A cigánykérdés és a rasszizmus

Kitoloncolás, betonfalak, orvvadászat. Európa egyre inkább a romáktól hangos. Hétfőn kezdődött Franciaországban az a nemzetközi csúcs, melyet Nicolas Sarkozy hívott össze a cigánykérdés megoldása érdekében, A francia elnök  attól tart, hogy Schengen újabb népvándorlást idézhet elő a cigányok részéről. Ha a nemzetiségekről van szó, Párizs sohasem bánt velük kesztyűs kézzel. Az utóbbi években mintegy 8 ezer, az elmúlt hetekben pedig közel ezer román és bolgár romát repített vissza némi zsebpénz kíséretében. Még augusztus másodikán is, a roma holokauszt emléknapján.  Európa legnagyobb, állam nélküli kisebbségét eközben a Vatikán, az ENSZ, több emberjogi szervet, és szimpátiatüntetők tízezrei vették védelmükbe. Mi lehet a megoldás?

A romakérdés Szlovákiában  sem megoldott. Osztópatakon (Ostrovany), Nagymihályban, vagy a Szepességben a helyi gádzsók egyik betonfalat húzzák fel a másik után. Korompán (Krompachy), Zsihrán (Žehra) is feszült a helyzet, Márkusfalván (Markušovce) pedig lassan eltűnik az erdő a helyi romák tűzifaszerző körútjainak köszönhetően.

Cigányélet

A romák történelméről több elképzelés kering. Eredetileg

úgy hitték, hogy Egyiptomból származnak. A 18. század végén azonban tudományosan is igazolttá vált, hogy őshazájuk az Indiai- szubkontinens. A mai cigányok ősei a 9.-10. században kerekedtek fel, hogy Perzsián, Örményországon és Kis-Ázsián keresztül meghódítsak Európát.

Mára, bár a hivatalos adatok szerint csak alig 90 ezren vallják annak magukat,  az ország összlakosságához mérten Szlovákiában él  a legtöbb cigány a világon, becslések szerint mintegy fél millió. A szlovák jogrend ugyan nem teszi lehetővé az etnikai alapon való népszámlálást, a szocializmus alatt azonban ezt lehetett. Az utolsó hivatalos adatok így 1980-ból származnak, melyek 200 ezres roma etnikumról szólnak.

Mit lehet kezdeni egy ekkora népcsoporttal, mely hosszú évtizedek alatt sem volt képes tömegesen szocializálódni sehol  sem, ahol megjelent, és vajon mennyibe kerül mindez? Egy 2004-es felmérés szerint csak Szlovákiában mintegy 200 millió euróra (akkori árfolyam szerint 8 milliárd korona) volna szükség a cigány összlakosság felemelkedését szolgáló komplex projektekre. Erre pedig nincs elég pénz, ami pedig van, gyakran nem jut el a címzettekig.

Rasszizmus?

A romakérdésben így általában a rasszisták és a jogvédők a leghangosabbak. Az utóbbiaknál említésre méltó, hogy bár a romák bántalmazásánál általában dicséretes módon hallatják hangjukat, újra és újra rámutatva a helyzet tarthatatlanságára, tovább azonban  nemigen jutnak annak konstatálásánál, hogy az állam nem tesz semmit. Konkrét elképzelésekkel, megoldási javaslatokkal már ritkán állnak elő. Addig is, míg ezen megoldások (?) megszületnek, marad az aktív ellenállás a többségi lakosság részéről. Jobbik esetben  „csak” az országból való kitoloncolás, gettósítás, vagy épp a különböző romaellenes csoporthoz való csatlakozás mondjuk a Facebookon  (mint pl. itt is, mely több mint 60 ezer szlovákiai rajongóval – köztük több ismerőssel (sic!) – épp a fent említett cigányokra szánt 200 millió eurót sokallja). Durvább esetben a különböző rasszista indíttatású támadások,  cigány vadászat, mint ahogy az nemrég Magyarországon  volt látható, vagy a dévényújfalusi vérengzés (bár az erről szóló első szlovák híradásokat később cáfolták).

A romakérdés örök és hálás téma, egyben pedig jó megélhetési forrás. Roma szakértőknek, akik a romák képzésére szánt euró százezrekre költhetik különösebb felmutatható eredmény nélkül, politikusnak, akik a cigányokra, csak mint könnyen megvásárolható szavazatokra tekintenek, vagy épp Nicolas Sarkozy példája,a ki velük  próbálja megállítani csökkenő hazai népszerűségét, stb.

8 óra munka…

Pozitív példák márpedig vannak. Ilyen pl. Ágostháza (Bystrany), ahol a helyi „fehér” polgármester nem a szegregáció, hanem az integráció útját választotta. Ezek a romák pedig  mások. A családfő Angliába jár dolgozni. Az otthon maradt cigány gyerekeknek pedig a falu saját pénzből járdát építtetett, hogy ne az úton kelljen iskolába járniuk. A helyi gettó pedig, mely 7-8 éve 34 viskóból állt, mára nagyrészt stabil építésű téglaház.

A cigánykérdés az elkövetkező évek egyik időzített bombája. Nekünk, fehéreknek pedig el kell döntenünk, milyen jövőben akarunk élni. Együtt, vagy külön. Esélyt adva akinek lehet, megpróbálva integrálni őket, vagy megvárni, míg itthon vállnak többséggé, mi pedig kezdhetjük építeni a saját gettónkat.

Király Zsolt

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!