Molnár Imre ELTE-n végzett szociológus-történész, jelenleg az egyetem kandidátusa. Pályafutását a Határon Túli Magyarok Hivatalának munkatársaként kezdte, jelenleg a Varsói Nagykövetségen dolgozik. Fő szakterülete Esterházy János és a magyar-lengyel kapcsolatok, a témában több tanulmánya, könyve jelent meg. Prágai előadása alkalmából beszélgettünk vele a mártír gróf életéről és munkásságáról, valamint arról, miért jelentős ez számunkra, felvidéki magyarok számára.

Miért pont Esterházyt választotta kutatási területéül?
Még a rendszerváltás előtti években kezdtem el foglalkozni Esterházy Jánossal, akiről  akkor vajmi keveset lehetett tudni. Az akkori rendszer  ideológiája és urai úgy határoztak, hogy kitörlik őt az élők emlékezetéből. Ennek a döntésnek három fő oka volt: az egyik, hogy Esterházy magyar volt szívvel-lélekkel. A másik, hogy arisztokrata volt, és így alkotott maradandót.
A kommunizmus alatt az arisztokratákat likvidálandó osztályként kezelték, de ha egy arisztokrata létrehozott valami történelmileg is maradandó művet – márpedig Esterházy János életműve ilyen volt – az duplán a gyűlölet tárgyává tette. A harmadik ok pedig az, hogy Ő mélyen hívő, keresztény ember volt, és minden megnyilvánulását, politikai tevékenységét ezekhez a keresztény elvekhez igazította. Ez a három dolog eredményezte azt, hogy azt a sorsot szánták neki, orwelli módon, hogy emlékét is el kell törölni, mintha nem is létezett volna.
Engem elsősorban az a szégyen mozgatott, hogy elvégezve a középiskolát, s itt, Pozsonyban két év egyetemet, majd Szegeden és Pesten is tanulva, Esterházy Jánosról vajmi keveset hallottam, és  ezért keveset is tudtam. Ezért, amikor az egyetem után a Magyarságkutató Intézetbe kerültem, úgy éreztem, hogy nemcsak őt, hanem ezt az egész kisebbségi magyar politikai világot, ami a két háború között létezett, és amely mint egy elmerült Atlantisz, elsüllyedt a múlt ködében, kötelességem megmutatni és föltárni.
Másrészt egyre bizonyosabb voltam abban, hogy Esterházy János sorsa magába sűríti  az egész felvidéki magyarság sorsát, világát, szenvedését, küldetését.
Mostanság sokszor találkozunk a médiában Esterházy nevével – néhány pédát említve: a Diákhálózat nemrég kapta meg a róla elnevezett díjat, szobrot avattak neki Kassán, melynek az avatása botrányba fulladt, de szerintem az emberek többsége nem tudja, hogy ki is volt  Esterházy, és miért fontos személyisége történelmünknek?
Esterházy a két háború közötti magyar politikai életben tűnt fel Csehszlovákiában. Prágában is volt parlamenti képviselő, és már akkor feltűnt elvszerűségével és hajlíthatatlan magatartásával, de igazán nagy politikussá a Szlovák Állam időszaka alatt vált, amikor nem ment el Magyarországra, hanem ott maradt Szlovákiában, és megpróbálta konzekvensen védeni az ottani magyar kisebbséget.
Eközben jött arra rá, hogy önmagában már nem lehet védeni a magyarokat anélkül, hogy ki ne állna más üldözöttek mellett is. Mindenkin, akin segíteni tudott, azokon segített – menekülő lengyeleken, zsidókon, cseheken, szlovákokon. Fontos dolog továbbá, hogy tizenkét év politikai pályafutás után egy óriási fordulat következett be az életében, és ez az ember, aki a politikai közélet csillaga volt, egyszer csak egy marhavagon alján találta magát, útban Szibéria felé. Itt kezdődött el egy másik tizenkét év, amit ugyancsak a szlovákiai magyarság vezetőjeként élt meg.
Többször megszökhetett volna ebből a helyzetből, de a szökési lehetőségeket mindig elutasította.
Példát adott a politikusi magatartásra is. A politika elsősorban szolgálat, ahogy az utolsó levelében is írja: „Azért vállaltam a pártelnöki tisztséget, mert úgy éreztem, hogy ezzel szolgálom legjobban az itt élő magyar testvéreim érdekét.“ 
Mindezt összefoglalva, azt lehet mondani, hogy Esterházy értünk vállalta az áldozatot, miközben olyan értékeket szolgált és mutatott fel ezen keresztül, amelyek az egész európai horizontnak, az egész emberiségnek  is közös értékei, és ezeknek az értékeknek a szolgálatában, a hűségével adott példát egyetemes emberi magatartásból is.
A bécsi döntés után a magyar kormánytól ugyanazokat a jogokat követelte a szlovákok számára, mint amiket annak idején a Csehszlovák Parlamentben a magyarok számára. Mindemellett antifasiszta volt, a háború után mégis halálra ítélte a csehszlovák kormány. A vád fő pontjai fasiszta magatartása és államromboló tevékenysége voltak. Miért kellett Esterházyt félreállítani?
Esterházy az első Csehszlovákia egész fönnállása alatt hivatalos parlamenti képviselőként tevékenykedett. Aztán jött egy másik csehszlovák kormány 1945 után, amely  azzal a hazugsággal akarta biztosítani Csehszlovákia hosszú távú fennmaradását, hogy az ország 1938-39-es széteséséért az itteni kisebbségeket tette felelőssé.
Nem a csehszlovák kormány volt tehát a hibás, amely nem biztosított megfelelő kisebbségi jogokat, hanem az itt élő németek, magyarok és más kisebbségek. Ha egy népet kollektíve fasisztának és háborús bűnösnek nyilvánítanak,  akkor ebbe belatartozik annak vezetője is.
Esterházy személyében gyakorlatilag a szlovákiai magyarságot büntették meg, és ez fordítva is igaz, hiszen a szlovákiai magyarság megbüntetésével Esterházyra sújtottak le. Halálra ítélése és kivégzése része lett volna annak az elrettentésnek, amellyel az új állam a nem szláv lakosságra kívánt lesújtani. Az elrettentés időszaka bő 3 évig tartott. Ezt nevezzük mi, magyarok, a hontalanság éveinek. Jellemző, hogy (néhány egyházi személyen kívül) nem akadt olyan jeles csehszlovák személyiség, aki tiltakozott volna ezen időszak módszerei ellen.
Nem számított például az, hogy segített kiszöktetni az emigráns kormányuk hadügyminiszterét?
Nemcsak hogy nem számított, hanem ez még nehezítette az ő helyzetét, mert ezek miatt a dolgok miatt, vagy például a zsidótörvény meg nem szavazása miatt nem mertek tanúkat hívni a tárgyalására, nehogy bárki az ő védelmében szólaljon fel. Ezért a pert egyetlenegy tanú meghallgatása nélkük hajtották végre. Sőt, még arra is vigyáztak, hogy ő maga se legyen jelen, és ne legyen alkalma védekeznie sem. Sem a bíráit, sem a politikai vezetőket nem érdekelte az igazság.
Két évvel később mégis életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták az ítéletet. Miért nem volt fontos akkor már végleg eltüntetni?
Amikor visszahozták Esterházy Jánost, akkor a főügyész – egy Wagner nevű zsidó származású jogász  – kijelentette, hogy minden halálraítéltnek lehetősége van kegyelmi kérvényt benyújtani. Esterházy nem volt jelen a halálos ítéleténél, tehát nem tudott kegyelmi kérvényt benyújtani, ezért ez a főügyész ügyesen elnapolta a kivégzést, mondván, hogy neki is joga van benyújtania ezt a kérvényt. A kegyelmi kérvényre adandó válasz hosszan elhúzódott.
Akkor már új kommunista kormánya volt Csehszlovákiának. A Gottwald-kormány úgy akarta megszerezni a magyarok bizalmát, hogy többek közt azt terjesztette magáról, hogy ő állította le a magyarok deportálását, jogfosztottságát. Ezáltal persze a Magyar Kommunista Párttal való kapcsolatokat is erősíteni akarta.
Így Esterházy halálos ítéletét már nem vállalták be, mert nem akarták a róluk alkotott pozitív képzetet eloszlatni. Szabadon sem engedték őt, hanem a halálos ítéletét elhúzták, elnyújtották életfogytig tartó börtönbüntetésre. Ez a döntés, olyan súlyos állapotban, amilyenben Esterházy volt a gulagból való hazakerülés után, nem volt semmi más, mint a szenvedés meghosszabítása.
Mennyire lehet valakit zsidómentőnek nevezni, ha ő önmagát antiszemitának titulálta és lényegében megszavazott minden zsidóellenes törvényt, csak a deportálás mellett szólót nem?
 Ez egyáltalán nem így van, mert a legfőbb zsidótörvényt, a Zsidó Kódexet nem a Parlament, hanem a kormány alkotta meg. Ez egy kormányrendelet volt, és Esterházy János nem volt tagja a szlovák kormánynak. Ezen kívül, hogy mit szavazott meg, és mit nem, azt egyszerűen nem lehet bizonyítani, hiszen nem volt név szerinti szavazás, és nem volt nyilvántartva, hogy ki van jelen, és ki hiányzik a Parlamentből.
Egyetlenegy esetben tartották nyilván a jelenlévőket: ha valaki igazoltan volt távol a parlamenti ülésről, akkor azt beírták a parlament jegyzőkönyvébe. De ha valaki egyszerűen otthon maradt, és nem ment be, akkor azt már nem jegyezték föl a jegyzőkönyvbe. Tehát nem tudjuk, hogy ezeknél Esterházy jelen volt-e, és hogy szavazott.
Honnan tudjuk, hogy azon a bizonyos május 15-i szavazáson ott volt, és nemmel szavazott?
Ezt onnan tudjuk, hogy ebből óriási botrány lett, mert megírta minden tudósítás, ami ekkoriban készült a parlamenti ülésről, és megírta maga Esterházy János is. Ő fölkereste korábban a Szlovák Parlament házelnökét, és elmondta, hogy ezt a törvényt nem fogadja el.
A törvényt ember- és Isten-ellenesnek tartotta, és mint a szlovákiai magyarság vezetője és mint keresztény-katolikus ember, nem volt hajlandó megszavazni, még akkor se –  és itt hangzott el az a bizonyos érv – „ha én magam zsidóellenes vagyok, fiatalkoromtól kezdve“. Ezzel azt akarta mondani, hogy még a Szlovák Állam vezetőinek, képviselőinek zsidóellenessége sem lehet ok arra, hogy egy ilyen törvényt megszavazzanak. Egyébként, ha ez igaz lett volna, akkor nem lettek volna zsidó bérlői birtokának.
Ő volt továbbá a lapvezére, a mecénása a Magyar Hírlap című újságnak. Ebben  egyetlenegy antiszemita cikk meg nem jelent. Tehát ez az érv, hogy ő antiszemita volt, és minden törvényt megszavazott, enyhén szólva is nem állja meg a helyét. De nagyon fontos, hogy ezeket a dolgokat elővegyük, és erről beszéljünk, mert mindig ezzel próbálják kicsinyíteni az ő döntését. Mellesleg éppen Ádám Magda professzor, aki megjárta a koncentrációs tábort, mondta azt, hogy teljesen mindegy, mit mondott Esterházy János Sokolnak, a lényeg az, hogy miként cselekedett.
Miért nem lehet több mint 50 évvel a halála után nyilvános helyre elhelyezni a szobrát?
Azért, mert őt háborús bűnösként ítélték el és még mindig nem rehabilitálták ez alól az aljas vád alól. Erre bárki bármikor hivatkozhat. Emiatt nem engedték meg a szencieknek, hogy a lourdes-i kápolnánál elhelyezzenek egy Esterházy-táblát és emiatt volt a kassai botrány, és így tovább. Tehát itt most igazából eljutunk ahhoz a kérdéshez, hogy mennyit számít az, hogy milyen körülmények között ítélték el Esterházyt, illetve az, hogy ítélete máig érvényben van, mivel eddig nem rehabilitálták.
Van rá esély, hogy egyszer rehabilitálni fogják? 
Azt hiszem, hogy Szlovákia nem maradhat  ki abból a trendből, ami most érvényes  az egész világra. Az, hogy nemcsak a saját hőseinket, a saját múltunk azon pontjait, pillanatait becsüljük meg, amelyekre igenis büszkék lehetünk, hanem legalábbis tiszteletben tartjuk a velünk együtt élő népek és nemzetek történelmileg hasonlóan fontos személyiségeit és eseményeit is.
Az más kérdés, hogy hogyan viszonyulunk valójában ehhez a múlthoz. Nemcsak Esterházy kapcsán, hanem az egész közép-európai múlt kapcsán szükség lenne egy nagy-nagy kiegyezésre, egy toleránsabb magatartásra, több megértésre, egymás iránti odafigyelésre, mert katasztrófa, hogy ugyanazt a múltat hányan hányféleképp vagyunk képes látni és értelmezni.
Mi Esterházy üzenete a mai ember számára?
Az utolsó levélében, 1945. február 21-én, ezt írja. „Nehéz körülmények között kerültem az élre, de rendíthetetlenül bízom a magyarok Istenében, hogy meg fog segíteni engem, és rajtam keresztül az egész itteni magyar családot.“ Értelmezésem szerint ez annyit jelent, hogy ha azokat az értékeket, amiket ő fontosnak tartott, amiért az életét is adta, mi a magunk életében is komolyan vesszük, akkor nem fogunk elveszni.
A másik dolog, hogy most a Magyar Parlamentben emléktáblát avattak születésének 110. évfordulójára. Ennek az emléktáblának az a jelmondata: „Hivatásunk magyar, küldetésünk európai.“ Azt hiszem, ezt mindenkinek, minden magyar egyetemistának felíratnám a – hova is kell írni most? – igen, a Facebookjára, hogy ezt az egy mondatot jegyezze meg. Minden okunk megvan arra, hogy magyarként a magyarságot mint hivatást éljük meg, de úgy, hogy Európában is visszhangozzék ennek a hivatásnak a küldetése.
Ezalatt azt értem, hogy nekünk a mi legnemesebb, legszebb, legmaradandóbb értékeinkkel kell példát mutatnunk Európa számára. Mert csak így lehetünk egyenrangú tagjai az európai családnak.
Az utómunkáért köszönet Folk Zsófinak!
Kapcsolódó cikkünk:
Ha tetszett az interjú, csatlakozz  a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

 

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!