyen érintette, mikor kiderült, hogy mindketten magyarok vagyunk. Valahogy az az érzésem volt, hogy a pincér semmibe veszi a magyar nyelvet és azt a tényt, hogy mi összetartozunk. Inkább nem szólt a kollégájának, amit már csak a kölcsönös megértés elősegítése és a vendéglátóiparban kötelező vendégközpontú szemlélet is megkívánt volna. Magyarországon is baromi sokan vannak, akik csak magyarul beszélnek. A kommunista bezártság megtette a hatását mindenhol. Azt viszont nem gondolom, hogy a magyarországi magyarok elvárnák a magyar nyelv ismeretét. Sőt, inkább befogadó, érdeklődő módon közelítenek a magyarul nem tudó külföldiekhez. A vendégszeretet hagyománya is lehet az ok, minden esetre itt nagy különbséget látok. A rendőrök, hivatalnokok, stb. nyelvtudása lesújtó. A fiatalok nagy része viszont tanul idegen nyelveket és mozognak is a nagyvilágban így a helyzet már most is gyökeresen más, mint 1990-ben volt. Ez az egyetlen terület, ahol biztos vagyok a pozitív változásban az elkövetkező 15-20 évben. A pincérek csak a színvonalas helyeken és a külföldi turisták által látogatott helyeken beszélnek németül és angolul. Sok pincér csak magyarul tud. Így látom én. Szlovákiában a magyarok aránya olyan magas és a közös történelem annyira összeköti a szlovák és a magyar nemzetet, hogy hivatalos nyelvvé kellene emelniük a magyart is, legalább a magyarok által lakott területeken. Az az ideológia, amely a szlovák identitást a magyar ellenében próbálja definiálni téves és nem állhatja ki az idő próbáját.
rafi
2010. júl. 02. 21:47Nagyon jó ötletnek tartom ezt a jegyzetet, a felvidéki magyarok legtöbbje már annyira beletörődött sorsába, hogy sose venné észre mi is folyik körülötte. Ezt most a cikk tökéletesen visszaadja, és szerintem nagyon sokan egyet is értenek vele. Köszönet érte sztündének Szászovának cimezném az idegen országba megy és előtte megtanulja a nyelve-s gondolatához, hogy nagyon boldog ember lehet, ha olyan sok nyelvet beszél, vagy pedig nagyon szegény, ha az országot még el sem hagyta. Ha elmész egy idegen országba mondjuk kirándulni, kétlem, hogy előtte komoly nyelvleckéket vennél, legfeljebb egy-két szót megtanulsz érdeklődésből, de ezzel még alapfokon se fogsz tudni. Ilyesmit a világnyelvekre kell bizni. Egy értelmes ember örül neki, ha egy idegen megtisztelni azzal ha az ő nyelvén szól hozzá, még ha töri is azt. Nem pedig kicsapja a hisztit, hogy ez itt szlovákia. Igen ez itt szlovenszko, ez a fajta hozzáállás pedig a minősítése. Az pedig, hogy, Olaszországban vagy Franciaországban boldogulhatsz-e az ottani nyelv ismerete nélkül, egyértelműen igen. Kedves, jártál már arrafelé? Magyarországon nem állitom, de az arány mindenképp jobb, mint itt. Ott nem büszkék arra, ha nem beszélnek egy nyelvet. Az csak szlovákia unikuma, hogy figyelmen kívül hagyja az idegen nyelv fontosságát, a szlovákot pedig mindenekfelettinek tartja. Elég megnézni egy egyszerű álláshirdetést itt és Magyarországon: itt az idegen nyelv ismerete (nem beszélve a magyar által lakott helyeken a magyar nyelv ismeretéről) a legtöbb helyen fel sincs tüntetve, míg MO-n nagyon kell keresned, ha olyan munkát akarsz találni, ahol nincs ez megkövetelve. Itt tartasz te, és itt tart hőn szeretett szlovákiád. Ezt verték bele a te és kb 4-4,5 millió sorstársad fejébe, amit szentirásként be is tartotok. Hajrá, csak igy tovább. Erdélybe egyébként én is szeretnék a nyáron eljutni, remélem ott nem fognak sztündéhez hasonló negativ élmények érni….
Tibi
2010. júl. 03. 09:22Szaszova arroganciája nem lep meg, ez a jellemző az egész Szlovákiára a szlovákok részéről. Rengeteg országban voltam már, tapasztalatom szerint Szlovákia semmihez semm fogható fasisztoid ország. Én belgiumi élményemet szeretném megosztani, amely 3 nyelvű ország. Antwerpenben voltam hosszabb ideig, ami flamand nyelvterületen van. Kevesen beszéltek franciául, de aki úgy szólalt meg, azzal nagyon kedvesen beszéltek, aki flamnadul azzal flamandul.Általában mindenütt flamand volt a felírat buszpályaudvaron, boltban, mert ezt mindenki beszélte, a praktikum határozta meg, hol milyen étlap volt. Francia nyelvterületen francia, de flamandul is tudtak. Szlovákiában az lenne a természetes ha a magyar nyelvet hivatalossá tennék, hiszen több mint 10% beszéli a nyelvet, és a szlovákok szépen megtanulnák a magyart.
seboka
2010. júl. 03. 17:40itt tobbszor elhangzott, hogy a magyar nyelvet hivatalossa kellene tenni. persze, kellene, de talan majd 50 ev mulva. emberek, hol elunk? szerintetek erre van realis esely? ilyenkor szoktak mondani, hogy politikai akarat... :D vagy inkabb :(
nyomkereső
2010. júl. 03. 18:09Irreális, valóban. 50 év múlva viszont már nem nagyon lesz, aki tömegesen igényelné...
seboka
2010. júl. 03. 18:14vegulis celkent ki lehet tuzni... a kerdes az, hogy valos hataridon belul elerheto-e... welcome to asszimilejson state. :(
nyomkereső
2010. júl. 03. 18:18Sokkal szerényebb célok sem sikerültek eddig errefelé :( Sőőt, gyakran a célok kitűzése is komoly problémát okoz!!
Ricsi
2010. júl. 03. 19:20Szerintem is az alapvető gond valóban a célokkal, a prioritások meghatározásával van és azok hiányával; ha nagyon keveset kérünk vagy szinte semmit, az lesz a sok valakiknek és abból kényszerítenek majd "kompromisszumra". Jelenleg a célok szintje és vele együtt a perspektíva valahogy nagyon alacsony szinten van - s ebből még alkudni ??? Úgyhogy véleményem szerint a "kérjünk keveset és majd azt megadják" taktika alapvetően problematikus ... A másik dolog, hogy mi legyen a cél, ennek meghatározása, amiért aztán érdemes küzdeni (pártok esetében pl. miért éri meg belépni egy koalícióba ill. fordítva: mikor kell abból kilépni), de ennek a kifejtése megérne egy misét.
chechomski
2010. júl. 03. 20:50@Tibi :"ez a jellemző az egész Szlovákiára a szlovákok részéről" -szerintem ez egy nagyon primitív általánosítás. Nem lehet, hogy rossz körökben mozogsz? Én nem élek Szlovákiában, de abszolut más tapasztalataim vannak az általam ismert szlovákokkal.Pl. Tegnapelőtt beszélgettem át majdnem egy éjszakát 5 vagy 6 szlovák állampolgárral, akik a CEU romológiai konferenciájára jöttek-nyomokban sem fedezhető fel Rajtuk az Általat leírt attitűd. Jelzem, mindegyikük kiváló szakember és egyikük sem (szlovákiai) magyar. Hallod ezt Te is, Fórum KISSEBSÉGKUTATÓ intézet(hahahahaha)? "tapasztalatom szerint Szlovákia semmihez semm fogható fasisztoid ország" egyrészt egyetértek, de csupán úgy, amennyiben ebbe a fasisztoid attitűdbe beleszámítjuk a szlovákiai magyarokat is. Másrészt....hát azért történnek dolgok sok helyen(Ausztria, Olaszország, Bulgária, Románia, Litvánia, Franciaország, Dánia...csak így kapásból, az utóbbi hónapok legdurvább emberjogi elcseszéseire gondoljunk-eu-n belül) , csak általában nem a schengeni útlevéllel rendelkező "fehér" bőrszínű állampolgárokkal, hanem romákkal, menekültekkel, ők pedig kit érdekelnek....ugye kedves Csáky Pál, A. Nagy László, kedves mkp és most-híd szavazók? (gondolom mind lesz.rájtok, hogy pl. jelenleg egy dél szlovákiai, magyaul beszélő községben[Medve-Medvedov] három Guantanamoról szabadult áldozatot TART FOGVA szinte teljes izolációban a Szlovák Köztárság, ahelyet, hogy biztosítaná számukra a nekik járó, politikai menekültstátuszukból alanyi jogon következő védelmet és segítséget, amire a Szlovák Köztársaság több államközi egyezményben kötelezte magát. Tudtok róla, hogy ez a három ártatlan ember, akit szülőföldjükről elhurcoltak, éveken át izoláltak, kínoztak, megaláztak-most néhány(tíz) kilóméterre Tőletek ÉHSÉGSZTRÁJKOL, hogy végre megkaphassa egy töredékét annak, ami járna neki? szolidaritási tüntetés? petíció? politikai/civil nyomásgyakorlás? ugyanmá'....hogy Ti megmozdítanátok seggeteket néhány "büdös arabért"(de ha már itt tartunk, nézzük a "másik oldalt"-ami persze csak Számotokra: rasszisták, iszlamofóbok és antiszemiták számára "másik": all we're carbon based, de ezt Nektek magas- is, a Gój Motorosok nevű fasiszta szervezet egy ártatlan bárányokból álló, gyerekeket falunapon motroztató baráti társaság...ugye kedves Ladányi Lajos volt mkp-s parlamenti képviselő :))) ...na mindegy) többek között ezért és hasonlókért gondolom, hogy a szlovákiai magyar társadalom kb.9O%-ának social behaviourja(tudtommal ez a műszó nincs meg a magyarban, ma megvan, kérem írja le valaki és bocs)alapján reménytelenül ignoráns, elszigetelt, rasszista, szexista, classista(osztályelőítéletes) s.ggfej. Lehet, hogy "civil"ben majdnem mind nagyon jó fejek vagytok, de tudatos állampolgárként kb. egy rakás sz.r, és ilyenkor szoktam mondogatni, hogy ha a kettő között kellene választanom, biztos hogy inkább szlovákiai szlovák szeretnék lenni, mint az ahova "geopolitikailag" megszülettem: szlovákiai magyar.
sztünde
2010. júl. 03. 23:23Kedves kommentelők! Ma este újra igyekszem lereagálni a kommenteket. Kezdem ott ahol abbahagytam. @Árpi: Köszi, de nem érzem magam szerencsétlennek semmilyen értelemben. Ez nem egy szerencsés, sőt bántó kifejezés számomra. Amúgy igen: az attitűd az idegenekkel(turistákkal) szemben itt a kulcskérdés. @Józsi: egyből angolul beszélni, kérdezés nélkül. Van ebben igazság. Csak adott helyzetben nehéz felmérni, hogy itt most udvariaskodással kellene-e kezdeni, vagy pedig egyből angolul beszélni, melyik a jobb stratégia. Volt már így is, úgy is, nem lehet megmondani, hogy melyik működik jobban. @kovax: a kolozsvári román Szlovákiában egy jó példa, hasonló környezet, hasonló helyzet lehetne. Az idegen nyelvek ismeretét illetően valószínűleg hasonló tapasztalatai lennének, mint nekem. @tweb: Köszi. Magyar nyelvű ügyintézés: ebben általában magyarul próbálkoztam, azonban néha az volt a helyzet, hogy nem volt elegendő. Olyankor kértem segítséget. Az én tapasztalatom az ügyintézésben a következő: az egyik somorjai bankban egy személy beszélt magyarul, más senki, értelemszerűen mindig őt kellett keresnem, ha ügyintéznem kellett ott. Az idegenrendészeten Dunaszerdahelyen magyar anyanyelvű hölggyel hozott össze a sors, az igaz. De ez a dolog kiszámíthatatlan. A somorjai postán nagyjából 5 alkalomból négyszer tudtam magyarul ügyintézni. Nagyjából ezeket az intézményeket látogattam ügyintézés céljából. @rafi: érdekes, hogy ezt így látod. A bejegyzés kérésre és élménybeszámoló műfajban íródott, nem próbáltam én ezzel senkit semmiből felébreszteni. Ha mégis hasznosnak bizonyul a cikk, ennek örvendek. Erdélyi látogatás : remélem, csak pozitív tapasztlataid lesznek ott. És ahogyan Zorronak is felajánlottam, ha gondolod, időd engedi, egy kávéra összefuthatunk Erdélyben valahol, vagy kolozsvári/csíkszeredai városnézést is szervezhetek Neked/Nektek ha van igény rá. @Tibi: Antwerpen: örvendetes, hogy vannak ilyen példák. Gyakran ez csak attitűd kérdése. A magyar nyelv, mint hivatalos nyelv Szlovákiában: ez már jóval túlmutat írásom eredeti céljain, amelynek semmilyen politikai jellegű célja nem volt, hanem egy szubjektív élménybeszámolónak szántam.
sztünde
2010. júl. 03. 23:31@seboka: ugyanúgy, csak azt mondhatom: politikai célom ezzel nem volt. Érdekes, hogy hogyan alakult ki ez a hozzászólásokban, hozzászólásokból :D @nyomkereso: Neked nem is kell már még egyszer elismételnem a fentieket, hiszen Te tudod a legjobban az írás keletkezésének körülményeit. @Ricsi: csak ugyanazt mondhatom, mint Tibinek meg sebokanak. Az eredeti cél élménybeszámoló volt. Érdekesen tevődött át ez a kommentekben politikai síkra.
seboka
2010. júl. 04. 00:12@sztünde: értem én, hogy nem volt politikai célod, de elég gyakran merülnek itt fel felvidéki témák, amik politikához köthetőek. ezért a kommentelők nagy része ilyenkor ebbe az irányba is elmozdul. az írás tetszett egyébként, ha korábban nem írtam volna. tweb véleményével pedig egyetértek. :)
nyomkereső
2010. júl. 04. 00:43@chechomski: sajnálom, de a 20.50-es hozzászólásod automatikusan, linkek nélkül is fennmaradt a spam szűrőn. Vajon miért? :) De már olvasható.
seboka
2010. júl. 04. 13:26@chechomski: kicsit elkanyarodunk a tematol, de szerintem van abban ertelmes gondolat is, amit irsz. meg ha (szamomra sajnos) az altalanositasok es a hangnem teljesen elviszi olyan iranyba a hsz-t, ami nekem foloslegesen frocsogove teszi. erdekes lenne egy hasonlo gondolkodasu/celu szemely latogatasa a felvidek tobbnyire magyarul beszelo reszen mint sztunde. mondjuk egy olyan szlovake, aki kulfoldon el es nem beszel magyarul (ertelemszeruen a magyarorszagi szlovakok itt kiesnek), de lehetne esetleg delvidekrol vagy nyugatrol idelatogato velemenye is. tudom, celzottan nehez ilyet talalni.
kovax
2010. júl. 05. 09:08tweb! "Valahogy az az érzésem volt, hogy a pincér semmibe veszi a magyar nyelvet és azt a tényt, hogy mi összetartozunk." Ha Bp-n bunkó veled a pincér, akkor azzal jösz, hogy "mert vidéki" vagyok, ha meg vidéken, akkor meg azzal, hogy "mert pesti vagyok". Közben meg az az igazság, hogy vannak bunkó pincérek, akik nem a magyar testvért látják benned, hanem egy kellemetlenkedő alakot, akit jól le kell húzni. "Magyarországon is baromi sokan vannak, akik csak magyarul beszélnek. A kommunista bezártság megtette a hatását mindenhol." Ezt a kommunista rendszer előtti rendszer érte el. A mai magyarok nagy részének ősei nem magyar anyanyelvűek voltak, de az iskolákban beléjük verték (korbács és mézesnadzag módszerrel) a magyar tudatot és ezzel együtt a magyar nyelvet. Tehát Magyarországon a szlovák nyelvű, szlovák dédszülökkel rendelkezük sem tudnak egy mukkot sem szlovákul. Tibi! "a szlovákok szépen megtanulnák a magyart." Hát pont ezt szeretnék elkerülni. A szlovákok szeretnének megmaradni szlováknak, a nyelvtudás meg az első lépés a magyarosodás útján. A történelmi tapasztalat ezt mutatja.
seboka
2010. júl. 05. 10:33@kovax: "Ezt a kommunista rendszer előtti rendszer érte el. A mai magyarok nagy részének ősei nem magyar anyanyelvűek voltak, de az iskolákban beléjük verték (korbács és mézesnadzag módszerrel) a magyar tudatot és ezzel együtt a magyar nyelvet. Tehát Magyarországon a szlovák nyelvű, szlovák dédszülökkel rendelkezük sem tudnak egy mukkot sem szlovákul." miert kell ezt szlovakokra kihegyezni? a kommunista rendszer egyik iranyelve volt, hogy nemzeti alapon epitsen orszagokat. persze elotte is voltak hasonlo torekvesek, de a kommunistak sokat tettek az ugy erdekeben. tweb kommentje nem elsosorban az osok nyelvere vonatkozott, hanem vilagnyelvekre (legalabbis az en olvasatomban). "Hát pont ezt szeretnék elkerülni. A szlovákok szeretnének megmaradni szlováknak, a nyelvtudás meg az első lépés a magyarosodás útján. A történelmi tapasztalat ezt mutatja." latni kell, hogy az egyszeru ember nem azert fog magyarul/szlovakul/szerbul/nemetul tanulni, mert a nyelvtudas ertek, hanem mert ereteket tud vele teremteni. kell a munkajahoz, egyszerubb boldogulasahoz. ha a szlovakoknak ez kelleni fog, akkor megtanulnak. ugyintezoi szinten is ez van: ha eloiras, akkor meg kell tanulnia, hogy azt a munkat el tudja vegezni. ettol meg nem lesz magyarosodas, de az ilyen folyamatok - szerintem - inkabb gazdasagi vonulatuak (meg persze vegyeshazassagok).
tweb
2010. júl. 10. 16:06@kovax: Én:“Magyarországon is baromi sokan vannak, akik csak magyarul beszélnek. A kommunista bezártság megtette a hatását mindenhol.” Te:"Ezt a kommunista rendszer előtti rendszer érte el. A mai magyarok nagy részének ősei nem magyar anyanyelvűek voltak, de az iskolákban beléjük verték (korbács és mézesnadzag módszerrel) a magyar tudatot és ezzel együtt a magyar nyelvet. Tehát Magyarországon a szlovák nyelvű, szlovák dédszülökkel rendelkezük sem tudnak egy mukkot sem szlovákul." Ez ebben a formában nem igaz (bár valóban a világnyelvekre gondoltam elsősorban a hozzászólásomban). Ha megnézed, hogy pl. Sopronban hányan beszélték magas szinten a német nyelvet 1938-ban és hányan beszélik most, akkor a választ meg is kaptad. A Horthy-rendszer egyértelműen magyarosítani igyekezett, de ez nem jelentett olyan mértékű nyomásgyakorlást mint a II. vh utáni szovjet megszállás teremtette helyzet, amikor a magyarországi németek kb. 50%-át kitelepítették és a nyelv puszta használatát is tiltották. A magyarországi szlovák anyanyelvű lakosság is óriási veszteséget szenvedett a lakosságcsere során, így már 1950-re sok településen egyszerűen megszüntették a német és szlovák nyelv használatának természetes közegét. Az ötvenes években mindenki gyanús volt, aki a magyaron kívül idegen nyelvet is beszélt, útlevelet is csak rendkívül nehezen kaphattak. Ezért a hivatalos közegben letagadták, sokan az őket ért diszkrimináció hatására igyekeztek is elfelejteni. Ilyen a Horthy-rendszerben nem volt. Hozzátéve a vasfüggönyt látható, hogy a kommunista rendszer rombolása nagyságrendekkel nagyobb volt mint a Horthy-rendszer magyarosító törekvéseinek hatása. A mai magyarországi szlovákok érdekes téma, valóban a legfiatalabb nemzedék nem tud szlovákul (Békéscsaba környékén talán nem így van), pedig a nagyszülei még tökéletesen tudnak. Megkockáztatom, hogy a legfiatalabbak többsége semmilyen szlovák identitást nem visz tovább. Annak ellenére alacsony a hagyományokat és az ősök nyelvét ápolók aránya, hogy Szlovákia közel van és semmilyen tiltás, diszkrimináció nem fenyegeti a tót identitás megőrzését. A lehetőség adott, persze tenni azt kellene érte. Hogy ez pontosan miért van nem tudom, de pl. a német felmenőkkel rendelkezők nagyon gyakran őrzik sváb/német identitásukat, hagyományaikat még akkor is, ha a nyelvet nem vagy csak alacsony szinten bírják. Sem a magyarok, sem a szlovákok, sem más nemzet nem olvadtak be sehová azért mert ismertek még egy nyelvet az anyanyelvükön kívül, mint ahogy a mai dánokat sem fenyegeti beolvadás azért, mert magas szinten megismertetik velük az angol nyelvet tanulmányaik során. Ez egyszerűen kulturális színvonal kérdése. A saját kultúra (lehet belőle kettő, sőt néha még három is) ismerete, becsülete és ápolása a kulcs a megmaradáshoz. Az előtte lévő esetet elég egyértelműen leírtam, szerintem félreérthettél valamit. Ha vendéglátós vagyok és nem tudok megfelelően kommunikálni a vendéggel, akkor hívok olyat, aki tud. Pláne ha a fél városnak ugyanaz az anyanyelve mint az ominózus vendégnek.
Zilizi Tihamér
2010. júl. 24. 23:52Kedves Tünde! Meglátásai...sehol sem látott annyi jóképüt...gondolom a magyarokat is beleszámitotta.Emlékeztetném:1918 előtti idöröl olvastam,hogy sehol annyi szép,szinte ércbe kivánkozó magyar férfifej mint Erdélyben,máshol nem volt...Pozsonyi nökröl inkább 6O-as években volt többet hallható - persze szlovákok részéröl magukat dicsérve - hogy mindegyik szép,nincs csunya. 1919 előtti pozonyi Hiradóban olvastam,hogy akkor is elterjedt volt a pozsonyi nök szépsége,csakhogy akkor tótok legfejjebb cselédek voltak a városban.Vagy Izabella föhercegnö fotója szerint csunya külsejü drótostót is akadt. 19-ik századi angol leiró szerint pozsonyi föúri magyar hölgyek a legcsinosabbak voltak Nagyobb önérzettel kellene lennünk magunk iránt magyarok! Hasonlóan nem látok a hozzászólók közott csak letargiát.Hát nem lehet ellenállunk a szlovák intoleranciának?Nem bizunk magunkban,hogy visszaszorithatjuk öket?Hogy valamikor ugymond önrendelkezünk magunk földjén?NEM NAGYOBB-E TÖRTéNELMÜNK éS NEM VAGYUNK-E TÖBBEN NáLUKNáL?Bojkottal nem szállhatunk velük szembe...? Kedves Tünde és hozzászólók gondolkozzanak el soraimon üdvözlettel Botond
sztünde
2010. júl. 26. 21:44@Zilizi Tihamér: Mint ahogyan írtam, egyik országban sem láttam, annyi jóképű fiatalembert, mint Szlovákiában. Lévén, hogy csak láttam őket, beszélni nem beszéltem velük, nem tudhatom róluk, hogy szlovákiai magyarok voltak-e avagy szlovákok. De ebben a tekintetben a nemzetiség lényegtelen is, ez csak egy pozitív benyomás volt számomra. Ennyi. @mindenkinek: Találtam egy nagyon érdekes, témához illő videót Erdélyről. A címe: Erdély büszkesége. Nagyon szépnek és hangulatosnak gondolom. Itt nézhető: http://www.youtube.com/watch?v=66ekGj1oa7E @Katarina Szászová: A videót különösen ajánlom az Ön figyelmébe!
fergeteg
2010. aug. 04. 00:32Kedves Tünde,vártam volna,hogy arra is reagál a Botondnak,hogy el tudja-e elképzelni,hogy a még magyar többségü területek Magyarországhoz kerülnek? Fergeteg
sztünde
2010. aug. 04. 17:21@Zilizi Tihamér/Botond és @fergeteg: Mint ahogyan már fennebb, a kommentekben is szerepel: Az írásom eredeti célja élménybeszámoló elkészítése volt, amely érdekesen tevődött át ez a kommentekben politikai síkra többször is. Azonban akárcsak előbb, most sem fogok semmilyen politikai állásfoglalást megjeleníteni, mégpedig azért, mert egyszerűen nem ez volt a célom, amelytől eltérni nem fogok. Így a politikai jellegű kommentekhez nem fűzök kommentárt.
Tike
2010. okt. 06. 18:06En is kolozsvari vagyok es nagyon hasonlo helyzetben vagyok a szerzovel, olyan ertelemben, hogy en is hosszabb idore Pozsonyba koltoztem. Nekem is, mint minden idegennek el kellett intezzem a tartozkodasi engedelyemet az idegenrendeszeten. Az urlap, amit ki kell tolteni szlovakul van termeszetesen, de alatta mindent ir angolul is, meg nemetul is. Az igaz, hogy a papir, amit a tartozkodasi engedely melle adnak csak szlovakul van (mondjuk en megkertem egy ismerosom olvassa el es mondja el mi all rajta). Ami a bankszamlat nyitasat illeti, nekem szemely szerint nem volt gondom, angolul siman el lehetett intezni. Mar tobb mint egy honapja tartozkodom itt es ekozben Se az utcan, se uzletbe senki nem viselkedik furcsan velem, ha megkerdem hogy esetleg angolul, vagy magyarul beszelnek-e. Magyar menuk ettermekben..... ne feledjuk, hogy Pozsonyban a magyarsag kb 5-6% es nem 18%, mint Kolozsvaron (sot tanev kozben meg tobb, mert Kolozsvart elozonlik a magyar egyetemistak). Talan ez a magyarazata annak, hogy nincs magyar nyelvu menu. De angol menu azert szinte minden etteremben van (a kozpontban tuti). Csak annyit szeretnek mindezzel mondani, hogy Kolozsvar az en szulovarosom, szamomra nagyon kedves, en mindig is szepnek es jonak fogom latni, de kell tudni ertekelni azt amit mas varos nyujt es nem elfogultan allni a dolgokhoz.
A kommenteket lezártuk.