A felvidéki kétnyelvűséget vizsgáló kérdőív utolsó kérdése az interjúalany – javarészt a polgármester – kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos tapasztalatai felől érdeklődött néhány mondat erejéig. Lehet, hogy a kérdésfeltevés volt félreérthető, mindenesetre a kitöltők többsége nem is a kérdésre válaszolt, hanem a magyar-szlovák helyzetről beszélt, a mondanivaló pedig szinte mindig ugyanaz volt: "Nálunk nincs probléma."

A helyzet igencsak szkizofrén, és nem csak nagy léptékben, hanem ott, az irodákban is kézzel fogható volt. A kérdőív során a polgármesterrel együtt szomorúan hümmögtünk és csóváltuk a fejünket, hogy nem lehet beszélni a sürgősségi telefonszámokon magyarul, alig néhányan kérik nevük magyarosítását vagy az -ová elhagyását, a beadványokat a magyarok automatikusan szlovákul írják, a válaszokról nem is beszélve, a magyar óvodába, iskolába egyre kevesebben járnak, a magyar önkormányzati képviselők és lakosság lélekszáma és aránya a faluban nagyságrendekkel csökken, de probléma?

Az nincs…

Az emberek többsége nincs tisztában még a szűk lehetőségeivel sem, főleg azzal nem, hogy egy normális társadalomban a kisebbségnek milyen jogai vannak. Az önkormányzatok kezében a kulcs, a kényelmükön múlik, mennyire csak "képviselnek", vagy azon túl "irányítanak" is. Utóbbira is van példa (a lista nem teljes körű, mert személyesen nem egész harminc faluban jártam, de dicséretként álljanak itt, név szerint), Farkasdon és Oroszkán sem volt minden tökéletesen kétnyelvű, de haladva végig a pontokon a polgármester/képviselő jegyzetelt, mi mindent lehet még feltüntetni, leírni magyarul. Sajnos ők a kisebbség.

Egy másik helyen az önkormányzat anyagi korlátaira hivatkoztak, és ez még nem is lenne meglepő, de a problémát a magyar kérésekben, a kétnyelvű tájékoztatás és ügyintézés igényében látják, és nem abban, hogy a kormány vagy a megye nem biztosít megfelelő anyagi és humán forrást. A legklasszikusabb demagógia ide is elért: "Kitől vegyük a pénzt? A játszótér-felújítástól? A csatornázástól? …"

 hirdetes_810x300  

A legrosszabb hozzáállás mégis a közömbösség és magunk hitegetése. Több polgármester még ki is hangsúlyozta, ő magyar, de úgy látta, felesleges a magyar fordítás, mert úgy is mindenki megért mindent szlovákul, és nincs is rá igény. Máshol úgy gondolják, és még talán el is hiszik, hogy a magyart gyalázó feliratok a községben nem is léteznek, ahogy a lefújt szöveg sem a magyar üdvözlőtáblán, s jobb, ha nem beszélünk róluk. A kisebb, dőlt betűs, sarokba szorított, részleges fordítás pedig már megtestesíti a kétnyelvűség fogalmát. Sőt
túl is tesz rajta…

Bizony ez a nagy probléma.

A tízévente eltűnő 40-50 ezer magyar. Naponta 12. Egy kis utca. Két sor a templomban. Legalább tizenkét probléma…

Szomorú, de tanulságos. A KFK projekttel nem csak egy-egy kiragadott példát, hanem teljes helyzetképet, kórképet kaphattunk. De talán vigasztal, és némi reményt ad az a néhány jó példa, ügyes ötlet, csökönyös, szemfüles polgármester és nem utolsó sorban a Déhá önkéntesei és a Fórum Intézet szakemberei.

szöveg: geroj
fotó: orosz

Kapcsolódó cikkeink:
1. Startol a KFK-projekt
2. Úton a kétnyelvűség felé
3. A kétnyelvűség helyzete Zoboralján
4. Hogy lett Lipóc magyar falu, avagy egy történet a KFK-projektről
5. Használd a nyelved!
6. (Ny)elvtelen mindennapjaink
7. Vizuális kétnyelvűség

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!