A dunaszerdahelyi szlovák alapiskola angol nyelvoktatási módszere, mely a szlovmagyar interneten nagy felzúdulást keltett, nem egyedi eset. Pedagógusi körökben sokszor hallani hasonló történeteket. A blogger épp az elmúlt pénteken volt fültanúja szülővárosa egyik utcáján annak, hogy készülnek a slovenský magyarok az esztergomi bazilika árnyékában. A járdán szembe óvodások jöttek két óvónénivel, pedáns kettes sorban. Az idillben az volt az egyetlen zavaró tényező, hogy az egyik óvónő jó hangosan okította az egyik kisgyereket, miszerint mikor ő szlovákul szól hozzá, arra ne magyarul feleljen, hanem szlovákul.
Aztán a kolléganőjének magyarázta erős decibelekkel, példát statuálóan, hadd hallja az egész csoport és utca, hogy milyen rendetlen a gyerek. E sorok írójának ereiben régen hűlt meg ennyire a vér. De mégis, mit várunk az óvoda (illetve iskola) pedagógusától, hiszen csak a munkáját végzi. Elvégre a szülő azért adta a magyar gyerekét szlovák óvodába (iskolába), hogy a nyelvet megtanulja, és ez nem megy anélkül, ha kölkével a tanító nem szlovákul beszél. Ilyenkor értem meg némely szlovenszky magyar ismerősöm alamuszi hozzáállását – nem csoda, ha ehhez hasonló gyermekkori élmények érték őket.
A KFK projekt óta már hivatalosan is tudjuk, mennyire gyér a magyar vizuális jelenlét a mindennapokban. Ennek egyik folyamodványával találkoztam az óvodások előtt pár órával egy hétköznapi beszélgetés fültanújaként, egyébként gerinces magyarok között. A szövetkezeti lakás villanyóráiról folyt a heves vita, mégpedig arról, hogy melyik óra melyik „byt”-hez tartozik. Kicsit meglepett a szlovák szavak gyakorisága a beszélgetésben. Kiderült, hogy ez azért van, mert a villanyórákat, főkapcsolót tartalmazó szekrényben kizárólag csak egynyelvű feliratok találhatóak (amit a házmester ragasztgatott oda vagy 30 éve). Az ember igyekszik hatékonyan használni a nyelvét, és amikor az agyunk egy adott helyzetre asszociál, a vizuális emlékek azonnal a nyelvünkre kerülnek. Kicsi példa, de mégis arról tanít, hogy az egyre kevesebb kétnyelvű (magyar nyelvű) felirattal a mindennapi nyelvhasználatunk is szűkül. Ezért ha mindenhol lennének magyar nyelvű feliratok, az ember (tudat alatt) is természetesebben, bátrabban használná az anyanyelvét. Ezért dicséret a Tatra banka párkányi fióktelepének – ahol ennek a postnak az ötlete felmerült bennem – és ahol viszonylag sok a kétnyelvű felirat. A fekete pont viszont a VÚB-s fióktelepé. Pedig a pénznek nincs szaga…
Rendkívül kritikus ezért az is, hogyan használják a nyelvüket a mediálisan-vizuálisan nagyobb teret kapó szlovákiai magyarok. Már csak ezért is szomorú, hogy Somogyi Szilárd a magyar választóival képtelen magyarul kommunikálni – a nyelvtörvény legutóbbi parlamenti vitájában elhangzott beszédét államnyelven publikálta, azzal érvelve, hogy az így „autentikusabb, mint magyarul”. Egy képviselő elfoglalt, az tény, de vannak asszisztensei is. Az adópénzünkért elvárhatunk annyit, hogy veszik (a megfizetett) fáradtságot és lefordíttatja… Nem kell az eMKáPé képviselőjének lenni ahhoz, hogy használja az anyanyelvét. Mit várhatunk ezért a gyalogmagyartól, ha a választott képviselője erre képtelen? Jelzésértékű, hogy az írást kommentelők közül ezt alig róják föl a képviselőnek. Az meg már csak az internet iróniája, hogy egy, a bátrabb magyar nyelvhasználatot népszerűsítő kisfilmecske az írás bal oldalán van linkelve. Valaki így, valaki úgy…
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
Horka
2010. nov. 01. 10:14"Somogyi Szilárd a magyar választóival képtelen magyarul kommunikálni" - elég megnézni a belinkelt oldalat, és kiderül, hogy ez nem igaz, magyarul ír, és válaszol - leszámítva szlovák idézetet - amelyet viszont én is szívesebben olvasok eredetiben, mert bármennyire jó is lenne a magyar változat, tökéletes fordítás nem létezik.
Anonymous
2010. nov. 01. 13:12A VUB-ban nem is lesz soha. Az még a Mecsiar-érában alakult klasszikus tóthivatalnoki intézmény. Hírhedten sovén az alkalmayottaival is.
Anonymous
2010. nov. 01. 13:35Hm, ez érdekes, velem éppen a Tatra Banka somorjai fiókjában nem voltak hajlandók magyarul kommunikálni.
jclayto.n
2010. nov. 01. 16:34A vasutakat kéne bevenni, mert ott a legérezhetőbb a kifejezett tiltás (plusz mindenkinek dolga van velük néha-néha). Pláne éles a kontraszt az autóbusz-vállalatokkal, ahol gyakorlatilag probléma nélkül az összes sofőrrel meg lehet magunkat értetni magyarul.
Anonymous
2010. nov. 01. 18:52jaja. A vasutasok, az is egy nagy tótgettó.
Roli
2010. nov. 02. 10:49Nembeszélve arról, hogy a parlamenti választások elött a vonatjegyek hátulján a Slopa párt kampányolt.
babolcsai néni
2010. nov. 02. 12:13Egy parlamentben elmondott beszéd és a választókkal való kommunikálás a kettő. Az a baj, hogy MÁR teljes körű kommunikációnak minősül a Felvidéken egy vakkantás is. Ugyanakkor nem Somogyi Szilárdon (illetve nem csak rajta) kellene kezdeni, hanem az ÖSSZES magát magyarnak tartó képviselőn. Bizonyára van(nak) szinkron tolmácsa(i) a szlovák parlamentnek. Tessenek tehát EGYSÉGESEN használni a magyar nyelvet, akár úgy, hogy a felszólaló a beszédét előzetesen akár szlovákul is megírja, mint Somogyi. Meggyőződésünk, hogy SOKKAL ÁRNYALTABBAN, PONTOSABBAN le fordítható egy szlovák szöveg magyarra, mint fordítva. Ez a minimum, annak ellenére, hogy a szlovákok másodrendű állampolgárként kezelik a magyar kisebbséget. Egyébként a szlovák parlamentben nem tiltakozásul, nem az eddigi magyarságot sújtó intézkedések miatt kellene magyarul beszélni, nem struccból, hanem mert EZ A TERMÉSZETES MA A XXI. SZÁZAD EURÓPÁJÁBAN, a mai anyagi és technikai feltételek között, mint ahogy természetes volt már a 100 évvel korábbi parlamentekben is.
senki
2010. nov. 03. 23:14A VÚB nálam akkor szerzett jó pontot, mikor az ATM-jei magyar lokalizációt kaptak. Vártam, hogy majd az internet banking-jét is magyarítja, ez eddig sajnos nem történt meg. Somorjai élményem, hogy mikor egy az adataim közt szereplő apró pontatlanságukra magyarul figyelmeztettem őket, a mailem reakció nélkül maradt. Egy hét múlva újra billentyűt ragadtam, ezúttal államnyelven. A hatás: még aznap hívtak -- magyarul. Végülis személyesen intézkedtem, magyarul ugyan, de párbeszédünkben röpködött az "úcset" meg a "vípisz". És igen, a Somi Tatra Banka fiókjában volt szerencsém magyarul nem kommunikáló ügyintézőhöz. De nem vettem zokon, hiszen sokkal jobban izgatott az a huncut a szemölcs a dekoltázsán.
A kommenteket lezártuk.