Francia földön (Grenoble-Chamrousse-Lyon)

Nyár van. Alig fürdőruhában. Legalábbis ez lehet a vízállás a nudista strandokon, ahol természetes napórák felállításával következtetnek az idő múlására. Most, ebben a nyári forróságban nincs is kellemesebb érzés, mint egy aranyos, kedves lánnyal csobbanni cseppet a hűsítő vízben, kirándulgatni és nosztalgiázni.

A forróságról nekem is eszembe jutott életem nagy szerelme, egy bűbájos szőkeség, akivel még ez év áprilisában ismerkedtem meg. Meseszép volt. Varázslatos. Csendes. Ittam minden szavát. Ha ajkamra emeltem, maga volt a megtestesült Mennyország. Szerelem volt ez első látásra. Most érzek magamban ürességet, fájdalmat, magányt. Juhász Gyula érzése keveredik bennem… Hogy: “Milyen volt szőkesége, nem tudom már, de azt tudom, hogy szőkék a mezők, ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, s e szőkeségben újra érzem őt.”

Néha még most is fellebben emléke. Hiányzik…

Furcsa mód a családját már korábbról jól ismertem. Az öreggel alkalomadtán el-elbeszélgettünk, de ezzel a szőkeséggel még csak most találkoztam először. Fáj, hogy nem csókolhatom. Maga volt a tökély. Igaz, hogy 5 juróért csapolták a vasúti kocsmában és cseppet várni kellett rá. De évente egyszer belefért. Grimbergen Cuvée Blanche. Így hívták. Egyszer meg lehetett inni.

Először Grenoble-ban találkoztam vele flanszia földön (helyesen francia), ahova az egyik kollégával ugrottunk ki egy egyhetes intenzív kémtevékenységre a CNRS-be (Centre National de la Recherche Scientifique), azon belül is a Neél Intsitute-ba. Csak pár sörre, meg egy cseppet ápolni a cseh-flanszia együttműködést.

   

Grenoble kellemes kisvároska, szinte mindegyik oldalról hegyekkel, ill. dombokkal körülvéve. Vörös tulipánjairól mindig egy szép szemű barna lány jut az eszembe. Ezért is szeretem naphosszat nézegetni őket.

(Nagyításért klikk a képekre)

De nemcsak a tulipánjaiban lehet gyönyörködni. Kellemes kis belvárosi sétával színesebbé lehet tenni az ottlétet nappal…

… vagy éjszaka.

A város az Isere folyó partján fekszik. A körülölelő dombok és a város fölé emelkedő erődítmény kellemes kis hangulatot adnak neki, ami leginkább napsütéses időben mutatkozik meg.

Grenoble a téli olimpiájáról lehet ismertebb az öregebb korosztálynak. A 60-as évek végén rendeztek itt olimpiát. Akkor építették ki a közeli Chamrousse síközpontot is, ahonnan szép időben ellátni akár a Mont Blanc jeges csúcsára is.

Hát mivel nem volt egy pelenkaszárító meleg, rögtön kerestünk egy kellemes nyári teraszt, ahol sörrel melegítettük fel magunkat. Itt alkalmunk volt megírni a szerelmesleveleinket is az otthoniaknak… Hát, igencsak kerestük a szavakat. (Vagy lehet, hogy a saját címünkön gondolkoztunk?)

Időnkből kitelt elugrani Lyonba is lecsekkelni az ottani sörkínálatot (legalábbis nekem, mert a kolléga az előző napi bevetés után inkább az alvást részesítette előnyben).

Lyon két nagy folyó, a Rajna és a Szajna összefolyásánál terül el. Szép kis városka. Sok téves információt nem akarok róla írni, mert nem olvastam utána, de első ránézésre építészetében keverednek a gótika, román, reneszánsz, barokk stb. építészet elemei. Középkori hangulatot idéző városrésze az Unesco világörökség kincse közé tartozik. De inkább beszéljenek a képek.

A város szépségei közé tartozik a szobrok varázslatos világa…

… amelyet kellemes kis parkokban vegetálva lehet élvezni…

… vagy a városban sétalva.

Az Unesco világörökség kincsében…

Ha feljebb megyünk a domboldalakba vájt lépcsőkön…

…. akkor elénktárul Lyon panorámája. Ezt több szögből is élvezhetjük.

Lyont i.e 43-ban alapították a rómaiak, és az akkori Gallia székhelyévé tették. A csontvázakon kívül rengetek más emlék is megmaradt  ebből az időből.

És ha Svätopluk szobrával nem is futunk össze, de XIV. Lajos király szobrával könnyen találkozhatunk…

És akkor a végére még küldök egy családi fotót nosztalgiázásképpen, amit azóta is visszasírok…