Hory a mesto 2011 – Vissza a hétköznapokba

Véget ért az ötnapos Hegyi és Kalandfilmek Nemzetközi Fesztiválja (Hory a mesto), amelyen mi is szép számmal képviseltettük magunkat. Félig-meddig ingyenesen, mert hála a Körkép világpiaci helyzetének és a kedves szervezőknek, fél évvel a sajtókérvények beadása után is még sikerült sajtóigazolványt szereznünk. Erre mondják szakmai berkekben, hogy sima ügy. S hogy mi jót láttunk? Hát azt nehéz szavakba foglalni. Mert még jó pár nappal a fesztivál után is az ember a filmek és az előadások hatása alatt van. Nehéz az érzés alól szabadulni. Még most is megborzongok, ha belegondolok pár pillanatfelvételbe, vagy éppenséggel mosolyra húzódik a szám és visszasírom a pillanatot. Mert nem mindennap van szerencséje az embernek, hogy egy fess moziteremben vodkázgasson filmvetítés közben az egész nézőközönséggel egy hölgyemény jóvoltából…

Mint már korábban is írtunk róla, több párhuzamos szekcióban és kategóriában mentek a filmek és előadások. Mindegyiket szinte lehetetlen volt megnézni és megcsodálni, így hát muszáj volt érzékünkre és jó ízlésünkre támaszkodni kiválasztásukkor.

Szerdán többek között megcsodálhattuk az Alacsony-Tátra szépségeit és a klímája szempontjából Földünk egyik legextrémebb hegyére, az alaszkai Mount McKinley-re (6192m) való expedíciót.

Csütörtökön egy rövidfilmmel kezdték az egyik szekciót, ami aztán annyira megtetszett a szervezőknek, hogy azt az utáni napokon is leadták minden szekció előtt. Nekem is volt alkalmam kétszer megcsodálni. Egy anyai ágon magyar, de  német fiatalember kalandozásait mutatja be a nagy Kínában A leghosszabb út címmel. Akik lemaradtak róla, azok itt alább megtekinthetik: 

    

A film egy kínai tanítónak van dedikálva, aki már 1983 óta járja az országot…

Csütörtökön Zsoltinak még alkalma volt megtekinteni a szekció többi filmjét is. Sok szépet mesélt a Pavol Barabáš által rendezett „Hľadači utajených svetov” (Az eltitkolt világok keresői) c. filmről, amely a szlovákiai barlangászokról szólt. Sör mellett aztán elmesélte, hogy miről is szólt a film, és eléggé sajnáltam, hogy nem tekinthettem meg. A barlangászok ugyanis van, hogy több napot lent töltenek a mélyben (4-6 napot). A dokumentumfilm bemutatja, hogy mennyire vakmerőek (hülék?) a barlangászok, hogy minden apró lyukba bemásznak, ahonnan nem biztos, hogy vissza is tudnak mászni. Az operatőr szerencséje az volt, hogy 5 nap alatt kellőképpen lefogyott, szóval könnyebben tudott átvergődni a lyukakon. De azt hiszem, ez volt az első és utolsó barlangútja.

Aznap a Magas-Tátra bűbájos hegységéről is láthattak képeket az érdeklődők. Ezt a trailert (magyarul „bemelegítő“, ill. „ráhangolódás“) csak azért dobom fel, mert vannak nálunk macikedvelők is, és a 30. másodpercnél megjelenik egy maci is. A macikedvelő persze nem azt jelenti, hogy az illető szereti a szőröset és ha harapják, hanem csak édes és szereti a mézet. 

Pénteken pl. olyan ínyencségek voltak, mint kajakkal leevezni a Zambezin a Viktória-vízeséstől egészen a Kariba-tóig, vagy éppenséggel a Bashkaus folyón az Altajaj hegységben Szibériában. De volt Északi-sarki expedíció is, havas és hegyik filmek, meg miegymás.

Persze az igazi fesztivál csak szombaton kezdődött, amikor már teljes pompában képviseltettük magunkat.

Szombaton egy transzibériai vasút és Bajkál-tavi projekttal kezdtünk. A három fiú előadásmódja még hagyott maga után pár simítani valót. Ezt követte egy csodálatos altaji túra. Az orosz szekciót letudva, egy komolyabbal folytattuk.

A „Reel Rock“ szekción belül először is egy fantaszikus előadást hallgathattunk meg Jesse Guthrie amerikai hegymászótól, aki már bejárta szinte az egész világot és Prágában lelte meg a boldogságát. Prágában mondjuk hegyek annyira nincsenek, de sör annál inkább, meg cseh lányok is, akik közül egyet fel is csípett időközben. Az előadását 2-3 éves lányával vezette fel  mosolyt csalva a nézőközönség arcára. Az előadását angol úriemberhez méltó hanyag eleganciával vezette fel, szóval öröm volt őt hallgatni. Az angolul nem értőknek cseh felesége tolmácsolt szikronban.

Hatalmas előadást csinált. Tele érzelmekkel, barátsággal, ismerősökkel. Saját életútját adta elő. Általa megismerkedhettünk a német és az angol hegymászás ikonjaival, Kurt Alberttel és Jerry Moffatt-val is többek között. Itt épp Kurt Albert temetésén szólal fel: 

A "Reel Rock" szekció bevezetőfilmje amúgy imigyen nézett ki: 

Volt film a svájci gépről, Ueli Steck-ről, aki úgy fut fel a falon, ahogy én szaladom a 100 méteres sprintet sík terepen. Viccen kívül ő 2 óra 50 perc alatt teljesítette az Eiger falát, miközben az átlag kb. 10 óra környékén mozog. Aztán szó volt még Dean Potter-ről, aki kombinálta a kötél nélküli falmászást az ejtőernyős halálugrással. Mostanság az egyik ismerősöm próbál rábeszélni paraglidingre, de hát nem tudom, hogy mennyi sikerrel jár. Asszem inkább maradok a talajon csapolt sör mellett.

Szombat este a nőké volt. Egy skandináv esten belül könnyed kis túrán vehettünk részt Finnországban kétszer és Norvégiában. Az első „finn” leányzó fantasztikus volt. Mondjuk nemcsak azért, mert gondolt a szomjas nézőközönségre is, és egy kis finn vodkával kedveskedett az egész publikumnak (mondjuk én és a Zsolti repetáztunk, hogy kárba ne vesszen), hanem amúgy is csodálatos kis előadás volt bemutatva szinte egész Finnországot télen és nyáron. A másik két csaj finnországi „rímes“ (vagy rémes) naplójegyzetei talán hagytuk maguk után egy kis kívánnivalót. Nyomkereső a második legurított vodka után már azt mondta, hogy én nagyobb rímeket tudtam volna írni és jobban előadtam volna, mint ők. Hát most minek vitatkozzak vele?

A nap utolsó előadása Norvégiáról szólt. Szintén két fiatal leányzó adta elő. Őket még nézni lehetett, de az előadást már nem annyira. Főleg az nem tetszett nekünk, hogy kiugornak Norvégiába autóval, Európa egyik legszebb részére, és csupán másfél napot szántak neki. Szörnyű.

Vasárnap a Zsoltiék még kiugortak a Dévény-Pozsony futás után a filmfesztivál egyik utolsó szekciójára, a „Pakisztántól Mongóliába“. Azt mondták, hogy méltó befejezése volt a fesztiválnak.

Befejezésként (meg ráhangolódásképpen a következő hegyi cikkre) pedig álljon itt egy kép Párkányer kollégánkkal és a hófödte havas hegycsúcsokkal:  

Kapcsolódó cikkek:

1. Hory a mesto 2011 – avagy 5 nap alatt a Föld körül

2. Hegyimanó